Fázós utcán bandukol

Dax Riggs

Mindig fedez fel az ember új és újabb zenéket. Tán küldik számára, vagy maga talál, mindenesetre oly jó, mikor lélekhez szóló, passzoló dalelőadás kerül közelbe, fülbe, szívbe…

Érvényes ez akkor is, mikor egy már réges rég, vagy nagyon is ismert nóta feldolgozása az. Pláne ha a kover annyira betalál, hogy nem akarsz szabadulni és újra-és-újrázol, rewindelsz folyamatosan. Amikor minden mindeggyé válik, mi van körülötted, midőn csukott szemmel mész sarki boltba füledben a dallal, s onnan haza is, vagy hidegfázós sírós éjjelen sapkát szembehúzva bandukolsz zsebre dugott kézzel, akár liftben, cigi szünetben, konditeremben, vacsoravendégségre készülvén.

Emígyen e mai amerikai is ily. Ember érzi, mit tud a Szomorú vasárnap, több felvétel is youtube-olható jobb s rosszabb minőségben. Mindben kissé más és más, mégis bitrate tökéletesen átadja atmoszférát, mik azon klubokban/kocsmákban viődnek ahol Mr. Riggs begitárolja magát. Lennék ott. Csukott szemmel, számban vodkával szívnám magamba a hangulatot.