Visszatérő vendéget köszönthetünk a blogon, afféle – legalábbis a blog szempontjából – kettő az egyben operát, ahol az alkohol ÉS a víz is fontos szerephez jut. Egy borongós novemberi napot mi más tehetne még borongósabbá, mint egy vízbefojtással előidézett csecsemőgyilkosság. A szemfülesek (és akik nem kattintottak a linkre), rájöhettek, hogy Leoš Janáček Jenůfájáról lesz szó.
Ahol a két évvel korábbi bejegyzésemet befejeztem, ott folytathatnám a mostanit. Egy balul sikerült mulatozás eredményeképpen Jenůfa kénytelen egy teljes évet várni, hogy szerelmével, Števával összeházasodhasson (a fiú tivornya életmódja miatt szabják ezt a határidőt, ennyi ideig tilos pohár után nyúlnia), a probléma azonban az, hogy a lány ekkor már a szíve alatt hordja szerelmük gyümölcsét. A még nagyobb probléma, hogy Števa testvére, Laca is a lány után epekedik, és miután Jenůfa kikosarazza, bosszúból – ha az enyém nem lehet, Števáé sem gondolatmenet mentén – egy késsel összeszabdalja a lány arcát. A terv beválik, Števa elhidegül a megcsúnyult lánytól.
Eközben Jenůfa titokban világra hozza gyermekét, akit nevelőanyjával, Kostelničkával rejteget. Laca szánja-bánja tettét, és hajlandó lenne feleségül venni a lányt, ha annak nem lenne gyereke. Kostelnička altatót kever Jenůfa italába, és miközben a lány mélyen alszik, a közeli malomnál léket vág, és csecsemőt a befagyott folyóba fojtja. A két fiatalnak azt hazudja, hogy a gyerek betegségben halt meg, így az akadály elhárultával tavasszal megtartják az esküvőt. Hatalmas kiltozást hallanak azonban: a megolvadt jég alól előkerül a kisbaba holtteste. A tömeg Jenůfa meglincselésére készül, de Kostelnička közbelép, és elmondja az igazságot. Mielőtt elvezetik a börtönbe, Jenůfa megbocsát neki. Az opera Jenůfa és Laca keserédes esküvőjével végződik.
Az opera fináléja angol felirattal legendás szereposztásban:
