A nemesen egyszerű vonalú pécsi műemlék lakóház stílusával mintha példázná az egykor benne lakó orgonaművész személyiségét.
1720 körül egy alacsony, náddal fedett kanonoki ház állt itt, mostani címén a Janus Pannonius utca 6. szám alatt, amelyet 1750 körül teljesen újjáépítettek, majd az 1800-as évek elején emeletet húztak rá. Így alakult ki a műemlék utcaképbe harmonikusan illő lakóház.
Falán emléktábla tudatja, hogy ebben az épületben, közel a dómhoz élt Halász Béla orgonaművész (1908-1991), aki 55 éven át volt a pécsi székesegyház orgonistája.
A pécsi születésű művész a Zeneművészeti Főiskolán 1926 és 1932 között többek között Kósa Györgynél, Bárdos Lajosnál és Harmath Artúrnál tanult. Rövid kőszegi kitérő után 1935-től régi tanára, Jaksch Ede mellett a pécsi székesegyház másodorgonistája, majd Jaksch halála után, 1943-tól első orgonista lett. Templomi szolgálata mellett a pécsi tanítóképzőben, majd a zeneiskolában tanított. Művészetét számos koncerten is megosztotta a közönséggel. Sokak szerint a világhírt cserélte fel a székesegyház karzatára.
A város zenei életének kutatója, kiváló ismerője, dr. Nádor Tamás így búcsúzott tőle egy országos napilapban megjelent nekrológjában:
„Orgonaművész volt. A »hangszerek királynőjét« szolgálta, kivételes tehetséggel, alázatos lelkülettel. Ez kísérte végig hosszú életútján, melyen voltaképpen nem történt semmi, csak az, hogy orgonált. Diplomakoncertjén a Zeneakadémia nagytermében, és 50 évvel később, már betegen jubileumi hangversenyén a pécsi Székesegyházban. Közben több mint fél évszázadon át naponta ült le a manuálok és regiszterek mellé.
Példaképéhez, Bach-hoz hasonló szorgalommal felkészülve, példamutatóan és hitelesen játszott, akár a mindennapos liturgiai szolgálattételekkor, akár az aggályos gonddal összeállított, mindig változatos programú koncerteken,
a Zeneakadémia nagytermében, ahol a Mayer Ferenc vezette székesegyházi gyermekkórussal lépett fel, a budavári Mátyás-templomban, néhányszor Tihanyban, a pesti Vas utcában, ahonnan többször a Rádió is közvetítette játékát, a kántornapokon és az Angster-gyár jubileumán, az ország legjobb orgonistái közül kimagasodva.”
Érdemes beleolvasni Nádor Tamás egy másik írásába, ahol a művész személyiségét is megidézte:
„Mi, akik naponta láthattuk, amint ugyanabban az időben átment a kövekkel burkolt Dóm téren, akivel találkozott, azzal megosztotta maga gyártotta szóvicceit, aztán
pontosan egy órakor leült az orgonapadra, regisztrált és gyakorolt, tette ezt nyolcvanévesen is
— mégsem ismertük meg egészen. Sohasem adta ki legbensőbb énjét.
Akik hallották őt liturgiai szolgálatként orgonálni a pécsi székesegyházban, akik lelkesülten vártuk a nagyszombati feltámadási körmenet végén elmaradhatatlanul felharsanó Bach d-moll toccátát, vagy akik beültek egy-egy koncertjére a budavári Mátyástemplomba, nagy ritkán a zeneakadémiára, a tihanyi apátság templomába, vagy a pécsi Liszt Ferenc hangverseny-terembe, ha a Filharmónia megtisztelte bérleti koncerten való fellépéssel — csodálattal állapíthatták meg:
a legnagyobbak közé tartozik. Kodály is elismerte ezt,
amikor Pécsett rábízta a Missa brevis első nyilvános előadásának orgonaszólamát, és kérésére néhány ütemnyi változtatást is beírt az azóta féltve őrzött kottába.
Halász Béla orgonajátékáról nem készült hanglemezfelvétel. Ez alázatához is hozzátartozott. Az a hangzás, amit ő produkált az orgonán, vele ment és velünk maradt.”
Források:
Csorba Csaba: Pécs. Bp. Panoráma, 1983
Húsz éve hunyt el Halász Béla orgonaművész. = Palestrina Kórushíradó 2011/3
Nádor Tamás: Halász Béla (1908-1991). = Új Dunántúli Napló 1991. 09. 11
Nádor Tamás: Búcsú Halász Bélától = Új Magyarország 1991. 10. 14.
