Különleges árverést tartanak szeptember 27-én a Christie’s New York-i központjában: Fred Clarke építész és felesége, Laura Weir Clarke kortárs gyűjteményéből egyetlen esete harmincöt Ed Ruscha-képet – és aznap csakis azt – visznek kalapács alá. Ruscha ma a hetedik legdrágábban eladott élő művész a világon, itt viszont most olcsóbb műveihez lehet majd hozzájutni.
A Clark-gyűjtemény a háború utáni és kortárs művészet számos kiváló alkotójának munkáiból épül fel: mások mellett Vija Celmins, Kenneth Price, Donald Judd, Tony Smith, Thomas Demand, a holland formatervező Gerrit Rietveld, vagy a fotós Andreas Gursky alkotásai szerepelnek benne. A Christie’s a teljes gyűjtemény elárverezésére kapott megbízást: ennek első aukciója lesz a szeptemberi, amikor is a gyűjtemény magját képező Ed Ruscha-képeket kínálják önállóan licitre, majd a többi munkát decemberig különböző más árverések anyagába illesztve fogják piacra vinni.
Clarkék azt már jó előre bejelentették, hogy a bevétel egy részét a család jótékonysági alapítványa fogja megkapni, és abból különböző olyan oktatási intézményeket fognak támogatni, amelyekben a házaspár, illetve a fiaik is tanultak.
Clark – akinek nevéhez többek között a Kuala Lumpurban magasodó Petronas-ikertornyok tervezése köthető – a hatvanas évek közepén költözött Los Angelesbe, és ekkortól fogva kezdte el gyűjteni a nyugati part művészeinek munkáit, köztük is elsősorban az 1937-ben Edward Joseph Ruscha IV néven született festő pop-art alkotásait.
A most kalapács alá kerülő művek között vannak festmények, pasztell-munkák, litográfiák, nyomatok. A legmagasabb becsértékkel, 500.000–700.000 dollárral az A Person Who Is Very Nice (Egy személy, aki nagyon kedves) című akrilfestményt indítják – ami nem más, mint ennek a szövegnek a szép, egyforma nyomtatott betűkkel a vászonra festése. Rusch ugyanis elsősorban ilyen munkáiról ismert:
különböző szavakat, szövegeket fest fel a vásznaira a legkülönbözőbb betűtípusokkal.
Másik kedvenc témája a benzinkutak világa: ezek közül a képei közül most a Standard Station (Standard benzinkút) címűt lehet megszerezni, ennek becsértéke 200.000–300.000 dollár.
Ruscha munkái rendszeresen szerepelnek a világ nagy árverezőházainak kínálatában, vagyis jól nyomon követhető az árainak alakulása. 2002-ben a Christie’s adta el New Yorkba egy 1963-as szó-festményét 3,5 millió dollárért; akkor ez volt a művész aukciós rekordja. 2007 novemberében ugyancsak a Christie’s New York-i aukcióján már 6.985.000 dollár volt a Burning Gas Station (Égő benzinkút) című, 1965–66-ben festett vászon ára (és egyben az új Ruscha-rekord).
És végül 2014 novemberében megint csak a Christie’s New York-i árverésén ért fel Ruscha az eddigi aukciós csúcsára: Smash című (és egyben „tárgyú”, hiszen munkája ezt az egyetlen, magyarra a töréssel, zúzással, csapással összefüggő sokféle jelentéssel fordítható angol szót „ábrázolja” leírva; igaz, azt kétszer is, egyszer nagyban, egyszer meg nagyon kicsiben) 1963-as vásznáért az előzetesen becsült 15–20 millió dollárral szemben 30.405.000 dollárt (7,435 milliárd forint) fizetett ki valaki (egyes hírek szerint világ egyik legjelentősebb galeristája, Larry Gagoshian, aki azonban alighanem nem magának, hanem inkább valakinek a megbízásából vásárolta meg a festményt).
Ruscha akkor ezzel az összeggel az ötödik legdrágább élő festővé lépett elő, azóta azonban ketten is megelőzték. A mostani kínálatot – és a becsértékeket – látva ez az eddig csúcs-ára most aligha fog veszélyben forogni, viszont aki olcsón szeretne Ruscha-művekhez jutni, annak itt lesz a remek alkalom.