Mi mással indulhatna jobban a hét, mint egy korttyal az élet vizéből? A feltételes mód nem csupán retorikai fordulat, Richard Strauss 1919-ben bemutatott operájában ugyanis felbuzog az élet vizének forrása, de hogy pontosan mi történik a partján, az kiderül a mai bejegyzésből, ahol is Az árnyék nélküli asszonyról lesz szó.
Az opera cselekménye? Kettőt és könnyebbet. Hugo von Hoffmansthal és Emanuel Schikaneder magabiztosan szállhatnának ringbe a a legnyakatekertebb operalibrettó versenyben, ugyanis a hihetetlenül kusza és misztikus történet telis-tele szimbólumokkal még Mozart nem kevésbé logikátlan Varázsfuvoláját is lekörözi.
A címszereplő asszony földöntúli császárnő, sőt mi több, alakváltásra is képes lény, aki emberi formájában egy földi férfi felesége, miután az foglyul ejtette őt, amikor éppen gazellaként járta az erdőt (mármint a császárnő). Árnyéka (a rossznyelvek szerint ágyéka) nem lévén képtelen gyermeket szülni (értitek: árnyék = gyerek). Sőt, mi több, ha nem szerez magának záros határidőn árnyékot, akkor még a férje is kővé változik – tudatja egy hírvivő szellem, majd egy vörös sólyom is megerősíti a hírt. A császárnő dadája segítségével csónakba ül (szigeten élnek – elszigetelten) és felkerekedik, hogy árnyékot szerezzen. Megállapodik egy földi asszonnyal, a kelmefestő feleségével, aki megígéri, hogy eladja neki a saját árnyékát. Közben további furcsa szereplők sorjáznak, meg nem született gyerekek énekelnek egy serpenyőben, a sólyom időről-időre megjelenik, hogy közöljön valamit, főhősök meghalnak és föltámadnak, hogy végül majd’ 4,5 óra elteltével mindannyian az élet vizének forrásánál gyülekezzenek, ahol a császárnő végül meggondolja magát, és nem iszik a csodavízből, mégis megkapja az árnyékot. Mindenki boldog, vége.
Belezavarodtatok? Nem csodálom. Nem csak a történet, de a zenei szövet is hihetetlenül sűrű, 164 tagú zenekart, öt kiváló szólistát, kórusokat és jól átgondolt színrevitelt kiván a darab. Talán éppen ezért, amikor egy operaház rászánja magát, hogy erőforrást nem kímélve színre vigye a művet, általában jó és érdekes produkciók születnek. Ezek közül mutatok két személyes kedvencet:
Kovalik Balázs 2014-es lipcsei előadásának trailerje (áprilisban és júniusban ismét látható, aki teheti, zarándokoljon el megnézni, jómagam négyszer láttam Lipcsében ezt a produkciót…):
A Bajor Állami Operaház 2013-as produkciójának részlete:
https://www.youtube.com/watch?v=T60FNf9ttGg
