Kocsis Zoltán több mint negyven éven át a magyar zenei élet egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb egyénisége volt. Születésének évfordulóján egykori pályatársak, fiatal kollégák személyes ajánlása mentén állítottunk össze egy csokrot Kocsis Zoltán meghatározó felvételeiből, valamint egy meglepetéssel is készültünk a Győri Filharmonikusok előadásában.
Ma este 19:30-tól egy eddig publikálatlan felvételt mutatunk Kocsis Zoltán életművéből:
[add_single_eventon id=”86230″ ]
Antal Mátyás
- Bartók Béla: Elmúlt időkből, 1. tétel
- Km.: a Nemzeti Énekkar
„Kocsis Zoltán életének utolsó 19 évében, 1997–2016-ig együtt dolgoztunk a Nemzeti Filharmonikusoknál. Ennek az időszaknak soha nem múló élménye volt – egyebek mellett – Schönberg: Mózes és Áron című operájának magyarországi, Jeney Zoltán: Halotti szertartás című oratóriumának ősbemutatója, valamint R. Strauss operáinak megszólaltatása. Utolsó közös munkánk és talán Kocsis utolsó felvétele volt 2015 őszén Bartók összes vegyes-, női-, és férfikari művének CD-felvétele a Bartók Új Sorozat számára. Ebből szeretném felidézni az Elmúlt időkből című csodálatos férfikari mű első tételét a Nemzeti Énekkar előadásában” – írt a karnagy.
Balázs János
- Rachmaninov III. (d-moll) zongoraverseny
- Km.: a Budapesti Fesztiválzenekar
A zongoraművész a következő sorokat írja: „számomra Rachmaninov III. zongoraversenye mindig is jelentős helyet foglalt el kedvenc zeneműveim között. A megannyi jól ismert felvétel közül Kocsis Zoltán és a Budapesti Fesztiválzenekar interpretációjában érzem leginkább a szerző kívánságainak és előírásainak legprecízebb megvalósítását. Kocsis fantasztikus koncentrációval és fegyelemmel játssza makulátlanul a teljes versenyművet. Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe.”
Balog József
- Bartók: E-dúr zongoraszonáta, Sz. 80; BB. 88
„Abban a szerencsés helyzetben vagyok – írja a művész, hogy élete utolsó pár évében többször játszhattam együtt Kocsis Zoltánnal. Többek között Bartók: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című művét is, amely előadás sajnos az ő számára már az utolsónak bizonyult. Sosem felejtem el azt a koncertet és azt sem, amikor először hallottam vele Bartókot. Kocsist hallgatva megváltoznak a dimenziók, lelassul vagy felgyorsul az idő, nagyobb lesz vagy teljesen megszűnik a gravitáció. Olyan hatással volt rám ez a felvétel, hogy azt éreztem, sosem szeretném megtanulni ezt a darabot. Amikor egy zenekari koncertünk előtt megkérdeztem, hogy hogyan tud ilyen magas hőfokon koncentrálni, csak annyit mondott: ’Zárd ki a rossz gondolatokat!’ Legnagyobb a legnagyobbal! Hallgassák szeretettel Bartók szonátáját Kocsis Zoltán előadásában.”
Berkes Kálmán
- A Győri Filharmonikusok születésnapi összeállítása
- Km.: Berkes Kálmán és a Győri Filharmonikus Zenekar
„Életem legfontosabb zenei találkozása és életem legjobb és legfontosabb zenei partnere Kocsis Zoltán volt. Ez a felvétel az első vendégdirigálása alkalmából készült Győrött, amit haláláig szinte minden évben követett több fellépés is. Számunkra nagyon fontos volt az ő igen pozitív véleménye, hiszen Magyarország első számú zenészéről beszélünk. Tudása elképesztő, hallása egyedülálló – ezért is vagyok nagyon büszke arra, amit az egyéves közös munkánkról a Győri Filharmonikus Zenekarral elmondott. Hiánya a magyar zenei életben pótolhatatlan. Ma is, ha gyakorolok a hangszeremen – klarinéton –, hallom a megjegyzéseit, és emlékszem azokra a csodás pillanatokra, amit átélhettem a vele való közös muzsikálásokban. Emléke örökké élni fog, nemcsak bennem, hanem a Győri Filharmonikus Zenekar tagjaiban is, akik élvezhették azt a magas zenei színvonalat, amit csak vele lehetett megélni.”
