Tasnádi Bence sokoldalú tehetség: játszik színpadon, filmekben és még zenekara is van (Ed Is On). Az interjúban picit nosztalgiázott az egyetemi évekről, és az is kiderült, eddigi szerepei közül melyikhez kötődik a leginkább. Izgalmas karaktert választott.
– Amikor az egyetemre felvételiztél, szóba jött más szak is vagy elsőre tudtad, hogy a Színművészeti lesz az utad?
– Bizonytalan voltam a felvételi évében, több lehetőség is felmerült, főleg humán területen jelöltem meg különböző szakokat, de a színészet volt az első helyen.
– Mire emlékszel a felvételi napjáról?
– Meghökkentem, hogy a teremben fekete az összes fal, a plafontól a linóleumig, és reflektorok vakítanak a szemembe. A légkörben egyébként volt valami bizalmas, ami jó benyomást keltett bennem, és amitől meggyőzően szerepeltem.
– Gondolom, sok élményt gyűjtöttél az öt év alatt. Melyik az, amelyikre a legszívesebben emlékszel vissza?
– Emlékszem, harmadév elején már elég nagyok voltunk, az osztállyal is összeszoktunk, és többen épp szakításban álltunk, szerelmi bánat gyötört minket. Néhányan hajnalig táncoltunk az asztalokon a suli büféjében, Cseh Tamást hallgattunk, és Csehovot idéztünk. Akkor nagyon intenzíven éreztem, hogy élek, és ez akkor elengedhetetlen volt a szakmai fejlődésemhez.
– Megannyi szerepen túl vagy már. Melyik volt rád eddig a legnagyobb hatással
– Orlandót említeném (Ahogy tetszik, Kamra, rendező: Kovács D. Dániel – a szerk.) az elmúlt évekből, mert az interjúkban még soha nem került terítékre, pedig klasszikus, nagy Shakespeare-szerep, kötődöm hozzá.
– És az egyik leghíresebb Shakespeare-darab. Milyen szempontból kötődsz Orlandóhoz?
– Az akkori barátnőmmel való kapcsolatomat gyászoltam el benne. A próbafolyamat alatt újra szembesültem azzal, hogy a szerelem milyen fizikai fájdalmakat képes okozni és milyen hülyét csinál az emberből.
– Te is ilyen vagy?
– Én is képes vagyok belezúgni valakibe első látásra, ismeretlenül fantáziálni mindenfélét és belebetegedni a viszonzatlanságba.
– Ha a szakmai vagy a hétköznapi szempontokat nézzük, segített valamit Shakespeare hősének megformálása?
– Shakespeare-t játszani mindig izgalmas kihívás, hátborzongatóan pontos alapvetéseket fogalmaz meg a mindenkori emberről, virtuóz költőiséggel. Azóta kicsit másképp tekintek a szerelemre, már nem várok tőle olyan sokat. Rosalinda pazarul levezeti az előadásban, hogy a szerelem csak egyfajta ragály, veszettség, ami megtámadja az embereket, könnyen terjed, de megfelelő terápia mellett ki lehet belőle gyógyulni. Kémiai folyamat, amely pár év alatt lejátszódik, utána kijózanodik az ember.
– Ezek a mondatok sok reménytelen szerelmesnek adhatnak reményt. Van közös pontotok Orlandóval?
– Ez amolyan legkisebb királyfi szerep: kalandvágyó, nyílt tekintetű, különc karakter, akinek helyén van a szíve.
