A Klassz a pARTon! fesztivál stábja azon dolgozik, hogy idén se tűnjön el a hazai vízpartokról a klasszikus zene. Érdi Tamás pedig gyakorlásra használja az izolációban töltött időt, három Schubert-darabot tanul. Interjúnkban a zongoraművészt Beethovenről, online zongoraórákról és új DVD-jéről is kérdeztük.
– Bezárkózott a világ és hetek óta nincsenek koncertek itthon és a legtöbb országban sem. Mivel töltöd ezeket a napokat?
– Mint ahogyan az összes zenész barátom teszi, én is kihasználom ezt a kényszerű, élet adta lehetőséget, hogy új anyagokat tanuljak. Régi vágyam volt néhány, számomra nagyon kedves Schubert-darab, a nagy A-dúr szonáta, az Arpeggione-szonáta, valamint a Pisztrángötös. És most itt a lehetőség!
Nekem persze nem olyan egyszerű a tanulás, hogy magam elé teszem a kottát és lejátszom a hangokat, ezért óriási ajándéka az életnek – ez a számomra új módszer –, hogy ki se kell lépnem a lakásból, és Becht Erikával, aki gyerekkorom óta a tanárom, Skype-on keresztül dolgozunk.
A Pisztrángötös dallamát már akkor megszerettem, amikor még olyan kicsi voltam, hogy a lábam le sem ért a pedálig. Bartalus Ilona előadásában hallottam. (Bartalus Ilona zenepedagógus, a Kodály-módszer nemzetközileg elismert tanára – a szerk.) Most pedig befejeztük ezt is, a nagy A-dúr szonáta első tételével együtt, amit olyan rövid idő alatt sajátítottam el, hogy magam is meglepődtem.
– Hogyan zajlik egy zongoraóra Skype-on?
– Okostelefonomat a zongora sarkára tesszük, Erika így látja a kezemet. A hangok és a dallamívek közvetítésével, úgy másfél hét alatt átvettük ezt a hosszú, több mint negyedórás első tételt. No persze, még nem olyan szinten, hogy pódiumra lépjek vele, de már minden hang és ez a gyönyörű dallamáradat is az enyém. S ha már ilyen részletesen beszámoltam tanulási módszeremről, még két egykori Becht Erika-tanítvány, Bauerfeind Éva és Váray-Major Zsófia neve is idekívánkozik, akik az elmúlt fél évben sokat segítettek, hogy ezzel a hatalmas Schubert-darabbal, a Pisztrángötössel a fellépéseim mellett is haladjak.
– Rengeteg barátod, zenésztársad van. Hogyan éled meg, hogy most kevesebb emberrel találkozhatsz? Kikkel tartod a kapcsolatot telefonon vagy az interneten?
– Nagyon hiányzik a közönséggel való találkozás, a koncertek és természetesen hiányoznak a személyes találkozások is, de a mai világban a technika adta lehetőségek, ha nem is pótolják a személyes kontaktust, de azért átmenetileg talán enyhíthetik annak hiányát. Szervezzük a nyári fesztivált, a hírek ellenében bizakodunk. Bizony, jobb lenne személyesen találkozni és közösen gondolkodni, de ez a helyzet most másról szól, tudomásul kell venni.
A tavalyi év nagy ajándéka volt, hogy egy nagyszerű barátra találtam Balog József személyében. Nagysikerű koncertjeink voltak nemcsak a Klassz a pARTon! sorozatban, hanem a Müpában is. Jakobi László be is szerkesztette őszi, zeneakadémiai programsorozatába, reméljük, hogy addigra már rendeződik minden, és újraindul az élet.
– A legújabb kiadvány van a kezemben, ami a neveddel megjelent: a Schubert színei című DVD, 2017-es koncerted felvétele, amelyet április 22-én este fél 8-tól az interneten is meg lehet tekinteni a Zeneakadémia honlapján. Vissza szoktad hallgatni, ahogy játszol?
– Igen, vissza szoktam magam hallgatni, ha van rá lehetőség. Tanulságos, mert az idő múlásával bizonyos dolgokat másképp játszanék, de igyekszem mindig a legjobb tudásom szerint interpretálni egy művet, és nagyon fontos, hogy mindig a közönségnek zongorázom, még akkor is, ha esetleg nem egy koncerten, hanem egy stúdióban készül a felvétel.
– Egy koncertfelvétel sok mindent megörökít, de néhány dolgot nem. Például azt, hogy mit érzett a művész színpadra lépés előtt, hogyan készült a koncertre. Te emlékszel erre a 2017. március 16-i napra? Gondoltál arra, hogy ezt a felvételt ki kellene adni?
– Nem gondoltam arra, hogy DVD lesz belőle, de nagyon örültem a lehetőségnek és remélem szeretni fogják a Schubert-rajongók. Majdnem minden koncert előtt – amíg le nem ütöm az első hangot –, van bennem némi feszültség, de aztán amikor érzem a közönség biztató tapsát, az már erőt ad, és egy idő után csak a zenével foglalkozom.
– Ez az év Beethovenről szólt volna, végül a koronavírus foglalta el az újságok fő oldalait. Érdekes, hogy Beethoven – akinek a szonátáiból novemberben jelent meg lemezed – hasonlóan elszigetelten élt, mint most sokan. A zenéjéből viszont árad a közösség, a testvériség érzése. Szerinted magányos ember volt?
– Aki a zenével foglalkozik, sokat van egyedül. Akár a gyakorlás, akár a zeneszerzés önmagában egy magányos foglalkozás. Ugyanakkor az, hogy az ember egyedül van, nem feltétlenül magány, mert, ha Beethoven bármely művét meghallgatjuk, ott van benne az egész világ, az összes szépségével, kínjaival és csodáival együtt.
– A járvány sok fesztivált veszélybe sodort, semmi sem biztos a kultúra újraindulását illetően sem. Mit lehet tudni a Klassz a pARTon! fesztiválról?
– Egyelőre reménykedünk. Többféle tervünk van, legfontosabb célunk az, hogy ebben az évben se tűnjön el a klasszikus zene vízpartjainkról. Akármi is történik, a zene nem hallgathat el, mert gyógyító ereje van, s erre az embereknek – ha valamikor –, most igazán szüksége van. Programjaink többféle variációban léteznek, egy biztos, hogy az idei Klassz a pARTon! fesztiválra csak magyar művészek kapnak felkérést, nekik is szükségük van a támogatásra, nehéz időket élünk.
– Egy ilyen helyzetben mi a művészek, főképp a zeneművészek feladata?
– Erőt és hitet adni, egymásnak és mindenkinek, akinek erre szüksége van.
– Végül arra kérlek, hogy ajánlj egy zeneművet vagy felvételt, amit mostanában hallgatsz!
– Mi mást ajánlhatnék, mint kedvenc Schubert-szonátámat, a már emlegetett A-dúrt (D 959), amit mostanában, ahogy a hangok birtokában vagyok, már sokat hallgatok.
A KLASSZ a pARTon! fesztivál kiemelt támogatója a Szerencsejáték Zrt.