Elmesélem, hogyan találtam ki a videókat.
Az életem elérkezett egy olyan szakaszába, mikor feltelepítettem a telefonomra a Tinder nevű appot. Elindítottam, elkezdődött a képek jobbra-balra húzogatása, és elindultak a levelezések. Amikor megkérdezték, mivel foglalkozom, én büszkén vállaltam, hogy ki vagyok, mit képviselek: „Balettos vagyok az Operában.” Jó páran erre már nem is válaszoltak… 😀
Többeket viszont érdekelt a téma. Igaz, hogy a levelekben a leggyakrabban azt kérdezték – és ez ihletett a videóra –, hogy tényleg úgy kell-e elképzelni a szakmánkat, mint azt a Fekete hattyú című filmben bemutatják, a szerepekért való harccal, a gyűlölködéssel, a kollégák fúrásával. Ebben a videóban megpróbáltam megmutatni, én hogyan élem meg a társulaton belüli kapcsolatokat. Persze, lesz egy kis csavar a végén…
A videó azzal kezdődik, ami a szakma egyik jellegzetessége, bár a nézők sosem látják: a próbálkozásokkal, azzal, hogy sokszor kényszerülünk a földre és fogunk padlót. Mestereink azt mantrázzák, „gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni”, hogy amikor a színpadra lépünk, már minden úgy menjen, ahogy annak mennie kell. Minden darabot Kossuth-díjas, örökös tag művészek vagy balettigazgatónk, Solymosi Tamás irányításával tanulunk be. Néha viszont a próba nem elég, így még a kiírt idő után is tökéletesítjük a mozdulatokat. (Persze, ez nem minden nap van így. Van, hogy zombiként várjuk, hogy leteljen az utolsó másodperc is, és mehessünk a francba haza.) Ilyenkor nincs mese, ott kell maradni a balett-teremben, és az ember magának gyakorol.
Egyedül megy neki minden egyes alkalommal, de ha valami tizedjére sem sikerül, mindig akad szerencsére egy kolléga, aki odajön.
A videón Majoros Balázs volt a segítségemre, akivel egyáltalán nem volt nehéz megcsinálni és átérezni a feladatot. Balázzsal az életben is ugyanígy állunk egymáshoz, ráadásul ezek a jelenetek nap mint nap lezajlanak. Pontosan így segítünk egymásnak, legyen az egy mozdulat, egy darab betanulása vagy egy szerep megformálása. És itt jön a lényeg: mi sokszor ugyanazt a karaktert formáljuk meg egy-egy daraban.
A videóban Balázs nem bírja tovább nézni a szenvedésemet, és elneveti magát. Ez a valóságban is így van. Mert néha tényleg elég egy épp jókor odavetett szó, egy kedves gesztus, és már meg is van az ugrás.
A következő jelenetben Felméry Lili volt a segítségemre. Itt azt próbáltam megmutatni, mi a férfi szerepe a balett világában. Igaz, ennél egy kicsit (sokkal!) összetettebb, de a lényege az, hogy minden egyes lépésében a partnernőt kell segítenünk. Jó, ez olyankor nem igazán egyszerű, ha egy szerelmes duettet táncolsz, és már a sérv ellen is küzdesz, nemcsak a levegőért… Persze itt is megcsavartam a dolgokat, mert Balázs nem nekem ad instrukciót, hanem Lilinek, ráadásul a nézőkre bíztam, mit. Ebben az a vicc, hogy a balettnál egy duettben (vagy ahogy mi hívjuk: pas de deux-ben) mindig és minden körülmények között a férfi a hibás, bármi történik a balerinával. Ami néha, bevallom, idegesítő tud lenni. A helyzet kifordításával arra szeretnék utalni, hogy ez azért nem feltétlenül van így, és néha a balerinák is tévedhetnek… Aztán egy pontos segítő mondattal hirtelen sikerül a forgatás.
Az utolsó rész az Erkel Színház férfi szólistaöltözőjében játszódik, A rosszul őrzött lány című előadás szünetében. Balázs mint Simone néni nyitja a második felvonást. A színpadon már mindenki rá várt, mi azért még egyet pacsiztunk, miközben neki már rohanni kellett volna az ügyelőpulthoz. Szerencsére nem lett nagyobb baj a kis késesből.
Az előadás után pedig jöhetett a vágás. Hogyan és milyen körülmények között vágjuk a videókat Kóbor Demeterrel? Ez egy következő poszt témája! Addig is jó szórakozást kívánok a videóhoz!
