A zene nyelve univerzális? Fogalmazzunk inkább úgy: világnyelv – hiszen nem tudjuk, hogy a Földön kívül máshol az univerzumban „beszélik-e”. Ráadásul Európán belül is akadnak kulturális különbségek, nemhogy Japán és Magyarország között. A Szegedi Szimfonikus Zenekar február 4-i fedezések-koncertjén egy fiatal magyar karmester vezényli majd Beethoven és Brahms versenyműveit, kiemelkedő, ifjú japán szólistákkal. Ha a muzsika olyan, mint a verbális kommunikáció (kiváltképp egy concertóban), ezen a koncerten zenei párbeszédből nem lesz hiány.
A Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertjének műsora nem ismeretlen a hangversenyre járók számára, hiszen Beethoven és Brahms legnépszerűbb versenyművei szólalnak majd meg: az előző szerző ötödik, Esz-dúr zongoraversenye mellett az utóbbi egyetlen Hegedűversenye. De éppen a leggyakrabban játszott, legismertebb műveket előadni a legnagyobb kihívás egy fiatal muzsikus számára, hiszen rengeteg elvárással kell szembenéznie.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Az est karmestere az a Dobszay Péter lesz, akit a publikum már a Solti Karmesterversenyen is szívébe zárt — hiszen neki ítélték a közönségdíjat. Még mindig csupán húszas éveiben jár — és kilenc évvel ezelőtt vezényelt életében először. Mármint koncerten, hiszen amint egy interjújában maga is fogalmazott a kezdetekről:
„Minden gyerek kalimpál — én is kalimpáltam.”
Már hátulgombolósként földbe gyökerezett a lába Pavarotti hangjától, és agyonhallgatta Beethoven Ötödik szimfóniáját Klempererrel, majd pedig a nagyapja — a néhai Dobszay László zenetudós-karnagy — által szervezett, Hamar Zsolt vezette mesterkurzuson adott először hangot szándéka komolyságának. Családapai szerepén kívül szakmailag kettős életet él a fiatal dirigens, hiszen ami az állandó munkákat illeti, jelenleg a Szolnoki Szimfonikus Zenekar karmestere, továbbá a Dohány utcai Zsinagóga és a Gazdagréti Szent Angyalok-templom orgonistája. Dobszay szerint a két tevékenység kiegészíti egymást, sőt:
Ha zongorán gyakorlok, abból karmesterként profitálok. Ha egy zeneszerző-életrajzot olvasok, abból karmesterként profitálok. Ha trombitán gyakorlok, szintúgy. De továbbmegyek: ha megnézek egy képzőművészeti kiállítást, az is lecsapódik a vezénylésemben, s ha egy pszichológiai témájú munkát forgatok, annak tanulságai beépülnek a próbamunkámba… Annyira átfogó szakma ez, hogy lehetetlen unatkozni benne — amit egy hangszeres szólista, napi nyolc-tíz óra gyakorlás mellett, sajnos nem mindig mondhat el.
Az est szólistáinak számos tulajdonsága rímel egymásra. Mindketten Japánból származnak, mindketten kapcsolódnak Magyarországhoz, hiszen Budapest pályafutásuk egy-egy jelentős versenysikerének volt színhelye. További közös tulajdonságuk, hogy még Dobszay Péternél is fiatalabbak, és mindketten rengeteget gyakoroltak annak érdekében, hogy eljuthassanak oda, ahol most tartanak. A zongorista Tomoki Szakata 2016-ban nyerte meg a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt, korábban a szakmában egyik legfontosabbnak számító Van Cliburn versenynek is döntőjébe jutott, mesterkurzusok professzorai, világhírű tanárai pedig elismerően nyilatkoznak róla. Prágától Luxemburgig, Párizstól Tokióig otthonos a világ nagy koncerttermeiben, szólóesteken éppúgy magabiztosan bizonyít, mint zenekarok vendégeként — és kiváló kamaramuzsikus.
A mindössze huszonkét éves hegedűművésznőről, Ririko Takagiról szintén csak szuperlatívuszokban beszélhetünk: már nyolcévesen versenyt nyert hazájában, eredményei közül pedig kiemelhetjük a 2010-es IV. Yokohama Nemzetközi Zenei Versenyt. 2012-ben és 2013-ban sikerrel szerepelt az ausztriai Ost-West Fesztiválon. Egyik leginkább figyelemreméltó eredménye, hogy az Euroasia Nemzetközi Versenyen három egymást követő évben, 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban is első helyezést ért el. A magyar zenehallgatók pedig arra emlékezhetnek, hogy Ririko Takagi 2017 őszén második díjasként végzett a budapesti Zeneakadémián megrendezett Bartók Világversenyen.