• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Beszélő képek Színház Címlap

„Az üres szívet semmiféle elmélet sem pótolhatja” – Gózon Gyulára emlékezünk

Szerző: Papageno2020. október 8.
Facebook Twitter E-mail
1966, Baja, Déri kert. Balra Gózon Gyula színművész. A felvétel az Aranysárkány című film forgatásakor készült. - forrás: Fortepan, adományozó: Hunyady József

„Nem az a fontos, fiacskáim, hogy miként néz ki a színész, hanem hogy van-e benne szív!” – adott útravalót fiatal pályatársainak egy alkalommal a már idős Gózon Gyula, aki 1885. április 19-én született Érsekújváron és 1972. október 8-án hunyt el Budapesten. Még a némafilm korszakában, 1914-ben jelent meg a vásznon, de rendszeresen a hangosfilm megjelenése után vállalt filmszerepeket.

Rákosi Szidi magán színiiskolájába járt, és 1902-ben, ahogy akkoriban oly sokan, vidéken, Zentán kezdte a pályát. Nagyváradon a társulat vezető színészei közé került, A sasfiók címszerepe volt az első mérföldkő számára. Amikor 1912-ben elhagyta a várost, így búcsúzott tőle a közönség:

„Gózon Gyulának a közönség két hatalmas babérkoszorút nyújtott át, amelyen a sok örökzöld levélen kívül egy valutaképes levél is ékeskedett, és számos nyiltszini taps után virágesőt rendezett. Gózon Gyula ünnepléséhez hasonló még nem volt a nagyváradi színházban. (…) a közönség nagy tömegben a színészkijáró elé vonult, ahonnan Gázon Gyula a közönség vállain tette meg az utat a Royal kávéházig.”

Másnap reggel sok százan kísérték el a vasútállomásra, ahonnan Nagy Endre kabaréjába indult. Sikereket aratott, az intézményen belül azonban belső konfliktusok voltak, ami a vezetést is érintette. Gózonnak azonban szerződésajánlat érkezett a Népoperától. Ottani első bemutatója után így írt róla a Színházi Élet: „Nem kell különös jövőbe látás annak megjóslásához, hogy

Gózont rövid időn belül a pesti nők éppúgy imádni fogják, mint azelőtt a váradiak.” A nők lehet, hogy imádták, de a színész itt megismerte egy életre szóló társát, Berky Lilit.

A színházi vezetők csatázása itt sem kerülte el, visszatért a kabaréhoz, sőt maga is alapított egyet – ami csődbe ment -, tett egy kis kitérőt a Király Színházba, kivezényelték őt is a frontra, itthon újra csak színháztól színházig sodródott. 1931-ben azonban megjelent a hangosfilm, ami Gózon Gyula pályájára komoly hatással volt. A Kék bálványban már énekelt, a Hyppolit, a lakájjal azonban beindult a filmes karrier. Eredetileg őt szemelték ki Schneider Mátyás szerepére, de Székely István, a film rendezője meglátta az Operettszínházban Kabos Gyulát, Gózonnak pedig csak az ifjabb Makáts jutott.

A Magyar Rádió Szabó család című sorozatának főszereplői; ülnek: Benkő Gyula, Gobbi Hilda, Szabó Ernő, Gózon Gyula, állnak: Petrik József, Vörösmarty Lili, Sütő Irén, Garics János, Kiss Manyi, Horváth Tivadar színművészek - forrás: Fortepan, adományozó: Szalay Zoltán
A Magyar Rádió Szabó család című sorozatának főszereplői; ülnek: Benkő Gyula, Gobbi Hilda, Szabó Ernő, Gózon Gyula, állnak: Petrik József, Vörösmarty Lili, Sütő Irén, Garics János, Kiss Manyi, Horváth Tivadar színművészek - forrás: Fortepan, adományozó: Szalay Zoltán
« ‹ / 10 › »

A film komoly népszerűséget hozott neki, ám művészileg nem elégítette ki, ezért volt határtalanul boldog, amikor Németh Antal 1935-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtette. 1941. augusztus 19-én és 20-án a társulat szokásos nyári játszóhelyén, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon léptek fel, abban az évben a Szentivánéji álom volt műsoron. Gózon Gyulának évekig az a Vackor volt az utolsó fellépése, a zsidótörvények miatt nem játszhatott.

Ide kapcsolódik:
Különc egyénisége nem ismerte a műfaji korlátokat – Csortos Gyulára emlékezünk

1945 nyarán a Fővárosi Operettszínházban tért vissza a színpadra, és alakította életét újra a próbákhoz és a vasúti menetrendhez, mert Rákosligetről járt a Belvárosba. (Igaz, a 30-as évek végén az utat már gyakran tették meg autóval.) 1946. január 17-én lépett fel ismét a Nemzeti Színházban. Bár már korábban ráosztották Poloniust, de a drámai karakterek ekkortól találták meg: Hauptmann Bundájában Krüger, az Ármány és szerelemben Miller muzsikus, Csiky Gergely Buborékok című színművében Solmay, Brecht Jó embert keresünk-jében Vang vízárus, Sartre darabjában, a Főbelövendők Klubjában pedig Goblet rendőr felügyelő jelentős, mind emlékezetes alakítások.

1966-ban így nyilatkozott: „Megpenderített az ifjúság forgószele, melegített, égetett a hosszú nyár, de úgy látom, öreg fa gyümölcse most érett meg, az utolsó két évtized termékeny őszében. (…) nem tévednek, akik ösztönös színésznek mondanak. Hálás is vagyok a sorsnak azokért az elsajátíthatatlan színészi adottságokért, amelyek nélkül nem lehet alakokat, életet teremteni a színpadon, legfeljebb másolni. De ahogyan

az üres szívet semmiféle elmélet sem pótolhatja,

az ösztön sem helyettesítheti a mesterség csak munkával, művészi elmélyedéssel megszerezhető kifejezési eszközeit.”

színháztörténet nemzeti színház fortepan nagyvárad gózon gyula
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésLouise Glück amerikai költő kapja az irodalmi Nobel-díjat
Következő bejegyzés Ott van a fináléban Hontvári Gábor a frankfurti Solti György Karmesterversenyen

Ajánlott Bejegyzések

Páll Éva - forrás: Müpa
Müpa magazin

A délszláv zenétől az erdélyi hangulatokig – A népzenét ünnepli a Müpa

2023. február 4.2 perc olvasás
Sztarenki Pál - forrás: a művész FB-oldala
Színház

Februárban folytatódnak a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozatai

2023. február 3.2 perc olvasás
Intermezzo

A testszégyenítés ellen indított kampányt Grisnik Petra

2023. február 3.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.