A Papageno és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának legközelebbi adása november 7-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Dubóczky Gergellyel, Hábetler Andrással, Kovács Patríciával és Rácz Judittal.
Budapest Sound Collective
1802. november 25-én gróf Széchényi Ferenc a magyar nemzetnek ajándékozta tudományos gyűjteményét, így ezt a dátumot tekintjük a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának. Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója 2017-ben hagyományteremtő szándékkal indította el az alapító, gróf Széchényi Ferenc tiszteletére azt az ünnepélyes koncertsorozatot, amelynek idei hangversenyén két mű hallható: Haydn 80. szimfóniája és Mozart d-moll zongoraversenye a Budapest Sound Collective előadásában, Dubóczky Gergely vezényletével. Az est szólistája a nemzetközileg is elismert zongoraművész, Fejérvári Zoltán.
A Budapest Sound Collective 2013 óta működik projektzenekarként; művészeti vezetője és karmestere Dubóczky Gergely, aki a kísérletező, új formákat kereső, avantgárd formációt saját ötleteinek megvalósítására hozta létre. Többszörös fellépői a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválnak, a 2019-es Átlátszó Hang Fesztiválon pedig első magyar együttesként nagy sikerrel mutatták be Georg Friedrich Haas in vain című művét a Müpában.
Dubóczky Gergely karmester a hagyományos, klasszikus repertoár mellett elkötelezett híve a barokk és a kortárs zenének, számos kortárs mű ősbemutatója és összművészeti előadás fűződik a nevéhez, emellett gyakori közreműködője különböző színházi produkcióknak és operaelőadásoknak is. Az elmúlt években szinte az összes jelentősebb magyar zenekart dirigálta itthon és külföldön, köztük a MÁV Szimfonikus Zenekart, az Óbudai Danubia Zenekart, a Concerto Budapestet, a Pannon Filharmonikusokat, a Miskolci Szimfonikus Zenekart, és az Alba Regia Szimfonikus Zenekart, amelynek az utóbbi két évben művészeti vezetője is volt. 2009 óta a Semmelweis Egyetem Medikus Zenekarának művészeti vezetője és karmestere. Dubóczky Gergelytől azt is kérdezzük, hogyan egyeztethető össze két zeneóriás, Haydn és Mozart munkássága egy újító zenekar, zenei közösség elgondolásaival; mi az, amit ő maga személyesen nagyon kedvel a Széchenyi korában élt klasszikusok műveiben; mi az, amit ők képviselnek a zenében és mi az, amit megítélése szerint a magyar tudomány és Széchenyi szellemisége jelent a nagyvilág számára?
Vajda János és Molière
A Mario és a varázsló, a Leonce és Léna és a Karnyóné után immár a negyedik Vajda János-mű kerül az Opera színpadára, melynek alapja ezúttal Molière A képzelt beteg és a francia vígjátékíróról szóló Bulgakov-színdarab, az Őfelsége komédiása. A zeneszerző új operája egyszerre fergetegesen szellemes, ugyanakkor elgondolkodtató kicsengésű:
„Ez az első operám, amely saját ötletet vett alapul. Az eredeti elképzelésem a Bulgakov-darab megkomponálása volt, amely Molière életéről szól, s amelynek a hátterében zajlik A képzelt beteg című darab. A helyzet nálam megfordult: előttünk zajlik a Molière-vígjáték; a francia szerző élete, küzdelmei a hatalommal a háttérben húzódnak meg. Hogy mi az oka e tükrözésnek? Úgy éreztem, Molière művéhez találtam meg azt a zenei megfelelőt, amelynek az egész operámon végig kell húzódnia” – mondja Vajda János, a Képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása című opera szerzője, amelyet az Eiffel Műhelyben láthatunk, hallhatunk novemberben.
