Ezekben a rendkívüli időkben a Várfok Galéria rendkívüli művek különleges megközelítésével indított sorozatot, mely során a Galéria művészeinek alkotásaiból szemezgetünk, hogy azokat új, izgalmas összefüggések mentén vizsgáljuk, szabadon szárnyalva a művészettörténet korszakai és alkotói között. Tartsatok velünk!
Koromfekete éj, balra fent szikrázó villám hasít bele az éjsötét térbe riadalmat keltve egy foltos tehénben, aki vészjósló húsevő virágok között ijedtében felágaskodik. Drámaiság és felfokozott érzelmek. Vagy mégsem?
Orr Máté képén semmi sem az, mint aminek látszik. Valóban ott a fenyegető villám, de nem úgy tűnik, mintha képünk főszereplőjét ez nagyon megérintené. Inkább a villámlás kedvező fényviszonyait kihasználva kétlábra áll, hogy jobban lássuk kecses termetét és közben olyan csábos bociszemekkel néz ránk, amit bármely múzsa vagy szelfiző megirigyelne. Orr Máté egy hatalmas geget rejtett a műbe, a rá jellemző iróniával jelen esetben
a festészet drámai-romantikus hagyományából űz tréfát.
A kép konkrét reflexió a francia romantika vezéregyénisége, Eugène Delacroix A villámlástól megriadt ló című alkotására. Témája és címe is erre utal, egyetlen apró eltéréssel: a lovat egy tehén váltotta fel.
A budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található Delacroix-kép a romantika esszenciája: drámai, a színek emocionális erejével építkező kompozíció, mely tobzódik a felfokozott érzelmektől. A háttér sötét fellegei szinte egybeolvadnak a tájjal, az előtérben látható ló fehér alakja jelenésként világlik fel a borongós árnyalatokból. Az állat a villámlástól szinte görcsbe rándul, az ijedelem átjárja testét, kicsavarodva, hátravetett fejjel ágaskodik. A dinamizmus majd’ szétfeszíti alakját, olyan mintha a felvillanó villám ereje magában a lóban manifesztálódna.
Visszatekintve Orr Máté képére az irónia szemmel látható. A romantika korának nemességet, zabolátlan szenvedélyt és az erőt megtestesítő lova helyett ránk egy haszonállat kacsint vissza, de azért valljuk be, nem akármilyen. A csődör férfias ereje ellenében itt a női princípiumok kerülnek előtérbe.
Egy klasszikus, sötét háttérből éterien sugárzó reneszánsz aktként jelenik meg tehenünk.
Finom gonddal van megfestve testének minden egyes részlete, szinte tapintható szőrének fehér selymessége, foltjainak pajkossága, izmos lábai és rózsaszín tőgyén a fehérlő kis pihék. Antropomorf jellege szintén visszautal a romantika korára, azonban ez már nem egy fennkölt égi Vénusz vagy egy nemes ló, hanem a tömegkultúra frivol múzsája. A mellette megjelenő kedves kis rózsaszín virágok, valójában húsevő kancsóvirágok, melyek a tehén közelségében organikus jellegükön túl a fejőgép szívócsápjaira is emlékeztetnek. Korunk egyik kizsigerelt állata áll itt piedesztálon.
Figyeljük meg, ahogy a kerekded és a szögletes formák folyamatosan váltakoznak és hullámzóvá teszik a tehén testét, az izmok és inak az ágaskodásnak köszönhetően még jobban megfeszülnek, előre ugranak, fokozva a fény-árnyék játékokat és a plasztikusságot. Annyira elveszünk az aprólékos műgonddal megfestett állatban, hogy szinte észre sem vesszük a tér végtelenül egyszerű és absztrakt voltát, ugyanis csupán két homogén színfelület, a fekete és a sötétzöld alkotja. Ennek ellenére, mégis részletgazdagnak és festőinek érezzük a művet.
Orr Máté művészetének ez az egyik izgalmas jellemvonása, ahogy bámulatos érzékkel teremt ellentétes minőségekből tökéletes egyensúlyt.
Orr Máté alkotásában magába sűríti évszázadok festészeti hagyományát miközben tréfát is űz belőle és minden joga megvan hozzá. A képet átjáró könnyedség és szabadság a bámulatos technikai tudásból és egy friss szellem magabiztosságából ered, mellyel kevesek büszkélkedhetnek.
Mindezek fényében egy apró változtatást bátorkodunk javasolni Enzo Ferrarinak legendás Ferrari logójában, itt az idő az ágaskodó lovakat tehenekre cserélni!
Kovács Krisztina, a Várfok Galéria művészeti vezetője, művészettörténész
Orr Máté képe elérhető a Várfok Galériában.
