Fabiola Kim és a Finucci Brothers a Gramofon toplista harmadik helyén

Sötét időkben született, de felemelő módon interpretált hegedűversenyeket mutat be Fabiola Kim 1939 című lemeze, a Balogh Roland vezette Finucci Brothers új albuma pedig igazán üdítően hathat a magyar jazz rajongóinak.

Három hegedűversenyt tartalmaz Fabiola Kim koreai hegedűművésznő két CD-s albuma. Hogy miért éppen ezek a művek kerültek a lemezekre, arra a borítón olvasható 1939-es évszám utal. Hartmann Concerto funèbre és Walton h-moll hegedűversenye 1939-ben készült, míg Bartók 2. hegedűversenyének a bemutatója volt ebben az évben. (Bartók 1937. augusztusától 1938. december 31-ig dolgozott a Hegedűversenyen, melynek a következő évben Amszterdamban volt a premierje Székely Zoltánnal és a Concertgebouw zenekarával, Willem Mengelberg vezényletével.) Ez az időszak a legsötétebb történelmi időket idézi, amire Hartmann műve reflektál a legnyilvánvalóbban. A német komponista azt a reménytelenséget, ürességet és horrort rajzolta meg alkotásában, ami Németországot jellemezte ezekben az időkben. Már akkor, a második világháború kezdetén a fasizmus áldozatainak állított emléket darabjában. Jelképes, hogy ezt a hihetetlenül pesszimista, sötét művet fiának ajánlotta. Szerinte abban a vérzivataros korszakban egyetlen dolog számított: a család, ez adott erőt a túléléshez.

A hegedűművész megkapó érzékenységgel tolmácsolja a számára ismeretlen történelmi időszak hangulatát, mely a darab végén sem engedi el a hallgatót.

Nincs reménysugár, és a befejezés sem hoz feloldást, kétségbeesett kiáltással búcsúzik a komponista.

Teljesen más világba csöppenünk a Walton-concertóval. A szerzőnek akkortájt az volt a legnagyobb problémája, vajon Heifetz (a mű megrendelője) beleegyezik-e, hogy a premiert majd a British Council rendezze. Az álmodozó, olykor könnyed zenébe azért egy fájdalmas tapasztalat is megjeleni: a Ravellóban komponáló szerzőt megcsípte egy tarantula pók, e kellemetlen élményt őrzi a Presto capriccioso alla napolitana felirat. A póknak nemcsak a tételért lehetünk hálásak, hanem azért is, mert a tarantella alkalmat ad a szólista kivételes virtuozitásának megismerésére. A Bartók-concerto szabadon áradó, szívből éneklő interpretációja lelkesítő. Bár a magyar közönséget már több nemzedék óta elkényeztették a hazai előadók, Fabiola Kim is értően és érzékenyen közelít a műhöz, így felírhatjuk a nevét a figyelmet érdemlő Bartók-előadók rubrikájába.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

A 2008-ban alapított Finucci Brothers együttes a mai napig változatlan felállásban működik: Balogh Roland gitáron, fivére, Zoltán zongorán játszik, Horváth Plutó József basszusgitározik és Bordás József dobol. A vendégművész Chico, azaz Havas Lajos énekes, zeneszerző és szövegíró, aki emellett még tehetséges harsonás is. A Back II Black és a Bolyki Brothers jó iskolát jelentett számára tehetségének kibontakoztatásában. Szöveg nélküli énekszólama, illetve a technika segítségével megsokszorozott kórus-szerű háttér-vokálja nagyon feldobja a produkciót.

Balogh Roland egyike a legsikeresebb hazai jazz-zenészeknek, aki külföldön is öregbítette hírnevünket. Már 2011-ben, a Twin Effect című debütáló lemez kapcsán is felsorolhattuk figyelemreméltó eredményeit: ő nyerte a Montreux-i Jazzfesztivál gitárversenyét, sőt azóta versenyt nyert német földön, második lett egy New York-i és első egy Los Angeles-i megmérettetésen is, itthon pedig Junior Príma Díjat kapott. Jogos büszkeséggel került fel a belső borítóra két világhírű gitáros, Lee Ritenour és Pat Martino véleménye Roland művészetéről, akik zsűritagok voltak a versenyeken. Roland igen tehetséges komponista is egyben, a lemezen hallható mind a nyolc számot ő jegyzi.

A lemez az ikerpár mélyen megélt hitét tükrözi, amely a darabok jellege mellett abban is megnyilvánul, hogy a köszönetnyilvánítás első helyén a Mindenható áll. Persze Roland ikertestvére, Zoltán sem akárki. Harmadik lett Montreux-ben a zongoraversenyen éppen akkor, amikor Roland a gitárversenyt nyerte meg, 2017-ben pedig második helyezést ért el egy floridai zongoraversenyen.

Bármennyire is imponálóan virtuóz játékkal remekelnek a fivérek, azért tudniuk kell, hogy „a kevesebb (olykor) több”. Az egymást követő túlzottan virtuóz számok megterhelik a gyanútlan hallgatót, aki szinte már megkönnyebbüléssel nyugtázza a kiegyensúlyozottabb megszólalást. Érdekes, hogy ezt már nyolc éve is felvetettük. Egy biztos: a legnagyobb elismerésünk jár a fivéreknek, akár akceptálják jóindulatú javaslatunkat, akár nem. A My Son című dal tipikus példa arra nézve, hogy a virtuozitás visszafogása milyen világszínvonalú muzsikát eredményez. Kiemelendő még a záró szám, az I Show You Who Is My God, egy zenei gyöngyszem, a muzsikusok spirituális elkötelezettségének himnusza.