Nemcsak a filmrendezőket, az írókat, hanem az operaszerzőket is foglalkoztatják azok a láthatatlan szálak, amik a halál után is összekötnek bennünket szeretteinkkel. Most a koreai alkotók elképzelésébe pillanthatunk be e transzcendentális téma kapcsán.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
Januárban a Magyar Nemzeti Opera, a Bánk bánnal járt Dél-Koreában, tavasszal a koreaiak kedvence, az Immortal Love (Halhatatlan szerelem) érkezett Budapestre. Az április 11-i est érdekessége az volt, hogy – ahogy év elején az Opera művészei utaztak előre, úgy most – a dél-koreai Tegu operaházának kórus- és zenekari szólamvezetői jöttek el hozzánk bő egy héttel az esemény előtt, hogy betanítsák a budapesti társulatnak a produkciót. A koreai szólistákkal, dirigenssel, műszaki és művészeti stábbal együtt született meg az Erkel Színházban az a koncertszerű előadás, amely során az énekesek jelmezbe bújtak, a háttérben pedig vetítés színesítette a látványt.
Dél-Korea egyik legnépszerűbb operáját Cho Sungryong komponálta egy novella alapján. A Neungsohwa (Trombitavirág) című írás Cho Doo-jin tollából született, és egy régészeti lelet inspirálta. 1998-ban Andong területén egy több, mint négyszáz éves múmiát találtak a Csoszon-dinasztia korából, és a test mellett felfedeztek egy szerelmes levelet is, amit a feleség írt a férjének. Ez a dokumentum ihlette meg a művészeket, amelyből a Won’s Mother (Won anyja) című dalmű született, és amit 2009-ben felújítottak. Ekkor kapta az Immortal Love címet.
A történet szerint Lee Eungtae születésekor figyelmeztetik az édesapját Lee Yosint, hogy irtsa ki a környező trombitavirágokat, és ha eljön az idő, a fiú egy csúnya lányt vegyen feleségül, hogy elkerülje Palmoksura, az égi kertész haragját. Telnek-múlnak az évek, és Eungtae figyelmét felkeltik ama bizonyos le nem nyesett, teljes szépségükben pompázó trombitavirágok, amik egy gyönyörű leány, Yeoni falát futják be. Amint megpillantja a falnál Yeonit, azonnal beleszeret, majd feleségül kéri, és összeházasodnak. Időközben feltűnik Palmoksura, hogy elvigye a lányt, mert az ellopott egy virágot az égi kertből. A fiú
megpróbálja megmenteni szerelmét a kertésztől, de végül alulmarad a küzdelemben, és meghal. Yeoni bánatában trombitavirágokat ültet, remélve, hogy újra láthatja a férjét.
Ez a szomorú love story, a több száz éves, szinte elporladt levél betűiből átderengő, őszinte
érzés nagy hatást gyakorolt a koreai alkotókra. A tömör cselekmény drámai feszültségét
kitalált szereplőkkel tették teljessé, és zenével gazdagították.