Ajtony Csaba karmester-zeneszerző kérésünkre kiválasztotta kedvenc felvételeit a Papageno Rádió Lakatlan sziget című tematikus műsorába, melyeket a következő adásban, április 28-án hallgathatunk meg. Ismétlés csütörtökön 22, szombaton pedig 16 órától.
Ajtony Csaba a felvételekről így ír:
Aligha tudom, mit vinnék egy lakatlan szigetre, valószínűleg csak néhány ruhafoszlányt, amiben a víz partra vetne…Egy ideig biztosan határtalanul élvezném a természet hangjait, majd emlékezetből sorban jönnének vissza a dallamok, a fantáziám lekötné magát. Aztán felébredne a vágy, és sóvárogni kezdenék valódi hangok után – nagyon érdekes lenne tudni, hogy mit akarnék először hallgatni, és remélem, erre nem így derül majd fény.
Ha lenne egy ilyen sziget, és ha az ember biztosan tudná, hogy mi tartja egybe a saját zenei egyéniségét, ha ismerné magát annyira, hogy tudja, mi is az, akkor annak megfelelően válogatna. Azokból a felvételekből, amelyek valamikor „aha”-élményt okoztak: vegyesen régebbi és új zenék, mintegy egymással felelgetve, melyek meghatározzák a munkámat, a zenéhez való viszonyulásomat. De válogattam olyan darabokat is a listára, amelyek most foglalkoztatnak, és ha ezekben a hónapokban nem is hangozhattak el a koncerttermekben, remélem, hamarosan.
A playlist címe az lehetne, hogy élő zene. Mindegyik zene beszél: mai, érvényes, színes, életszerűen tökéletlen és mégis pótolhatatlan dialektusban. Monteverdi Vesprójának első tétele egyetlen akkord számtalan formában történő ismételgetésével valódi örömujjongássá válik.
- Monteverdi: Vespro: Deus in adiutorium – Domine ad adiuvandum (Capella Real d Catalunya, Jordi Savall, 1988)
Ligeti Hegedűversenye (Patricia Kopacsinszkaja és a hr játszik, Eötvös Péter vezényel) múlt és jelen találkozása, ahol az elektronikus zene közben erdélyi és afrikai népzenei melódia-foszlányok tűnnek fel.
- Ligeti: Hegedűverseny IV. Passacglia, V. Appassionato (Patricia Kopacsinszkaja, Eötvös, Ensemble Modern)
Beethoven V. szimfóniájának próbáin Harnoncourt arra ösztönözte a zenészeket, hogy vállaljanak zenei kockázatot, az élőbeszédhez hasonlóan a pillanat felelősségét, ez emlékeztet mindannyiunkat arra, hogya kimondhatatlan kimondásának a katarzisa ma is, mint mindig, extázishoz vezet. A színek és pillanatok virtuóz kezelése nem ismer műfaji határokat. Count Basie zongorázásában az egyszerűen leütött hang jelentőségét az utána következő szünetek erősítik epikus méretűre, amit a bendzsó és a bőgő derűs nemtörődömséggel galoppoz tökéletes egyensúlyba.
- Beethoven: V. szimfónia 2. tétel (Harnoncourt/Concentus Musicus)
- Count Basie: Lady Be Good (Count Basie and the Kansas City Seven)
Mozarti, csakúgy, mint a spektrum másik végén Aphex Twin, aki az ezredforduló londoni undergroundjában zsonglőrködött (kicsit Zappához hasonlóan) az elektronikus tánczene, minimalizmus és hangfestés keresztmetszetében – berliozi ötletességgel.
- Aphex Twin: Nanou (Aphex Twin)
Májusban Eötvös Levitationét vezényeltem volna a BMC-ben, ez most a következő évadra csúszik, de egy másik Eötvöst, a Shadows-t beválogatnám ide; a karantén alatti várakozáshoz jól illik a megnyúlt pillanatok szúpercegése a pergődobban, az orsópergetésszerű dallamfoszlányok és a nagyon bensőséges harmóniafűzés.
- Eötvös Péter: Shadows (Zender/SWR)
Két jubilus is van, John Adams kétzongorás, minimalizmusban gyökerező Hallelujah Junctions című műve ritmikusságával ujjongó lebegés-szerű élményt ad, amit Messiaen Turangalîlája 5. tételével lehet fokozni, az esztrád és filozófikus pátosz táncosságának keverékével. Boulez útszéli kifinomulatlanságnak tartotta Messiaennak azt a korszakát, a 1954-es londoni bemutató után a Manchester Guardian kritikusa ahhoz hasonlította az élményt, mint amikor egy naivan elvont night klubban egy kifinomult tánczenekar hiába verseng a hallgatók figyelméért a folyamatos ajtócsapkodás, tálcazörgés és gigantikus pezsgődugók pukkantgatása közepette. 66 évvel később: világszám.
- John Adams: Hallelujah Junctions – 3. tétel (Nicholas Hodges, Rolf Hund)
-
Messiaen: Turangalîla – 5. tétel, „Joie du Sang des Étoiles” (Orchestre de la Radio France, Myung Whung Chung)
A Kurtág-Bach Sonatina a BWV 106 Actus Tragicus kantátából is a listára kerül, kamaszkorom meghatározó élménye a házaspár négykezes-hangversenye. A Bach-darab önmagában is megrázó, de a Kurtág-változat egyetlen kis változtatással, egy oktávugrás bevezetésével képes a kínlódó szépséget megtöbbszörözni. Végül Thomas Adès Three Dances from „Powder Her Face” első tétele szerepel a listán, amit áprilisban vezényeltem volna Kanadában. Az operabeli, spiccesen csetlő-botló arisztokrata mozgását imitálva a zenészek a legváratlanabb helyeken „vétik el a taktust”, és olyan dolgokba gabalyodik bele a „nyelvük” és olyankor „akad be a lemez”, hogy kicsit talán mindenki elpirul és biztos, hogy rögtön elmosolyodik.
- Bach – Kurtág: Sonatina a BWV 106 Actus Tragicus kantátából (Kurtág Márta és Kurtág György, 2009)
- Thomas Adès: Three dances from „Powder her Face” – I. (hr, Collon)
* Hallgassátok velünk a már mobilapplikáción is elérhető Papageno Rádió keddenként 15 órakor kezdődő műsorát. Az applikációt androidra itt, iPhone-ra pedig innen tudjátok letölteni. Ismétlés csütörtökön 22, szombaton pedig 16 órától.
