A romantikus stílusú Vajda-ház 1860-ban épült Hoffer Károly tervei alapján. Szép, öntöttvas erkélyrács és karos gázlámpák díszítik. Itt lakott a Bauer család; az ő fiuk, Bauer Herbert Balázs Béla néven lett költő, filmesztéta, akinél megfordult két barátja, Bartók Béla és Kodály Zoltán is.
Az ifjú Bauer Herbert mint Eötvös-kollégista ismerte meg Kodályt, akivel egy ideig szobatársak voltak, s közeli barátok lettek. Így hívta meg az akkor 24 éves Kodályt a szülői házba. Látogatásáról így írt Kodály-monográfiájában Eősze László:
„1905 tavaszán Szegeden találjuk Kodályt. Bauer Herbertéknél tölt egy hetet. Herbert és húga, Hilda, valamint az a vidám társaság, amely körülveszi őt, gondoskodik róla, hogy kipihenje és elfelejtse a szakvizsga fáradalmait. Friss erőt gyűjt a további munkához. Sokat csatangol a szegedi tanyákon, a Tisza partján. Séta közben fűzfa sípokat farag. Bejárja Tápé, Rókus, Szőreg, Deszk vidékét. Béresektől, halászoktól jegyez le dallamokat, ezeket otthon zongorán lejátssza, megharmonizálja.”
A következő évben Bartók is volt itt vendég, 1906. augusztus 24. és szeptember 4. között.
Balázs Béla húga, Schilling Oszkárné Bauer Hilda (1887–1965) egy 1960-ban írt levelében így emlékezett Bartók látogatására:
„Pontosan emlékszem, hogy fivérem, Balázs Béla, levelet írt édesanyámnak, hogy hangoltassa fel a zongorát, mert Bartók Béla jön. Bartók nálunk szállt meg a Dugonics tér 2. szám alatti lakásban, és kb. tíz napig volt nálunk, onnét járták Balázs Bélával a Szeged környéki falvakat.
Bartók, ha nem járta a vidéket, nálunk otthon tartózkodott és dolgozott. Sokat zongorázott. Nem tudok róla, hogy bárkit meglátogatott volna.
Ellenben Juhász Gyula sógora, a kitűnő muzsikus, König (később Király) Péter mindig nálunk tartózkodott, ha Bartók otthon volt. Rendkívül tisztelte Bartókot. Mikor elutazott, és kikísértük a vonathoz (az éjszakai 1 órás személyvonathoz, mert az olcsóbb, mint a gyors), König Péter velünk volt, együtt ültünk a vasúti vendéglőben.”
1905. szeptember 5-i dátummal Balázs Béla meglehetősen érdekes impressziókat vetett papírra Bartókról. Olvasás közben ne feledjük, hogy ekkor húszas éveikben járnak: a naplóíró 21, Bartók 24 éves.
„Itt volt Bartók Béla, egy hétig együtt jártunk népdalt gyűjteni. Naiv, esetlen. Egy 25 (vagy hány) éves csodagyerek. Csudálatos, csendes szívósság van benne. Gyönge, vézna, beteges emberke, de nagyon is fáradt voltam már, ő meg egyre unszolt-hajszolt, hogy csak tovább, még gyűjteni!
Gyönyörűen játszik, szép dolgokat ír. Nem értek hozzá, de az emberből nem éreztem ki a nagyot.
Vizsga, türelmetlen, nyughatatlan, de mintha egy bizonyos előre megérzett valamit keresne. Gyereknaivitással, kíváncsiságból kutakodik.
Csillagászkodik, bogarász, etnografizál, stb. Ez a mohósága nyilván abból magyarázandó, hogy a zenén kívül nem sok egyebet tanult idáig.
A játszás felizgatja. Egészen elváltozik az arca: hosszúkásabb, nagy-komoly, olykor csodaszép lesz. Az orrával idegesen szipákol. Olyankor azt hiszem, hogy talán csak azért nem érzek ki belőle máskor semmi nagyot, mert „er ist in sein Talent eingesperrt”. Ez különben bizonyos.
Nagyon, kislányosan szerény – de hiú. És a zenéjén kívül semmit se tudok belőle élvezni.
A naivitása nem elég friss, az iróniája (mert az is van) erőtlen. De a feje néha nagyon szép. Talán mégis több, mint egy felnőtt csodagyerek komponista.”
A blogger két megjegyzése: 1. Kiemelések Balázs Bélától. 2. Az „er ist in sein Talent eingesperrt” azt jelenti, hogy „be van zárva a saját tehetségébe” – vagy másképpen „saját tehetségének a foglya”.
Balázs Bélának ez az ítélete aztán alig néhány év múlva erősen megváltozik. Közben, mint a zenetörténetből tudjuk, Bartók három színpadi műve közül kettő az ő művei alapján, illetve az ő szövegeire készül el: A fából faragott királyfi és A Kékszakállú herceg vára. Hosszú idő elteltével, 1945-ben az egykori fiatalember már egyenesen így ír:
„Én csak egy igazi hőst ismertem: Bartók Bélát. Áldott ezért az én sorsom. Szememmel láttam az ember legmagasabb erkölcsi értékét.”
A Bauer család egykori lakóházának homlokzatán Balázs Béla 1954-ben állított emléktáblája fölé 2002-ben helyezték el Tóth Sándor által készített portrédomborművét, amely korábban a Balázs Béla Úttörőház épületét díszítette.
Források:
A szülőföld kötelez. Bartók Béla és Szeged. Szeged, 2006
Balázs Béla: Napló. Bp. Magvető, 1982. 1. kötet
Csak tiszta forrásból. Antológia magyar írók és költők műveiből Bartók Béla emlékére. Bp. 1966
Péter László: Szeged irodalmi emlékhelyei. Szeged, 1967
Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái. Szeged, 1993
Péter László: Szeged. Bp. Panoráma, 1985
