Várad két legismertebb egyházzenei kódexe Mátyás király diplomatájának megrendelésére készült

A királykoronázást ábrázoló miniatúra a Filipec-pontifikáléból

Korábban már olvashattuk, hogy a pápai és királyi rendeletek nagy hatással voltak a váradi püspökség fejlődésére. Várad püspökei egyfelől ezen rendeletek miatt látták el önköltségen liturgikus könyvekkel a püspökséghez tartozó katolikus templomaikat (miután az uralkodó a saját birtokában levő szertartáskönyveiből adományozott az alapított püspökségeknek, de a további liturgikus könyveket már a püspökök kellett biztosítsák), valamint a további törvénykezéseket is érvényesítve viszont csak abban az esetben szerelhették fel ezeket (a kötelezően előírtak alapján), ha másolóműhelyt (scriptorium) is fenntartottak székhelyükön.

A XI. század végétől működő scriptoriumnak termékeiből kerültek be részben a személyes püspöki könyvtárakba, és a székesegyházi könyvtárba a szertartáskönyveknek legrégibb alaprétegei, és ősnyomtatványai – de voltak olyanok is, amelyeket messze földről rendeltek. Váradon és környékén a XV. század második felében még a gótikus írás és ennek gyakorlata maradt az uralkodó a könyvmásolás-, zene területén, de hamarosan nyitnak más irányba is.

Ide kapcsolódik:
Mi mindenre kellett figyelnie egy középkori könyvmásolónak?

A nemzetközi köztudatban napaikban is legismertebb két váradi kódex (egy többkötetes sorozat két megmaradt darabjának egyikei) a Flipecz Pontifikálé, és a Váradi „Zalka” Antifonálé. Mindkét díszes kódexet Flipecz (Pruis) János (1431–1509) humanista váradi (és olmützi) püspök, egyben Mátyás király egyik fontos diplomatájának megrendelésére készítették a XV. század utolsó harmadában. Egy további érdekesség, hogy napjainkban (is) azért Zalka János püspök nevét viseli az egyik Filipec kódex, mert azt a XIX. században komoly kiadások árán ő restauráltatta.

A Flipecz Pontifikáléról

A „pontifikálé” jelentése: a főpapok által végezendő szertartások szövegét tartalmazó kódex.

A Vitéz Jánost követő bibliofil püspökök sorát a morvaországi származású és cseh műveltségű Filipecz (Pruis) János, Mátyás király egyik kedvenc diplomatája nyitja meg. Az uralkodó jobbkeze volt főkancellári minőségben 1484-től fogva. Remek politikai szolgálatai jutalmául nyerte el Mátyás királytól a váradi püspökséget 1476-ban. Ezt a címét egészen 1491-ig birtokolta is. A király halála után lemondott a püspökségről, és teljesen visszavonult a politikától. Felhalmozott javait szétosztogatta, és a magyar-hradischi (Uhor Hradiste) ferences kolostorban élt egészen a haláláig. Korabeli dokumentumok leljegyezték a püspökről, hogy ámbár szeretett költekezni, de különös ízlésességet látott az egyházi építkezésekben, a reneszánszi fényűzésben, valamint a királyi gazdagsággal ékesített nagyméretű szertartáskönyvekben is.

A váradi székesegyházát többek közt ilyen fejedelmi pompájú díszkódex-sorozattal is gazdagította a püspök. A nagyváradi székesegyházban még 1557-ben is számos liturgikus könyvsorozatot vettek leltárba. Ezek a kötetek a XVI. század második felében javarészt elpusztultak, és csak néhány töredékük maradt fenn.

Érdekesség

Érdekességként jó tudni, hogy egy darab akkori pénzérme kb. 25 dekagramm súlyú ezüstöt jelentett, és volt olyan használatban lévő könyv/kódex is, amely akár közel ötvenezer ilyen pénzérmébe is kerülhetett.

Filipecznek a könyvek és kódexek iránti különös kötődése felől más hiteles leírás is említést tesz: többek közt az ő nevéhez fűződik ugyanis szülőhazájában, a morvaországi Brünnben az első nyomda megalapítása is (1486).

