Banai Sára: „A fiataloknak látniuk kell, hogy van átjárás az ő slágereik és a komolyzene között”

Banai Sára - forrás: Müpa

A Müpa sokat tesz azért, hogy a következő évtizedek közönsége ne csak hallgassa, hanem értse is a muzsikát. A téli programok közül a rockopera és az opera műfajának leendő rajongóira fókuszálunk.

Valami különlegeset akar megmutatni a gyerekeknek Banai Sára operaénekesnő is, aki a Müpa nemrég útnak indult új interaktív sorozata, az Operatúra idegenvezetője.

A gyerekek többsége nem találkozik élőben az opera műfajával, ezért úgy kell nekik felvezetni, hogy az első találkozás ne riassza, hanem éppenséggel kíváncsivá tegye őket.

– mondja a beavató műfajban már korábban jártasságot szerzett Banai Sára, amikor motivációjáról kérdezem. Vajon van ideális korosztály az operával történő barátkozáshoz? Az énekesnő szerint minél kisebbek a program résztvevői, annál jobbak náluk a zsáner esélyei:

Természetesen sosem késő: a kamasz korosztállyal talán nehezebb, de őket is meg lehet szólítani. A célközönség olykor egészen meglep: volt, hogy nyolc év körüli gyerekeknek énekeltem Cherubin áriáját a Figaro házasságából, és arra kértem őket, hogy csukják be a szemüket, és képzeljék el, miről is szól ez a zene. Hiszi vagy sem, tökéletesen összefoglalták a lényeget.

A műfaj sikerének egyik titka a személyre szabottság. „Máshogy közelítek egy egyházi iskolából érkező csoporthoz, amelynek tagjai heti háromszor karénekre járnak, vagyis van viszonyuk a klasszikus zenéhez, mint egy sportolókból álló, kamaszodó fiúosztályhoz.” Banai Sára hisz abban, hogy a gyerekekhez a saját világuk eszközein keresztül lehet közel vinni több száz éves dallamokat. „Egy mai iskolás számára teljesen természetes egy igényes számítógépes prezentáció, ezért ezzel kezdek. Aztán mutatok pár olyan, jól ismert reklámot, amelyben operaslágerek tűnnek fel, akkor jön az első rácsodálkozás. És van egy pont, amikor az okostelefonomról bejátszom a zenekari kíséretet, és elénekelek egy áriát.” Nyilván nem mindegy, kivel kezdi az ember az ismerkedést:

„Mozart mindig jó, de Rossini is játékos, kedves, zeneileg sem megterhelő a fiataloknak.

De fontos az is, hogy lássák, van átjárás az ő slágereik és a komolyzene között. Ha például egy Ocho Macho számon megmutatom, hogy az egyszerű, ismétlődő kíséret milyen remekül működik, majd eléneklem Purcelltől a Dido búcsúját, akkor közösen ismerjük fel, hogy hasonló eszközökkel micsoda drámát lehet írni.”

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

Az Operatúrán az interakció meghatározó jelentőségű. Banai Sára beszélget, kérdez, meg persze örömmel válaszol a mégoly zavarba ejtő kérdésekre is: egyik kedvence az az eset, amikor arról faggatta egy csoport, hogy a szomszédok szoktak-e szólni, amikor gyakorol. „Ha sikerül őket rávennem, hogy elgondolkodjanak valamin, akkor a téma máris közelebb került hozzájuk.”