Daróci Bárdos Tamás, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett zeneszerző, karnagy, zenetanár 1931. szeptember 27-én született és 2019. augusztus 27-én hunyt el Budapesten.
Édesapja Bárdos Lajos zeneszerző, karnagy, zenetudós volt. Zenei tanulmányait cselló hangszeren kezdte. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán – Szervánszky Endre növendékeként – 1958-ban diplomázott, kitüntetéssel. 1961-ig a Fővárosi Zeneiskola Szervezet szolfézstanáraként dolgozott. 1970-ig a Duna Művészegyüttes karmestere, zenei vezetője.
A szolnoki és zalaegerszegi néptánc-fesztiválokon több ízben elnyerte a zeneszerzői díjat. 1971-től 1990-ig a Magyar Állami Népi Együttes zenekarvezető karmestere. 1991 óta a Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola zeneelmélet-, zeneirodalom- és népzenetanára volt.
Művei között tarthatjuk számon a táncegyüttesek számára írt népzenei feldolgozásokat, táncjáték-, és táncdráma-kíséreteket. Szerzett filmzenét is, többek közt a Ludas Matyihoz, a Szaffihoz, a Tetovált nőhöz. Színházi művekhez is komponált zenét: Koldus és királyfi, Távolban egy fehér vitorla, Telihold. Világhírű kórusművei a Üszküdárá vagy épp az Járd ki lábam.
1974-ben Erkel-díjat, 1995-ben Lyra-díjat kapott, 1997-ben Székesfehérvár díszpolgára lett, 2001-ben Apáczai Csere János-díjjal, 2005-ben KÓTA zeneszerzői díjjal ismerték el munkásságát, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa lett.
A Bárdos Lajos Társaság társelnöke, a KÓTA tiszteletbeli társelnöke, a Magyar Muzsikus Fórum elnökségi tagja volt.
(Via MTI, atempo.sk)
