1960-tól 1975-ig ebben a Moszkva (ma Széll Kálmán) tér fölött álló beton bérházban lakott Kroó György (1926-1997) zenetörténész.
Az egri születésű fiatalember szüleit és testvérét koncentrációs táborba hurcolták, ahonnét egyikük sem tért haza. Ő maga alig-felnőtt munkaszolgálatosként élte túl a háborút és a holokausztot.
Mint Batta András fogalmazott, „e hihetetlen tragédiából a maga erejéből kapaszkodott föl, s teremtette meg életművét a humanitás és az értékek szolgálatában”.
A Zeneakadémián hegedűsként kezdte, majd az 1951-ben alapított zenetudományi tanszakon folytatta. Tanárában, Szabolcsi Bencében új, szellemi apára lelt.
1961-től a Zeneakadémia zenetörténet-tanáraként, majd a zenetudományi szak tanszékvezetőjeként nevelte ki a következő zenetudós generációkat. 1957-től 1997-ben bekövetkezett váratlan haláláig a Magyar Rádió munkatársa volt különböző posztokon. Rádiós tevékenységével megalapozta és felvirágoztatta a magyar zenei ismeretterjesztést és zenekritikát. Az 1960-as évek elejétől a rádió Új Zenei Újság című műsorában hetente elmondott zenekritikái az ország legrangosabb zenekritikai fórumává tették e műsort. 1969-től két évtizeden át az Élet és Irodalomban is közölt elemző műkritikákat.
Az ebben a lakásban leélt másfél évtized alatt születtek meg olyan korszakos kötetei, mint a Bartók Béla színpadi művei és A szabadító opera.
A magánember Kroó Györgyről fia, Kroó András így mesélt:
„Ha azt kérdezed, teniszezett-e? Nem. Szeretett-e sakkozni? Nem. Szinte minden beépült a munkájába. Természetesen nagyon sok mindent csinált a zenén kívül is. A második világháborúban tulajdonképpen egész családját elvesztette. Árva volt, a szó mindenféle értelmében. Ezért nagyon fontos volt neki a feleségével és a gyermekeivel töltött idő. Nagyon szerette a képzőművészetet, egészen komoly képzőművészeti műveltsége volt. Kiskoromtól fogva heti rendszerességgel jártunk múzeumba, kiállításokra, s ő ugyanolyan aprólékosan magyarázta a képeket, mint a zenét. Imádott utazni. Szerencsés volt. Élete végéig járt Párizsba tavaszonként a Tribune Internationale des Compositeurs versenyekre, több mint negyvenszer volt ott, de sosem tudta megunni. Rengeteget olvasott, bármiről lehetett beszélgetni vele. A művészet volt a hobbija, talán lehet így mondani.”
A teljes beszélgetést érdemes elolvasni itt!
Egykori lakóházának homlokzatán 2008-ban emléktáblát helyeztek el, a portrédombormű Szórádi Miklós alkotása. Mi pedig a technika jóvoltából felidézhetjük hangját, jellegzetes beszédstílusát. Itt életéről mesél, lenyűgözően:
Az érdeklődő ugyanerről az oldalról több zenei műsorát is meghallgathatja – például Lisztről, Berliozról, Mendelssohnról, Wagner műveiről, vagy Debussy Pelléas és Mélisande-járól.
Nevét Budapesten zeneiskola őrzi, a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság pedig 2018-ban zenei tárgyú kutatói, kritikusi, oktatói vagy ismeretterjesztő tevékenység díjazására – két kategóriában – róla elnevezett díjat alapított: a Kroó György-díjat és a Kroó György-plakettet.
Források:
- Batta András: Kroó György. = Nagy tanárok, híres tanítványok. 125 éves a Zeneakadémia. Bp. 2000
- Nagy Enikő: Kroó György. = www.fszek.hu/zenei kalendárium
Zéta: 80 esztendős lenne Kroó György – interjú Kroó Andrással. = www.momus.hu 2006.08.25. - Kroó György-díj és -plakett: http://mzzt.hu/mzzt_110100_HU.htm
