Wenzel (Václav) Pichl 1741. szeptember 25-én született Csehországban, a Tabor melletti Bechynben (Bechyně). Mivelhogy akkoriban szinte gyakorlattá vált az, hogy a szülők a zeneileg tehetséges gyermekeiket elküldték valamelyik kórusba énekelni, így a kis Pichl is 12 évesen a breznici Jezsuita szemináriumban mint kórus szólista kezdte el énekesi, illetve muzsikusi pályafutását.
A szülők részéről ez volt az egyik legolcsóbban biztosítható zenei nevelési forma azokban az időkben. Itt a magyar Pokorny János (Jan Pakorny) kántortól kapta meg Pichl az első zenei alapokat. A gimnázium elvégzése után filozófiát, teológiát, valamint jogot tanult a prágai Egyetemen, ugyanakkor a Szent Wencel szemináriumban mint hegedűs tevékenykedett. 1762-ben első hegedűs lett a teinkircheni zenekarban, emelett az ottani karmestertől, Josef Segertől zeneelméletet és zeneszerzést is tanult.
Nagyváradi évek
Patachich püspök a barátaitól további javaslatokat kapott olyan muzsikusokat illetően, akikkel zenekarát mégjobban megerősítheti. Ezek közzül a püspök csak egy zenészt hozott magával, aki éppenséggel a prágai olasz opera igazgatójának, Josef Strobach ajánlása is volt, valamint egybeesett Dittersdorf javaslatával is. Így lett Wenzel Pichl 1764-ben a püspökség koncertmestere és egyben második karmestere is.
Pichl váradi tartózkodása alatt egy magyar lányt vett feleségül (akit Somogyinak hívtak), és esketésüket maga Patachich Ádám celebrálta.
Miután a Habsburg udvarnál nem nézték jó szemmel a nagyváradi történéseket a püspöki udvarnál, emiatt az előző cikkben említett feljelentés folytán feloszlatták a 34 tagú püspöki zenekart.
Pichl 1769-ben visszatér Prágába, ahol Ludwig Hartig gróf szolgálatába áll. 1771-ben Bécsbe utazik ismételten, ahol az Udvari Színházban tevékenykedik. 1777-ben Mária Terézia javaslatára a művészeteket kedvelő, akkor éppen lombardiai kormányzó Ferdinánd főherceg zenekarában lesz hegedűs és kamarezene szerző. Itt közel 20 évet dolgozott, és a főhercegnél teljesedett ki zeneszerzői munkássága is. Pichl levélkapcsolatban állt ekkortájt Giovanni B. Martinivel, akit valósággal csodált, Nardini pedig neki ajánlotta a Cento variazioni per il violino című művét.
1779-ben a Mantovai Filharmónia, majd 1782-ben a Bolognai Filharmónia is tagjai közzé választotta.
Miután Lombardiát a francia csapatok elfoglalták, 1796-ban visszatér Bécsbe. Sajnos menekülése közben több szerzeménye és kottagyüjteménye is elveszett – többek közt pár Nagyváradon született alkotása is. Ekkor semmisült meg továbbá az a kéziratos munkája is, amely a cseh művészek itáliai munkáságáról szólt.
Ettől kezdve Bécsben él. A királyi udvar zenekarában hegedül, komponál, továbbá majd 1800-ban Ferdinand nagyherceg zenekarának karmestere is lesz.
Pichl sokoldalúan képzett, szokatlanul termékeny zeneszerző volt. Hogy művei mennyire népszerűek voltak, azt bizonyítja az a tény, hogy már életében másolták, sőt még nyomtatásban is terjeszették darabjait, melyek közül legtöbbet magas méltóságoknak, uralkodó személyiségeknek ajánlott.
Hazájához sem hűtlen, hiszen – lehet, hogy kevesen tudják – de ő fordította le cseh nyelvre W. A. Mozart Varázsfuvoláját is.
1805. január 23-án halt meg vezénylés közben egy koncerten, amelyet éppen Lobkowitz, Raudnitzi Fejedelem kastélyában tartottak.
Pichl kitűnő hegedűvirtuóz volt, és úgy mint előadót és mint zeneszerzőt is nagyra értékelték, kivételes tehetségnek tekintették kortársai. Dittersdorffal és Antonin Vranickyval együtt vezető egyénisége volt a bécsi hegedűs iskolának. Vojtech Jirovec, akivel még Milánóban találkozott, Pichlt a legjobb európai zeneszerzők közzé sorolta, de ezen a véleményen volt Dittersdorf is.
Zenei fellendülés Nagyváradon
Mind a két művész, Dittersdorf és Pichl is fiatalon kerültek ide. Nem túlzás azt állítani, hogy az itt eltöltött évek (1764-1769) mindkettőjüknek a szárnypróbálgatás évei lehettek, és mindezt nagy sikerekkel élhették meg. Csak remélni tudjuk, hogy ezekre a gazdag „munkás” évekre alapozva érték el további sikereiket.
Természetesen ezen művészek előtt voltak Nagyváradon más zeneművészek is a templomi szertartások minőségi emelése végett, ahogy ezekben az időkben minden püspöki székhelyen szokás volt, de a zenének az a fellendülése, ami Haydnnal kezdődött, és Dittersdorfnál érte el a csúcspontját, ahhoz egy olyan bőkezű támogatóra volt szükség, mint a humanista Patachich Ádám.
Pichl művei
A Haydn testvérek, Mozart klasszicizmusa, a francia zene, a cseh népzene, és főleg a szerelmi (pastorale) dalok hatása érződnek művein. Mintegy 700 művet hagyott az utókor számára. Ezek között vannak: variációk, capriccók, fúgák, hegedűszólók, duettek hegedűkre, hegedűre és brácsára, triók, vonós qvartettek, illetve fúvós kvartettek. Összesen 148 vonósnégyest írt (ezeket a műveket több mint valószinű, hogy Esterházy Miklós Nagyhercegnek irta, aki kitünő brácsaművész volt.
Zenekari művei közt 89 szimfónia, egy sor szerenád, concertinik, 30 hangszeres koncert különböző hangszerekre, és oratóriumok vannak. (Szimfóniáiban korszakalkotó újításokat visz véghez a szonátatételek felépítésében. Hangszeres szerzeményeiben is számos egyéni megoldása van, ami a technikai kifejezést illeti.) Nagyon szeretett dalokai is irni. Hét operát irt, olasz, német, valamint francia szövegre illetve libretto nyomán.
Michael Haydn – Wenzel Pichl – Carl Ditters von Dittersdorf egyházzenei fesztivál
Nagytatám mindig azt mondta, hogy a nagyváradi zenei élet korabeli felvirágoztatása a műveszetpártolásáról ismert báró Patachich Ádam püspöknek köszönhető, aki a kor legjobb zenészeit foglalkoztatta udvarában. Méltó tehát, hogy évről évre ápoljuk a ránk hagyott kulturális örökséget.
A fesztivál elinditásának gondolata már azelőtt foglalkoztatta nagytatámat, mint ahogy az ténylegesen 2004-ben megvalósult volna. A fesztivált minden aktív évében három nagyváradi római katolikus templomban rendezték meg: a katolikus székesegyházban, a Nagyvárad Olaszi Barátok templomában, valamint a Szent László plébániatemplomban. A fesztivál évente történő megszervezéséhez nagyon komoly anyagi háttérre volt szükség. Viszont sokat változott a világ, és az anyagi kiszolgáltatottság miatt nagytatám elhunyta után pár évvel úgy döntöttem, hogy meghatározatlan időre felfüggesztem a fesztivál évről évre történő megszervezését.