Demény Balázs
- Debussy: A boldog sziget
„Kocsis Zoltán 1990-ben, a Philipsnél kiadott Debussy-lemeze már a megjelenésekor is több díjat kapott (Gramophone Classical Music Awards), és az azóta eltelt idő alatt egyáltalán nem vesztett értékéből. Bár az egész lemez meghatározó volt számomra, de azt hiszem, hogy aki hallotta már ezt a L’isle joyeuse -t (A boldog sziget) , az nehezen tudja elfelejteni. A mű előadásának kristálytiszta struktúrája magával ragadó. Mintha minden tempó, minden megállás, újrakezdés egy nagy építménynek a szerves része lenne. Nem azt érzem, hogy egy-egy elem mennyivel virtuózabb annál, amit eddig hallottam, pedig kétségtelenül virtuóz. Inkább azt csodálom – Kocsis egészen elképesztő, felülmúlhatatlan hangszeres tudása mellett ¬-, hogy miként lehet egy előadás ennyire arányos és ízléses, közben pedig ennyire kifejező és őszinte. Amikor meghallgatom, napokig azt érzem, hogy egy gyönyörű képhez hasonlóan látom magam előtt az egész előadást, részleteiben és egészében egyaránt.”
Fazekas Gergely
- Kurtág György: Örökmozgó (talált tárgy)
„Fent van a YouTube-on egy koncertfelvétel Kocsis Zoltánnal: 2002 nyarán a délfrancia kisváros, La Roque-d’Anthéron zongorafesztiválján játszik Beethovent, Bartókot, Lisztet és Kurtágot. Érdemes az egészet megnézni (és persze a fenti szerzőkön túl bármelyik Debussy- vagy Rachmaninov-felvételét meghallgatni) de én most az egyik Kurtág-tételt emelném ki, amely – szerintem – mindent elárul Kocsis elképesztő zenei nagyságáról.
Kurtág „Örökmozgó (talált tárgy)” című darabja, amely a Játékok 1. kötetében jelent meg, kizárólag glissandókból áll (vagyis a zongoristának „csúsztatnia” kell a kezét a billentyűkön), a kotta nem tartalmaz kottafejeket, hullámvonalak jelzik a glissandókat. Nemcsak a glissandók fölötti kontroll lenyűgöző Kocsis játékában, hogy képes gyönyörű zongorahangon glissandózni, nemcsak az a természetes folyamatosság, ahogy a darabot játssza („legatissimo possibile”, miként a kotta előírja), hanem az is, ahogy ezekből a glissandókból („talált tárgyakból”) lélegzetelállító zenét hoz létre: ahogy feszültséget teremt és feloldást, ahogy felépíti a csúcspontokat, s főként ahogy az idővel bánik.
Négyszer játszódik le ugyanaz a folyamat a műben: a szűk glissandók egyre tágulnak, végül a teljes billentyűzetet kell bejárni a fehér és a fekete billentyűkön, aztán a glissandók visszaszűkülnek. Az utolsó, pianissimóig halkuló összeszűkülést követően hosszú szünet következik, majd egy villámgyors, lezuhanó glissando a fekete billentyűkön, végül a zongora legmélyebb regiszterében egy tenyérrel megszólaltatott fortissimo hangfürt.
