A zenekari összhangzás szinte elképzelhetetlen nélküle, ám szólószerepben mégis vajmi ritkán halljuk a nagybőgőt. Csak ha olyan formátumos virtuóza akad ennek a jókora hangszernek, mint amilyen Rácz Ödön. A művész szeptember 30-án a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közösen lép fel a Müpában.
VÁLTOZÁS!
A zenekar a koncertet karmester nélkül játssza. A programban pedig az alábbi cserék történtek:
- Mozart: D-dúr divertimento, K. 136
- Bottesini: II. (h-moll) nagybőgőverseny
- Bartók: Divertimento, Sz. 113, BB 118
Gordon — ezen az előkelő hangzású néven is említhetnénk, de a vonós hangszercsalád legtermetesebb és egyszersmind legmélyebb hangú tagja azért mégiscsak inkább nagybőgő marad számunkra. Pedig akár megtévesztőnek is vélhetnénk e nevet, elvégre a bőgés szóról a városi ember ma már elsőként a bömbölő sírásra asszociál, nem arra az erős és mély hangra, amelyet háziasított és vadállatok sora ad ki magából. Márpedig ez a hangszer és megszólaltatói legtöbbször inkább derűt árasztanak magukból. Olyannyira így van ez, hogy a szimfonikus zenekarok egyik legvidámabb szekcióját rendszerint a jobb szélső karéjban helyet foglaló bőgősök alkotják.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
A bőgősök persze nemcsak a derűs hangulatot, de a majd’ mindenkori együttes hangzást is megalapozzák, s ez a tény klasszikus zenei nélkülözhetetlenségük elsődleges faktora. Ám amint adódik szólószerepet felkínáló mű — és hozzá boszorkányos készségű bőgős —, rögvest nagyot változik a rég megszokott felállás. Ezt az egyszerre meghökkentő és gyönyörködtető élményt ígéri a közönség számára a Liszt Ferenc Kamarazenekar szeptember 30-i koncertjén két energikus-vidám kompozíció, Mozart 136-os Köchel-jegyzékszámú D-dúr divertimentója és Beethoven IV. szimfóniája között egy hasonlóan derűs alaptónusú kompozíció, Nino Rota Divertimento concertantéja, Rácz Ödön főszereplésével.
Az elsősorban filmzenéi révén ismert és szeretett (és mindenekelőtt Federico Fellinivel való együttműködése révén világhírűvé vált) néhai olasz mester 1971-es kompozíciója ugyanis valóságos bravúrdarab: a négy tétel az instrumentumban rejlő lehetőségek egész arzenálját mutatja be a bőgővel koncertáló zenekar előzékeny kíséretében. S hogy ez így történik majd, arra a Bécsi Filharmonikusok szólamvezetője személyesen kínál garanciát számunkra. Rácz Ödön ugyanis már-már boszorkányos mestere e mélyvonós hangszernek, amellyel mondhatni családilag is meghitt viszonyt ápol, hiszen apja, nagyapja, sőt annak idején már dédapja is bőgőzött. A muzsikus még mindig innen van a negyvenen, mégis már több mint másfél évtizede tagja a „királyok köztársaságának”, vagyis a császárváros önkormányzó csodazenekarának. Társaságukban szólózva már a Müpa közönsége előtt is fellépett a bőgő termetre is nagy művésze, s hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar együttesével ugyancsak szoros művészbarátságban áll, azt két remek — és nem mellékesen a Deutsche Grammophon címkéjével megjelentetett lemez is bizonyíthatja. A második, 2018-as albumon többek közt éppenséggel Nino Rota mutatós alkotásának élményszerű interpretációja révén.
A koncert karmestere, az ötvenöt éves osztrák Stefan Vladar sokoldalú muzsikus: nemcsak dirigens, zongoraművész is. Szülőhelyéhez, Bécshez — melynek Zeneakadémiáján végzett — az életrajziak mellett, szellemi szálak is kötik: 1985-ben a város Beethoven-zongoraversenyén nyert első díjat, Schönberg-dokumentumfilm elkészítésében vett részt, legnagyobb előadói sikereit pedig Mozart-előadóként aratta, ezt ismeri el a bécsi Mozart Társaságtól kapott díja, a Mozartinterpretationspreis is. 2008 óta a Wiener Kammerorchester első karmestere. A műsor két bécsi szerzőjének művei tehát ugyanolyan jó kezekben lesznek, mint Rota Divertimento concertantéja.
