Vigyázat! Csalok! – mondta Rodolfo, és csak a kezét kellett figyelni a leghíresebb magyar bűvésznek. A 80-as években felnőtt gyerekek közül kevesen vannak, akik ne próbálkoztak volna trükkökkel a róla elnevezett bűvészdoboz segítségével.
1911. május 16-án született és 1987. január 25-én hunyt el Gács Rezső bűvész, aki Gross Rezsőként született, de Rodolfóként ismerték világszerte. Az első bűvészélményét igen különleges módon szerezte: kimentett a Dunából egy kínai bűvészt, aki hálából megtanította az első trükkökre, amiket az akkori Tisza Kálmán, a mai Köztársaság téren megmutatott a gyerekeknek. Művésznevét az őt a téren felfedező mesterétől, Odry Zuárdtól kapta: a Rodolfo Grosso később rövidült.
A Magyar Amateur Mágusok Szövetsége nem vette fel, a hivatásos Magyar Artista Egyesület vizsgáját azonban sikerrel tette le. A 30-as és 40-es évek legnevesebb budapesti mulatóiban, az Arizonában, a Moulin Rouge-ban, a Royal Orfeumban lépett fel, de nagy sikerű külföldi turnékon is részt vett, elbűvölte a bolgár, a görög, a török és az egyiptomi közönséget is. Neve iskolát jelentett. Az 50-es évektől a keleti és a nyugati blokk országaiban is rendre fellépett: a Szovjetunió nagyvárosai mellett Párizsban, Brüsszelben, Londonban, Zürichben. Állandó meghívottja volt a bűvészek világkongresszusainak.
Ő csinálta Magyarországon az első zsilettnyelési trükköt, és a virágcsokor-elővarázslást. Több ezer kunsztot ismert, bemelegítést követően minden nap hat órát gyakorolt és tökéletesítette mutatványait.
„Kézügyesség, kapcsolóképesség, mely a pillanat tört része alatt váltani tud. Jártasság a kémiában, fizikában, a fakírságban, a telepátiában, a gondolatátvitelben. És mindenekelőtt memória!” – sorolta fel a bűvészethez szükséges alapképességeket.
Egy, a 60-as évek végén adott interjúban, a Film Színház Muzsikában úgy fogalmazott, nem hisz a csodákban, mert ő minden csodát meg tud csinálni. A természetben hitt, annak a legnagyobb csodájának az embert tartotta.
„A bűvész azt az élményt adja nézőinek, hogy az ember miképpen tud uralkodni a tárgyakon, a fizikai törvényeken, hogyan képes azokat játszva, látványosan fel- és kihasználni. így jön létre a mutatvány, a trükk: egy teljesen logikus és megmagyarázható mozdulatsor végén a látszólag illogikus, érthetetlen befejezés. Ugyanakkor a bűvészet nem csoda! Éppen a csodák ellen harcol, a maga módján bemutatja, hogy nincsenek csodák! A trükkök nagyobbik része logikus gondolkodásra késztet. A bűvészet alkotó művészet is, mert igazán bűvésszé nem csupán az alapfogások elsajátítása, hanem az egyéni fantázia és leleményesség, ügyesség tesz. Újabb és újabb mutatványokat kell kitalálni! Az nem bűvész, aki állandóan csak öt-hat trükkel lép föl” – nyilatkozta a Képes Újságnak 1979-ben.
Tanított az Állami Artistaképzőben, emellett a nagyközönség számára könyvei jelentek meg, a Füles újságban rovata volt, gyakran szerepelt televízióműsorokban. Egy ország szerette őt, rendkívüli elegancia jellemezte, kiváló pszichológiai érzékkel is bírt, frappánsan és könnyedén társalgott a trükkökhöz színpadra hívott nézőkkel.
„A bűvész kézügyességből és fortélyos tudásból áll. Rodolfó azonban több volt kiművelt csuklónál, fürge ujjaknál és szemtévesztő sebességnél. A belső elegancia és a szellem tette nagy artistává őt. Nem tartozott a félelmet keltő mágusok közé. Kedves, szerény ember volt” – írta róla nekrológjában Molnár Gál Péter, és hozzátette: „Bűvész volt, és a bűvészet főiskolai tanára.”