Sárik Péter kérésünkre kiválasztotta kedvenc felvételeit a Papageno Rádió Lakatlan sziget című tematikus műsorába, melyeket a következő adásban, új időpontban, április 14-én 15 órakor hallgathatunk meg. Ismétlés csütörtökön 22, szombaton pedig 16 órától.
Sárik Péter a felvételekről így ír:
Érdekes és megindító volt visszautazni az időben, és összegyűjteni azokat a zenéket, amik meghatározók voltak az életemben, hisz ahogy mindenkinek, nekem is szinte minden fontos emlékemhez, életszakaszomhoz társul egy akkor hallgatott muzsika.
Nyilván ezeket az első között vinném el egy lakatlan szigetre. Persze sokkal többet, mint itt felsorolok, de valahol most meg kellett húzni a határt. Próbáltam úgy szelektálni, mint egy jó DJ, se unalmas, se túl eklektikus ne legyen a dalsor. Így most kimaradt a klasszikus zene, a népzene, cigányzene, a pop és a rock, maradt a jazz és egy kis filmzene. És kimaradt még számtalan csodás előadó, de úgy éreztem, a kevesebb most is több.
Most, hogy a kultúra visszahúzódott és a megszokott formában eltűnt a hétköznapokból, még erősebben hatnak a felvételeken hallható géniuszok, ezek a csodálatos tehetségek. Most érződik igazán, hogy nélkülük, és a művészet nélkül mennyire sivár lenne a világunk.
Mindegyik dalhoz írtam pár sort, amivel elmesélem, hogy miért került a listámba.
1. Jacob Collier: Flinstones
Jacob Collier a semmiből, illetve a gyerekszobájából robbant be a zenei világba, és pillanatok alatt a helyére, az első vonalba került. Igazi géniusz, gyakorlatilag minden hangszeren játszik, énekel, hangszerel, zenét ír, improvizál, a lehető legmagasabb színvonalon, És ehhez még szemtelenül fiatal is.
2. The English Patient: As Far As Florence
Nagyon szeretem a filmzenét, hisz a sztorival, a színészi játékkal és a képi világgal együtt a lehető legnagyobb hatást tudja nyújtani, de önmagában is tökéletesen elmondja a történetet. Az angol beteg című mozi zenéjét Gabriel Yarednek köszönhetjük.
Számomra ez a dallam a filmzenetörténet egyik legmegindítóbb, legszívszaggatóbb szerzeménye.
3. Bobby McFerrin: Invocation
Bobby McFerrin egy ufó, és a felvételen hallható csapat minden tagjára elmondható ez a jelző. Csodás az a könnyed tökéletesség, ahogy ezt a dalt is előadják.
4. Kenny Garrett: Jackie & the Bean Stalk
Pont abban az évben jelent meg a következő albumon hallható dal, amikor felvettek a jazztanszakra. Hangról hangra leírtam és megtanultam. A felvételen játszó zseniális zongorista, Kenny Kirkland sajnos már nincs közöttünk.
5. Stella By starlight: Keith Jarett
Keith Jarrett szinte bármelyik felvételét betehettem volna a listába, de ezt a bevezetője miatt választottam. A mester csodás kompozíciót improvizál, tulajdonképp a felvétel véget is érhetne ott, ahol belép a zenekar, önmagában egy kerek egész lenne. Hétköznapi ember számára felfoghatatlan magasságok ezek.
6. Chick Corea Electric Band II. – Paint the world
A következő lemez megjelenésekor másodikos voltam a tanszakon, és emlékszem mekkora döbbenet volt ez az új hangzás és játékmód, amit a Chick Corea második Electric Bandje mutatott be. Íme a lemez nyitódala.
7. American beauty: Any other time
Ismét egy filmzene. Néha a szerzők úgymond nagyon beletalálnak. Elkapnak egy olyan hangulatot, atmoszférát, ami igazán eredeti és szinte uralja a jelenetet. Számomra ilyen az Amerikai szépség című film zenéjének következő részlete, Thomas Newman szerzeménye.
8. Águas de Marco: Elis Regina and Tom Jobim
Az egyik legkedvesebb bossa-nova dalom a következő, természetesen ez is a korszakalkotó brazil zeneszerző, Jobim tollából. A felvételén ő az egyik előadó, és milyen jó lenne nem tudni, hogy a másik énekes, a kacagó, sugárzó édes kis hölgy, Elis Regina 36 éves korában, nagyon nagyon korán eltávozott e világból. De milyen jó, hogy ez a felvétel még időben elkészült és kacaghatunk velük! És megfürödhetünk abban az önfeledt boldogságban ami sugárzik róluk. Ha tetszett mindenképp kereseké meg a Youtube-on, hisz ezt látni is kell!
9. Hush hush hush: Herbie Hancock and Annie Lennox
Herbie Hancock korunk egyik legmeghatározóbb jazz-zongoristája is örök fiatal, örök kísérletező, mindig újba kezdő muzsikus. 2005-ben jelent meg a Possibilities című lemeze, ahol minden dalhoz egy-egy világsztár pop-rock-blues előadót válaszolt partneréül. Végtelenül szomorú a következő dal, melyet Annie Lennox énekel, és az albumról szinte bármelyiket ajánlhattam volna, de valahogy mégis ez ment nekem a legmélyebbre.
10. Michael Petrucciani: September second
Michael Petruccianit a sors bezárta egy kb. egyméteres testbe, de cserébe adott neki egy hatalmas szívet és egy óriási tehetséget, de sajnos csak mindössze 37 évet. Szintén a jazz-tanszaki tanulmányaimhoz köthető, egy év végi vizsgára tanultam meg.
* Hallgassátok velünk a már mobilapplikáción is elérhető Papageno Rádió keddenként 15 órakor kezdődő műsorát. Az applikációt androidra itt, iPhone-ra pedig innen tudjátok letölteni. Ismétlés csütörtökön 22, szombaton pedig 16 órától.
