Milyen tudatállapotba kerülnek a zenészek előadás közben, és hogyan hat ez a közönségre? Milyen tényezőkön múlik egy zenemű befogadása? Dr. Bagdy Emőke ezekre a kérdésekre ad választ a Cziffra Fesztiválon belüli előadásán, február 20-án a MOM Kulturális Központban.
– Milyen kapcsolat fűzi a Cziffra Fesztiválhoz? Mennyire kíséri figyelemmel a fesztivál eseményeit, eddigi történetét?
– A Cziffra Fesztiválról Balázs János maga beszélt nekem korábban, majd röviddel ezután konkretizálódtak is az együttműködésünk keretei. Az alkotók célkitűzéseiben különösen a fiatal tehetségek felkarolása ragadott meg, a tanítás, mentorálás, és az az áldozatos munka, amit Balázs János véghezvisz. A fesztivál programjai tisztelgő megemlékezések, a hála és köszönet, a továbbéltető szeretet kifejezései az iránt, amit Cziffra György ránk hagyott.
– Személyes érdeklődése szerint mely programokat emelné ki a fesztivál idei kínálatából?
– Az elmúlt évek alatt olyan sokszínűvé vált a program, hogy a bőség zavaráról szólhatok. Hírneves művészek, ígéretes tehetségek, a kultúra számos területének képviselői, irodalmárok, tudósok, a lelki élet szakemberei és még sokan mások jelennek meg, így számomra szinte lehetetlen a választás. Ahol Balázs János játszik, én ott vagyok, ez bizonyos.
A saját előadásomra is készül már egy zenei programmal, hogy pontosan mit játszik, az nekem is csak a helyszínen fog kiderülni. A programot Bősze Ádám vezeti majd fel, akinek személye, műsorvezetői eredetisége, zenei műveltsége és lebilincselő stílusa garancia arra, hogy Balázs János játéka és az én előadásom érdekfeszítő szellemi keretekbe kerüljön.
– Előadásának a címe Tudatállapotok. Milyen témákat fog érinteni ezen belül?
– Az előadáson a zene mint a szavakon túli üzenet megalkotásának teremtő folyamatáról, az alkotóművészet és ennek tudatállapotbeli sajátosságairól, a zene(mű) művészi szintű tolmácsolásának, átadásának pszichikus állapotdinamikájáról és a befogadó ráhangolódási, bevonódási élménylehetőségeiről fogok beszélni.
– Milyen tudatállapotba kerülnek a zenészek előadás közben és hogyan alakul ez ki?
– Ami a koncerten helyben születik, annak története van. Az a pszichikus azonosulási folyamat, amelyben a tolmács művész alázattal befogadja az alkotó zenéje által kiváltott bevonódást, anélkül, hogy féltené saját egóját a beolvadástól, csak olyan önátadási szabadságban valósítható meg, amelyben érzelmi énjét totálisan át meri adni.
Ennek az a feltétele, hogy nagyon sokszor lépjen be újra és újra a zenét teremtő alkotónak a világába mindaddig, amíg szinte újrateremti a művet.
– Hogyan lehet felkészülni erre az állapotra?
– Mindenekelőtt tehetség kell hozzá, amely a magával hozott hozzáértésnek gyakorlás nélkül is érett állapotát és a hihetetlenül gyors tanulékonyságot jelenti. Önmagában azonban ez kevés, a zenemű „meghódításának” kíváncsiságával és a zenélés megunhatatlan gyönyörűségével kell társulnia. A tolmácsolandó művel való találkozások fáradhatatlan örömöt jelentenek a valódi tehetség számára, mert meghódítja, magáévá teszi a művet.
– Milyen kapcsolat alakul ki az előadó és a közönség között?
– A befogadás és műélvezés két dologtól függ: egyrészt a befogadó saját zenevilágának emlékeiből szövődő „sémakészlettől”, azaz mire fogékony, mire rezdül az érzelmi tudata. Másrészt attól – és ez a döntőbb –, hogy a tolmács „behatol-e” a művel a befogadó érzelmi tudatába.
A művész ilyenkor határtalanul áradó flow-t közvetít a hallgatóság felé, és egy ún. egységtudat állapot jön létre.
– Mennyire befolyásolhatják a hallgatók a zenei produkciót?
– Ha éretlenek a befogadó sémák, új és szokatlan a zenei megszólítás, elindul egy negatív spirál. A frusztráció végigsöpör a hallgatóságon, és a morajt fütty, lázongó megnyilvánulások követik. Innentől kezdve már a tömeghatás érvényesül. A zenetörténet tele van ősbemutatók kudarcaival, Puccinitól Bartókig és tovább.
– Milyen folyamat zajlik le, ha a közönségnek tetszik az előadás?
– A sikernek nevezhető jelenség a tomboló elragadtatásnak olyan egymásra ragadó és egymást erősítő légkörét teremti meg, amelyben nem marad ki senki az ünnepi pillanatok csodájából. Kivételesnek érzi magát, kiesik az időből, úgy érzi, hogy hangot kell adnia elragadtatottságának. Tapsorkán és újrázások kikövetelése uralja az összállapotot, amely már tömegpszichológiai jelenségnek mondható.
