A klasszicista stílusú, szép vonalú épület egykor Blaha Lujza nyaralója volt – ma szállodaként az ő nevét viseli, amint maga az utca is.
Bejáratának oszlopai fölött a következő felirat olvasható:
1893-1916 BLAHA LUJZA NYARALÓJA
Zákonyi Ferenc, Balatonfüred tudós helytörténésze kutatásai szerint az itt húzódó köves, kopár területet 1866-ban kezdték felparcellázni. Ezt a telket akkor egy bizonyos özvegy Szűcs Lajosné vásárolta meg, 1867-ben ő építtette a villát. Blaha Lujza régóta szerette Füredet és a Balatont. Még nem volt villatulajdonos, amikor ezt írta a naplójába:
Az én figyelmemet és lelkemet már akkorra úgy uralta a Balaton, hogy minden egyéb alig érdekelt. Az a nagy víz olyan hatást tett rám, mintha úgy magához ölelni, magához édesgetni akarna.
Ez a villa már akkor megtetszett neki, amikor 1891-ben súlyos betegsége után lábadozni ment Füredre, de csak később, pesti házuk és gödöllői nyaralójuk eladása után tudták megvenni férjével, báró Splényi Ödönnel. A házat Blaha Lujza nemcsak nyaralónak szánta, hanem színpadi pályafutását befejezve ide szeretett volna visszavonulni.
Legvidámabb napom, ha Füredre mehetek, legszomorúbb, ha kis fészkemet ott kell hagynom
– olvashatjuk naplójában, melyben részletesen leírta házának belsejét:
Az én kis házam ilyen: a folyosóról nyílik a szalon, ettől balra egy kis családi vendégszoba, azután az én szobám, mellette uramé, és végül a könyvtárszoba. A belépőtől jobbra az ebédlő és három vendégszoba. Az udvar felől egy zárt folyosó, konyha, két cselédszoba, éléskamra. Az udvaron a kertész lakása, kis majorsági udvar és árnyas meg rózsákkal bőven ellátott kert. Az én szobám ablaka a kis templomra nyílik, melynek édes szavú harangját hallani mindig alig várom. Szobám oly közel van a templomhoz, hogy a szentmisét onnét szobámba hallom, nemegyszer így végzem ájtatosságomat.
Ezen a régi képeslapon láthatjuk is, milyen közel van az épület a Kerektemplomhoz:
Füredi életmódjáról is írt:
Ha szép idő van, reggel fél hat órakor kelek, és háromnegyed nyolc óráig többnyire férjemmel, ha ott van, különben egyedül a Balaton partján sétálok. Visszatérve reggeli sétámból, rendesen, mielőtt hazatértem, elmentem kis templomunkba, elvégezendő napi imámat. Onnét haza reggelizni, ez a család első összejövetele. Itt lesz megállapítva, hogy mit főzzünk, ki mit fog egész nap csinálni? Délelőtt fürdés, azután a déli hajóhoz menés, megnézni, kik jönnek? Azután ebéd, pihenés és újból séta… Néha elmegyek a színházba, sőt évente egyszer-kétszer fel is szoktam lépni. Vacsoránkat, ha az idő engedi, a szabadban költjük el. Fél tízkor, ritkábban később, pihenésre térés.
Ez volt nyári menetrendje. De jobban szerette Füreden az őszt és a tavaszt:
Az esős napokat otthon töltöm, előszedem emlékeimet, el-elgondolkozva az ezekkel kapcsolatos események felől. Olvasgatok, mert igen szép könyvtáram van, összeülünk és magunk között elbeszélgetünk.
1913 nyarán az akkor 63 éves Nagyasszonyt meglátogatta a Vasárnapi Újság tudósítója, Kovács Lydia – szerencsére Jelfy Gyula fényképész társaságában. A lap augusztus 10-i számában megjelent képes tudósítás megőrizte az utókornak a villa fontos helyiségeinek képét és a benne nyaralókat – Blaha Lujzát, özvegy nővérét és tinédzser unokáját. Érdemes e képek mellé a cikkből is idézni a legérdekesebb passzusokat, s így a kívülálló szemével is érzékelhetjük, milyen volt a ház akkor:
A villa homlokzatának közepén két oszlop között egy tágas terrasz nyílik, a hol kalotaszegi varrottassal megterhelt szélesöblű kosárszékek kínálgatják a kényelmet… […] A nagy ebédlő faláról reánk mosolyog a Blaha Lujza pajkos orcája, mint Török bíróné […] Ebben a szobában minden tiszta magyar… Mezőkövesdi és kalotaszegi kézimunkák tarkállanak az ódon almáriumokon, ebédlőszekrényen… A másik szoba, a fogadó-terem már egészen modern. Hatalmas angol bőrfotelek büszkélkednek s a sarokban egy nagy Bösendorfer áll hallgatagon… A falon nagy régi kép függ, bibliai festmény, a mely báró Splényitől marad özvegyére. Az asztalon az egyszerű, illatozó oleander csokor […]
Közvetlenül a másik szoba már az igazi nagymama unokájának a szobája. Mert nyáron Blaha Lujza mindig együtt nyaral a kis unokájával, Blaha Gittával, egy édes, okos, nagy szemű gyermekkel, a ki a balatonfüredi nyaralónak a kaczagó, ifjú lelke. Kicsi szobácskájában Blaha Lujza paraszt bútorai „Török bíróné”-ból. […] Aztán Blaha Lujza szobájába érünk. A sárgaréz ágyban dagadó párnák fehérlenek, a melyeket leheletszerű batiszt terítő takar le, az ablakokon rózsaszín csokorkákra kötött batiszt vitrázsok ragyognak üdén, hófehéren, – közöttük pedig egyszerű ízléses toilette-szekrényke… Az asztalon itt is illatozik Blaháné kedvenc virága, a rózsaszínű oleander és mellette hever egy-két könyv. Ezek mögé sorakozik egy kedves szobácska, a melyben Blaháné özvegy nővére, özvegy Benedekné lakik, mert ő is künn nyaral a kis Gittával együtt nagynevű nénjénél, a kinek a művészetén kívül a családi melegség a legnagyobb életöröme.
A villát hosszú ideig fenyegették hitelezők (ebben férje kártya-szenvedélye volt a bűnös…), de valahogy mindig sikerült megmentenie. Élete utolsó tíz évének nyarait mégsem tölthette itt, ugyanis egy meggondolatlan jótállásának következményei megfosztották szeretett fészkétől; attól kezdve a Margitszigettel próbálta Füredet pótolni.
Források:
Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Balatonfüred Városi Tanács, 1988 [1989!]
Balatonfüred emlékjelei: szobrok, emlékművek, emléktáblák, emlékfák, síremlékek. Balatonfüredért Városért Közalapítvány, 2004
Emlékhelyek Veszprém megyében. Veszprém megyei Közművelődési Intézet, 1996
Blaha Lujza naplója. Bp. Gondolat, 1987
Karcsai Kulcsár István: Így élt Blaha Lujza. Bp. Móra Kiadó, 1988
Nagymihály Sándor: A Nemzet csalogánya. Blaha Lujza életregénye. Bp. Helikon, 1941Kovács Lydia: Blaha Lujza Balatonfüreden. = Vasárnapi Újság 1913. augusztus 10.