És itt érhető tetten Kocsis előadóművészi zsenialitása: elhalkulnak a szűk glissandók, a kezét olyan finoman emeli el a billentyűzetről, mintha a súlytalanság állapotában lenne (a felvételen 2:06-nál), kivár, az a néhány másodperces szünet elképesztő feszültséggel telik meg, a brutális „záróakkordba” lezuhanó glissando pedig olyan érzetet kelt, mintha egy hegy omlana le, maga alá temetve az egész világot” – írja a zenetörténész.
Mocsári Károly
- Rachmaninov: I. (d-moll) zongoraszonáta, op. 28, II. téte
„A felvételen Kocsis Zoltán utolsó olyan szólókoncertje hallható, amikor még ereje teljében volt. Egy hónappal később, 2012 szeptemberében történt az életmentő szívműtétje, amely után ugyan még pár évet közöttünk volt, de már tisztában volt vele, hogy a tervét nem tudja megvalósítani. Szerette volna stúdió körülmények között feljátszani ezt a darabot is a már meglévő b-moll szonáta párjaként. Sajnos a sors ezt már nem tette számára lehetővé.
Érdekessége még a felvételnek, hogy a darabot frissen tanulta az akkor 60 éves zongorista és ez volt az első alkalom, hogy pódiumra állt vele. Egyszer mindent el kell játszani először is – mondta viccelődve a koncert után nekem. Maximalista révén, akkor nem is engedte, hogy leadja a rádió a felvételt. Szerintem mára már talán megváltozott volna a véleménye. A darabot jól ismerem, magam is játszottam, és azt gondolom, hogy egészen elképesztően energikus és lehengerlő zongorázást hallhatunk, ami egyben torokszorongató…”
Oláh Vilmos
- Richard Strauss: Holnap (Morgen), op. 27, No. 4
- Km.: Rost Andrea
„Kocsis Zoltán érzékenységét és zenei alázatát bemutató Strauss-dalt választottam. Partnere, a zseniális Rost Andrea. Olyan világba vezetnek ezzel a muzsikával, amit csak a legmélyebb bensőjével érezhet át a hallgató.”
Tóth Ibolya
- Bartók Béla: A fából faragott királyfi
- Km.: a Nemzeti Filharmonikusok
„Amikor meghajtja magát, tekintetének gyermeki és lángoló elhagyatottságában nem nehéz fölfedezni nehezen oldodó lámpalázát. Teremtő tisztasággal játszik, s ugyanakkor halál és gyerekkor egyszerre kísért billentésében. Richter tiszteletére most Chopint játszik. Richter fölállva helyéről csókot dob feléje, s most már valóban megszületik az a bizonyos atmoszféra, amikor minden ellenállás és távolság megszűnik az előadó és hallgatósága között.” – Pilinszky János: Zenei képeslapok / 1975 XII. tours-i fesztivál
„Drága Zoli! Micsoda Társulatban ünnepelitek szülinapodat? Itt lenn, boldogabban köszöntenénk. Bartók Béla A fából faragott királyfi apoteózisával szeretném megköszönni, hogy megadtad azt a zenei-emberi bizalmat, hogy felvételeid zenei tükrévé választottál.”
Vajda Gergely
- Bach g-moll zongoraverseny, BWV 1058
- Km.: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenekara, vezényel: Simon Albert
„Egy szép nyári napon, még konzis koromban, jóval azelőtt, hogy nekem magamnak is alkalmam lett volna Kocsis Zoltánnal muzsikálni, éppen a Rózsavölgyi és Tsa. zeneműbolt előtt sétáltam. A hangszórókból ez a Bach-versenymű szólt. Megálltam, és ott, a kapualjban, végighallgattam az egészet, majd bementem, és megvettem a felvételt. Azóta is legalább évente egyszer meghallgatom, mert bár nem „korszerű” ez a Bach játék, és hát legyünk őszinték, a zenekari hangzás is hagy kívánnivalókat maga után, mégis, valahogy mindig „időszerű”. Nekem szólt ott és akkor, és ez a hatás azóta sem szűnt meg.”