Titkos tekintetekbe bújó Szomorú vasárnap

Quadro Nuevo

Pici jelekbe, apró mozzanatokba, rejtett titkos tekintetbe bújó Szomorú vasárnap ez. Szép ez így. Tudatlanok számára ismeretlen maradó döbbenet rezgések garmadán melódiája. Világcsodája megmarad a misztérium tudói közt. Húzza-tolja, vonja érzelmeink – néhol hamis kakafóniává torzítva életet köröttünk.

Nehéz gondolatok tükrévé válva nyer igazolást a spanyoli beletrilla, a francia könnyed hangszermozga, a német precízionis zenedramaturgia. Aztán válik egyszercsak valósággá, fedve fel, kürtölve világgá a belső szépet, gyönyört, akárcsak boldogságot; majd újból komorul, a már jólismert újból improvizálódik megén őrült szerelembe dallal ejakulál. Lüktet a nyugtalanító melódia, vészjóslón búg a bőgő, inainkban reszket a harmonika, zsigeri élménybe gyűlik az orkeszt egyjátéka.

Végigizgult, izgatott négyperc ez – megnyugvás, elégült lihe-pihegés a vége, félfelszegett fej, mosoly az arcon.