Benediktbeuern, a nem egészen 3700 lelket számláló bajor városka a 725-728 között itt alapított és 739-ben felszentelt bencés kolostorról kapta nevét.
Első épületét 955-ben lerombolták az idáig elkalandozó magyarok, de 1031-re újjáépült. A mai, két udvar köré rendezett késő reneszánsz épületegyüttes az 1669-től 1675-ig tartó átépítés során alakult ki.
1803-ban megszűnt kolostorként működni. Üveggyárat telepítettek bele, majd különféle katonai célokat szolgált… 1930-ban lett újra egyházi épület, a szaléziánusok kapták meg.
A középkorban, a bencések idejében a kolostorban magas szintű oktatás folyt. Kódexmásoló műhelye is fontos munkát végzett. A vizsgálati eredmények szerint két szerzetes a 13. században itt másolta a kolostor nevéről a szakirodalomban később Codex Buranusnak nevezett könyvet, melynek tartalma a Carmina Burana néven közismert versgyűjtemény.
Felfedezésének története rendkívül érdekes. A 19. század legelején a francia forradalom szellemében szekularizálták a szerzetesi intézményeket, vagyonokat, így a benediktbeureni apátságot is. A könyvtár államosítását végrehajtó felvilágosult müncheni könyvtáros, egy bizonyos Christoph von Aretin fedezte fel a könyvtár hivatalos lajstromában nem regisztrált kötetet, amelyet — az egész kolostori könyvgyűjteménnyel együtt — ekkor átvittek Münchenbe, a Bajor Nemzeti Könyvtárba, ahol ma is található.
De, ha már a kolostort megfosztották egy ekkora kincstől, napjainkra digitalizálták, így mi is fellapozhatjuk virtuálisan.
Mint közismert, ez a kódex az egyik leggazdagabb lelőhelye az ún. vágánsköltészet alkotásainak. Az egy kötetbe összemásolt, akkor száz-kétszáz éves világi témájú verseket többnyire énekelve adták elő szerzőik, vándordiákok és szerzetesek – középkori latin, alnémet, néhány esetben pedig ófrancia nyelven. Sok szemelvény felett ott vannak a tipikus középkori dallamjelzések, a neumák is. A versek tartalmát erőteljes egyházellenesség jellemzi, hangvételükben lírai gyengédség és humor váltakozik a trágárságig vaskos hangvétellel. Valószínűleg ezért nem szerepelt a kötet a kolostori könyvtár hivatalos lajstromában… A gyűjtemény strófái a verselés technikájában is nagy újdonságot hoztak: a korábban szinte kizárólagosan használt rímtelen metrikus verselés után az európai költészet itt érkezett el a rímes és ritmikus verseléshez: a gyűjtemény darabjai szinte tobzódnak a felfedezés örömében, a sodró zeneiségű rím- és ritmusjátékokban.
Egy válogatást magyar műfordításban a Magyar Elektronikus Könyvtárban gyorsan megtalálhatunk, ha kedvünk támad beleolvasni.
Gyaníthatóan ezt érezte meg bennük Carl Orff, amikor 1936-ban 24 kiválogatott versre megírta a zenetörténet egyik leghatásosabb és legnépszerűbb oratorikus művét, a Carmina buranát. Erről a műről másik blogomban már írtam részletesebben.
A kolostor épületegyüttese jelenleg a szalézi rend tulajdonában van. A nagyközönség számára a történelmi épületek legfontosabb részei szerencsére megtekinthetők, így természetesen a templom, de mellette a kolostor gótikus kerengője és nagyterme is, így a látogató valóban a régi kódexmásoló szerzetesek lábnyomaiban járhat. A rend a kolostorban ifjúsági szálláshelyet működtet és látható benne a régi üveggyárnak is egy múzeuma. Minderről itt tájékozódhatunk pontosan, ha meg szeretnénk látogatni a Carmina burana „őshazáját”.
Ha nem jutunk el személyesen, nézzünk körül így:
A világhírű kódex anyagából 1975-ben a Clemencic Consort 3 hanglemezből álló hangfelvételt készített. Összeállításuk korhű módon próbálja meg feléleszteni a középkori verseket, dalokat. Kedvenc videomegosztó portálunkon ebből az 1. CD anyaga található meg, hallgassunk bele! Különösen érdekes megfigyelni 20’38”-tól az In taberna kezdetű részt, amelyet Orff is kiválasztott:
Források:
