Nemrég ismét Budapesten járt Plácido Domingo spanyol énekes, hogy a Virtuózok című tehetségkutató új főcímdalár rögzítsék. A 80. születésnapjához közeledő művész exkluzív interjút adott lapunknak pályájáról és hazánkhoz fűződő kapcsolatáról.
– Több mint 150 szerepet énekelt és 50 évet töltött a Scalában. Mi motiválja még, mik a legfontosabb céljai, amit el szeretne érni?
– Egy ilyen hosszú pályán, amit a Scalában és a világ más nagy operaházaiban töltöttem, az én koromban, teljesen természetes, hogy kevés időm marad az éneklésre, de amíg a közönség látni, hallani akar engem, addig nem hagyom abba a fellépéseket. Bár szerepel a jövőbeli terveimben néhány koncert, jóval nagyobb a vezénylés aránya. Egy énekesnek sok-sok órát, napokat, sőt heteket kell gyakorolni. A koncert előtt három-négy nappal korábban érkezünk meg az adott városba, ahol próbálunk, majd fellépünk. Egy opera, különösen egy új produkció esetében hetekig napi nyolc órát próbálunk, majd fellépünk. Ez az egyik oka annak, hogy több koncertet vállalok, mint a próbafolyamatok miatt fizikailag is jelentősen igénybe vevő, kimerítő opera-előadást.
– Mit érez a szíve legmélyén, ha visszagondol a pályájára? Vannak olyan művészeti, a karrierjét illető kérdés, amiben ma már másképp döntene?
– Elégedett vagyok minden döntésemmel. Ezzel nem azt mondom, hogy ne lennének olyan dolgok, amiket bár ne tettem volna meg, de összességében nem bánok semmit sem. Körültekintően építettem a repertoáromat, figyeltem arra, hogy milyen operaházakban lépek fel, és mikor milyen szerepet fogadok el egy új produkcióban. Amikor új szerepet kellett választanom, mindig óvatos voltam. Azt hiszem, jól szerveztem meg az életemet, és nem bánom egyetlen művészeti döntésemet sem, sem a tenor-, sem a baritonszerepeket illetően.
– Közeledik a 80. születésnapja, de úgy tűnik, ön megállíthatatlan. Mi motiválja még ebben az életkorban? Honnan ez az erő?
– Az ember öregszik, és ezt senki nem állíthatja meg. Telnek az évek, és áldottnak érzem magam, mert csodálatos, hogy előadóművészként még mindig aktív a pályám. Soha nem gondoltam, hogy ennyi idősen még énekeli fogok. Néhány hónap múlva, januárban töltöm be a nyolcvanat.
Nagyon boldog és szerencsés vagyok, hogy ebben az életkorban azt csinálhatom, amit szeretek, és fantasztikus, hogy még mindig új szerepeket fedezhetek fel, és olyan új projektekben vehetek részt, mint a Virtuózok. Szerencsés voltam azért is, mert egész pályám alatt támogatott a családom. Nemrég pedig az az öröm ért, hogy én vezényelhettem a fiam, Plácido darabját, ami a Virtuózok című műsor főcímzenéje lesz, és a Magyar Állami Operaház Zenekarával vettük fel.
– A művészvilágban az elsők között volt, aki koronavírussal fertőződött meg. Szerte a világon aggódtak önért. Teljesen felgyógyult? Hogyan élte meg a betegséget?
– Nagyon ijesztő volt, és néhány napot egy mexikói kórházban töltöttem. Valójában nagyon szerencsések voltunk, mert épp a nyaralást terveztük a gyerekeimmel, az unokáimmal, és Martával, a feleségemmel, amikor elhatároztuk, hogy mielőtt visszatérnénk Európába, pár napra együtt elutazunk az acapulcói házunkba. Röviddel azután, hogy megérkeztünk Mexikóba, pozitív lett a Covid-tesztem. Kórházba kellett mennem, Marta pedig otthon maradt. Természetesen megijedtünk és aggódtunk. Mi szerencsésnek számítunk, mert volt időnk és terünk is az otthonunkban az elkülönülésre, arra, hogy felépüljek, ugyanakkor vannak, akiknek erre nincs lehetőségük, mert a házuk, a lakásuk erre nem elég nagy. A magam részéről áldásnak éltem meg a körülményeinket, de sokat gondoltam azokra, akiknek nehézségeik voltak. Öt hónapot töltöttünk Mexikóban, és nagyszerű érzés volt, amikor megállapították, teljesen felgyógyultunk. Mindannyian erősnek és egészségesnek érezzük magunkat. Újra énekelek, ami nagyszerű, mert attól komolyan tartottam, hogy a koronavírus veszélyezteti az énekesek egyik legfontosabb szervét, a tüdőt. De hála Istennek, minden rendben van.
– Több lehetősége van-e ma egy fiatal énekesnek? Mit gondol a közösségi média erejéről, hatásáról, a különböző versenyekről, tehetségkutatókról?
– Manapság sokkal több lehetősége van egy fiatal énekesnek. Először is azért, mert a világ minden táján egyre több társulat jön létre. Megmaradtak természetesen a hagyományos, nagy és fontos helyszínek, de ezeken kívül rengeteg kiváló esemény és más platform ad alkalmat arra a televíziótól a közösségi médiáig és a streamingig, hogy a művészek megmutassák tehetségüket.
– Nem kétséges, hogy az énekversenyek, köztük az Operalia, hasznosak egy pályakezdő számára. Nagyon büszke és boldog vagyok, hogy az Operalia korábbi nyertesei közül jó néhányan a ma sztárjai, hogy olyan énekeseket fedezhettünk föl, mint – csak hogy néhányat mondjak azok közül, akiket igazán sokra tartok – Sonya Yoncheva, Aida Gariffulina, Angel Blue vagy Rolando Villazón.
– Mit ajánl azoknak a fiataloknak, akik jobbak, sikeresebbek akarnak lenne? Nincsenek titkos receptek, ezt tudjuk, de vannak-e általános érvényű szabályok?
– A tehetség nagyon fontos, de a szorgalomról és az elhivatottságról sem szabad megfeledkeznünk. Hatalmas munkát kíván ez a pálya. Koncentrálni kell, sokat tanulni, ami nagyon nehéz. Az operaénekes-nőket különösen tisztelem és elismerem, mert sokan közülük anyák is. Rengeteget utaznak, hosszú időt kell távol tölteni a gyerekeiktől. Az operaénekesi pálya nehéz és áldozatokat kíván. Persze, világot láthat az ember, új kultúrákat, helyeket fedezhet fel, miközben előfordul, hogy az időbeosztás annyira szoros, hogy vannak városok, amikből csak a repteret, a szállodát és a színházat láttam.
– Több mint fél évszázada áll a reflektorfényben. A hírnév áldás, átok, vagy egy állapot, amivel meg kell tanulni együttélni?
– Összességében többnyire jutalomnak éltem meg, jórészt pozitív élményeket tudok felidézni. Csodálatos dolgot csinálunk, amit a közönség örömmel fogad. Számtalan rajongóm van, sokukat a barátomnak tarthatom, akik a világ minden táján követnek. A médiának köszönhetően az életem nyitott könyv – különösen napjainkban. Hatalmas felelősséget jelent ismertnek lenni, megtalálni az egyensúlyt a közszereplés és a magánélet között.
– Tervezi, hogy visszatér Magyarországra, akár énekelni is?
– Nagyon szeretek Magyarországra jönni, és tudom, hogy az Operaházat jelenleg épp felújítják, talán a jövő év végére elkészül. Ez az épület egyike világ legcsodásabb operáinak, és elképesztő munkát végeznek rajta. Remélem, amikor átadják, én még mindig énekelek, akkor pedig meghívnak énekelni vagy vezényelni. A Magyar közönség fantasztikus. Néhány hete jártam Budapesten, hogy a Magyar Állami Operaház Zenekarával és a Virtuózok-győztes zongoristával, Balázs-Piri Somával egy lemezt vegyek fel. A hónap végén a Virtuózok miatt ismét Budapestre utazom, és reményeim szerint a következő időszakban, még többször jövök különböző projektek kapcsán vezényelni. A magyar zenészek csodálatosak, profik, és még a koronavírus-járvány miatti korlátozások közepette is teljes harmóniában tudtunk dolgozni. Nagyon várom a magyarországi látogatásaimat, különösen a Virtuózok döntőjét, amelyben zsíritagként és karmesterként is közreműködöm. Ha mentorává válhatok a tehetségkutatóban résztvevő bármelyik fiatal muzsikusnak, nagy boldogságot jelent számomra. Régi kapcsolat fűz Magyarországhoz: először 1973-ban léptem föl az Erkel Színházban, és ebben az évszázadban szinte minden évben visszatérhettem önökhöz.
