A L’ Harmattan gondozásában, Sipos János közreadásában látott napvilágot az a kötet, amely Bartók Béla 1936-os kis-ázsiai népzenei gyűjtőútjának eredményeit mutatja be. Magyar nyelven a mű most jelenik meg először, és elsőként tartalmazza a török versszövegek magyar fordítását.
Hosszú szünet után ez volt Bartók első és egyben utolsó terepmunkája. A török népzene később is annyira foglalkoztatta, hogy Amerikába való emigrálása előtt komolyan gondolkozott a törökországi letelepedésen.
Gyűjtőútja során Bartók nagy számban talált magyar dallamokhoz hasonló török dallamokat. Jellemzi lelkesedését, ahogyan felkiált egy dél-törökországi kis faluban: „Alig hittem füleimnek: uramfia, hiszen ez mintha egy régi magyar dallamnak változata volna[…] a második, Bekirtől hallott dallam – megint csak egy magyar dallam rokona: hisz ez már szinte megdöbbentő”.
A kötetben a szakembereken kívül hasznos és élvezetes anyagokat talál a nagyközönség is. Bartók tanulmánya, egyedülállóan részletes lejegyzései és a dallamokhoz fűzött megjegyzései mellett a kották tanulmányozásával egy időben meghallgathatjuk a felvételeket és olvashatjuk a török dalszövegeket, valamint magyar fordításukat
