„Egy fürdőruhát csak akkor nevezhetnek bikininek, ha keresztül lehet húzni egy jegygyűrűn” – mondta Louis Réard, aki 1946 júliusában mutatta be az általa tervezett kétrészes fürdőruhát, melyet az Egyesült Államok nukleáris kísérleti telephelye, a Bikini-atoll nyomán bikini névvel illetett.
Bár az ókortól fogva hosszú évszázadokon át a fürdőzés szenvedélyének hagyományosan meztelenül hódoltak, a modern bikinihez hasonló darabok nagyon korán megjelentek. Hogy az antik „bikinit” valaha is fürdőruhaként használták volna, arra viszont nincs megfelelő bizonyíték, de minden jel arra mutat a fennmaradt leletek és források alapján, hogy biztosan nem az erkölcsös nők ruhatárához tartozott.
Meglepő módon már a Kr. e. 6. évezredre datált Catal Hüyük-i településen is találtak olyan ábrázolásokat, melyeken egy leopárdokon lovagló istennő a kétrészes fürdőruhához hasonló öltözéket visel, az ókori Hellászban pedig a Kr. e. 1400 körüli időszaktól fogva maradtak fenn olyan urnák és festmények, ahol megjelenik az ominózus ruhadarab. A bikini őse később a rómaiaknál is komoly népszerűségnek örvendett: festményeken, mozaikokon, sőt, Ovidius, Horatius és Martialis műveiben is felbukkan. Találtak Pompejiben is hasonló öltözékben kifaragott Venus-szobrot, és az sem véletlen tehát, hogy a középkor egyik legerkölcstelenebb nőjének tekintett Theodóra a monda szerint ebben a ruhában hódította meg Justinianus bizánci császárt (ur. 527-565).
Ettől függetlenül a mából visszatekintve furcsa belegondolni, hogy még 1946-ban is felháborodást keltett ez a ruhadarab – olyannyira merésznek számított, hogy egyetlenegy manöken sem vállalta a bemutatását, így Louis Réard egy 19 éves sztriptíztáncosnőt kért meg erre a feladatra. A legendásan „anyagtakarékos” ruhadarab a következő években is számos botrányt okozott szerte a világban, ám idővel mégis visszafordíthatatlan hatást gyakorolt a stranddivatra.
Az első fürdőruhák mai szemmel nézve borzasztóan kényelmetlenek és nevetségesek voltak, de az erkölcsös megjelenés mindennél fontosabb volt. A 20. század elején még az számos, az előző évszázadokból fennmaradt szabály maradtak életben ezzel kapcsolatban, amelyek természetesen folyamatosan finomodtak, lazultak, főleg a nők esetében. A lényeg azonban rendkívül sokáig az volt, hogy hölgyek bőrét és alakját védje az öltözék – főképp a férfiszemektől.
A viktoriánus Angliában egy különleges kellék is tartozott a fürdőzéshez, ez volt az ún. fürdőgép. A fürdeni szándékozó nők utcai ruhában beszálltak a parton levő, kerekekkel felszerelt faházakba, ott átöltöztek fürdőruhába, és betolták őket a vízbe, ahol kiszálltak a „járművekből”.
A 19. századi fürdőruha – habár praktikusan egy felsőrészből és egy nadrágból állt – a válltól a bokáig tényleg mindent elfedett. Ettől függetlenül az 1880-as években divatossá váltak a fürdőruhás szépségversenyek, melynek résztvevői sokáig pontosan ilyen öltözékben álltak a zsűri elé. Talán tényleg túlzásnak tűnhez, hogy Annette Kellermann ausztrál úszónő még 1907-ben is összetűzésbe tudott keveredni a törvény szigorával, mert fedetlen karral és vállal fürdőzött az Egyesült Államok keleti partján. A divat csak az 1920-30-as években érte utol, ekkor pedig már a láb fedetlenségét – persze csupán combközépig – is összeegyeztethetőnek találták az erkölcsösséggel.
A női fürdőruhák mérete innentől kezdve – a férfiak örömére – rohamosan csökkent; a változásban éppen a prűdnek titulált Egyesült Államok járt az élen, ahol a második világháború alatt sem szűnt meg a fürdőélet, de a takarékossági szempontok az erkölcsösség elé kerültek, így eltűntek az addig kötelező tartozékok, és megszülettek az első kétrészes fürdőruhák, ahonnan a bikini már csak egy apró ugrás volt.
E sokáig botrányosnak titulált öltözéket végül mégis Európában „legalizálták” a második világháborút követő első békeévben: a kétrészes fürdőruha először Franciaországban aratott sikert, aztán eljutott Hollywoodba is.
Az 1951-es Festival Bikini Contest ellen a Vatikán is felszólalt, az Egyesült Államok erkölcsvédelmi szervezetei pedig egyesült erővel küzdöttek azért, hogy a hollywoodi filmstúdiók alkotásaiban ne jelenjenek meg ezek a ruhadarabok.
1957-ben Brigitte Bardot viselte először az És Isten megteremté a nőt című filmben, egy évvel később pedig Jayne Mansfield jelent meg bikiniben a Life Magazine hasábjain. A bikini végül az 1960-as évek elején aratott döntő győzelmet, ami elsősorban Ursula Andressnek és az egyik leghíresebb James Bond-film, a Dr. No sikerének volt köszönhető.
1964-ben aztán megszületett a fürdőruha újabb fajtája, a monokini egy osztrák származású divattervező, Rudi Gernreich által, mely a nők felsőtestét teljesen csupaszon hagyta.
(Via Rubicon, Papageno)