Váradon olan egyházi énekkönyvek és külön helyi zenei hagyományokon alapuló antifonálék voltak használatban, amelyek regionális zenei jellemzőinket is sok esetben rögzítették az utókornak. Ilyen ez a pontifikálé is. A Flipecz Pontifikáléban nem csak a megszokott, szépen kiegyensúlyozott magyar notációkkal, és váradi jellegzetességekkel találkozhatunk. A törekékekből összeállítható jegyzetek anyagainak többsége egyezik a régebbi forrásokban is használtakkal és említettekkel, de további bővebb részleteket is nyújtani tud az ezt kutatók számára. A liturgiai rendszerezés, és a szertartásokon használt offíciumok, zsolozsmák, dallamvariánsainak összességét tekintve a központi magyar hagyományt követik nagytöbbségben. Időközben a kódex-töredékek kutatói a magyar notációk mellett további cseh notációkat is felfedeztek benne, valamint szomszédaink és hazánknak régióinkra bontott szokásainak keveredéséből előálló repertoár és dallamváltozat is feltűnik benne. Emiatt zeneileg és liturgiailag vett értelemben egy keverék notációs kódexként kell kezeljük a Flipecz Pontifikálét.

Filipecz (Pruis) János aláírása (Mátyás király emlékkönyv kolozsvári szobrának leleplezése alkalmára, Forrás: Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtár )

Kutatók azt feltételezik az eddigi kutatási eredményeikre támaszkodva, hogy eredetileg talán ötkötetes, minden korabeli éneket rögzítő sorozat megmaradt része lehet az ismert töredék. Mérete elég nagy volt a akkor használatban levő más kódexekhez képest, amely igazából abban segített, hogy a korabeli kórus minden tagja számára jól olvasható legyen. Azokban az időkben az volt a szokás, hogy az énekesek az egyetlen példányban létező kottákat állták körbe, és így énekeltek, olvastak azokat. (Napjainkban az orthodox egyházban tapasztalhatunk és láthatunk hasonlót.)

Filipecz (Pruis) János címere

Az életrajzírók leírásaiból, és érintett helyszínek jegyzeteiből azt is tudjuk, hogy Filipecz élete végén, kolostori visszavonultságában, maga is foglalkozott egyházi szertartáskönyvek másolásával, és díszítésével. A magyar-hradischi kolostorban lakó ferencesek például a XVIII. században készült több kéziratot is az egykori váradi püspök munkájaként tartanak számon.

Viszont itt is kétfajta megközelítés létezik: 1.: tényleg úgy lehet, ahogy a ferencesek állítják; 2.: az is lehetséges, hogy Filipec saját váradi díszes szertartáskönyveiből ajándékozott néhányat a kolostornak.

A püspöki személyi könyvgyűjtemények méretei felől számszerű adat Filipec közvetlen utódja, Farkas Bálint idejéből (1491-1495) maradt fent számunkra. Ő ugyanis 1495-ben kelt végrendeletében 203 kötet legkülönbözőbb tárgyú könyvet, melyeket maga vásárolt, vagy az ő rendelésére készítettek – hagyományozott a székesegyházának. Ezekből ugyan jelenleg egyetlen darab sem ismeretes, mégis joggal feltételezhető, hogy Farkas Bálint püspök bibliofiliájában Filipecet tekintette mintaképének és őt követte gyűjtésében.

Érdekesség:

Filipecnek ugyanis Farkas Bálint püspök kedvelt, bizalmi embere, és esetleg egyenesen rokona lehetett. Az ő révén nyert 1481-ben kanonokságot, 1487-ben prépostságot a váradi káptalanban. Püspöknek szintén Filipec kifejezett kérésére nevezték ki. Igazi munkaterülete Farkas Bálintnak is a politika volt. A királyi kancellárián dolgozott, tanácsadója volt II. Ulászló királynak (1490-1516). Kapcsolatban állott az udvart humanista körökkel, elsősorban Váradi Péterrel, mecénáskodó művészetpártolásáról szintén maradtak adatok. Filipec ismertetett könyvtártöredéke alapján úgy véljük, hogy Farkas püspök viszonylag tekintélyes számú könyvgyűjteményének is egy része már nyomtatott mű lehetett.