A Várady Szabolcs librettójára épülő opera rendezője Szabó Máté, az Operaház zenekarát Kovács János vezényli. A darab főszerepét, pontosabban kettős szerepét, Moliére-t és Argant Hábetler András operaénekes alakítja, akit arról is kérdezünk, milyen érzései voltak, amikor megkapta a felkérést; hogyan viszonyul a moliére-i világhoz és hogyan a Vajda által képviselt modern operához?
SzínházTV
Tavasz óta egész életünk megváltozott, és ez alól kivételesen senki nem kivétel: a járványügyi helyzet átírta a mindennapokat, a munkát, a családi életet és természetesen a művészvilágot. A színházak, koncertek, kiállítások, számos alkotó is kénytelen volt igazodni a megváltozott élethez, ahogyan a művészetért rajongók is: még mindig sokan és lelkesen próbálunk eljutni egy-egy jó előadásra vagy koncertre, de az élmény azért nagyon más, mint előtte. A világ azonban igazodik a helyzethez, és számos előremutató kezdeményezés érzékelteti már ezt: jó pár hónapja megjelentek a streaming csatornák, amelyeken keresztül a világ vezető operaházai nézők tízezreinek tették lehetővé, hogy bekapcsolódjanak közvetítésekbe. Most itthon is új szakasz kezdődhet a SzínházTV megjelenésével: otthonunkban is megnézhetjük a Katona József Színház vagy a Játékszín, vagy éppen a Centrál Színház egy-egy előadását élőben. Együtt lehetünk kedvenc színészeinkkel, sőt a legmodernebb 4k ultra HD minőségben közvetített előadások mellett nemcsak a színházi élmény válik valóságossá, de a felvezető műsorok és a backstage túrák segítségével még izgalmasabbá és teljesebbé, mint valaha.
A SzínházTV háziasszonya Kovács Patrícia színművész, akivel arról beszélgetünk, hogy az elmúlt hónapokban mi adott erőt, motivációt a színészeknek, színházi közösségeknek; volt-e alkalma bekapcsolódni külföldi streaming szolgáltatók közvetítéseibe; mi az a pozitív, hozzáadott érték, ami a járvány okozta katasztrófában mégiscsak egy reményteljes dolog, ami hasznunkra válhat; amikor felkérték a SzínházTV arcának és megismerkedett a projekttel, mi volt az első, ami megfogalmazódott benne; mit érdemes tudni az indulásról?
Beethovent hallani
„Mindannyiunknak ismerős a kép a szenvedélyes, komor Beethovenről, aki elszántan küzdött, hogy felülkerekedjen siketségen, aki hallása elvesztése után is több mint egy évtizeden át folytatta a zenélést és a komponálást. Ezt általában emberfeletti hősiességnek tekintjük, de az igazság az, hogy Beethovennek a siketségre adott válasza nagyon is emberi. És azzal, hogy demisztifikáljuk a tetteit, sokat tanulhatunk Beethoven zenéjéről. Talán senki nem tud erről többet, mint Robin Wallace, aki nem csupán Beethoven zenéjének szentelte életét mint zenetudós, de szoros személyes tapasztalattal is rendelkezik a siketséggel kapcsolatban. Egy napon, negyvennégy éves korában Wallace felesége, Barbara azt tapasztalta, hogy nem hall a jobb fülére – a hallásvesztést az agydaganata kezelésére alkalmazott sugárterápia okozta. Három évvel később a bal fülére is megsiketült. Az életéből hátralévő nyolc és fél év alatt, bár cochleáris implantátumot használt, Barbara soha többé nem élhetett úgy, mint egy halló ember. Wallace megmutatja nekünk, hogy a közhiedelemmel ellentétben Beethoven nem hőseiesen harcba szállt a siketséggel, hanem annál valami még nehezebb és nagyobb feladatot hajtott végre: alkalmazkodott a halláskárosodáshoz és megváltoztatta a zenével való kapcsolatát, s e folyamat közben a zene természetének fontos szempontjait ismerte meg.
A zene létrehozása vizuális és fizikai folyamat lett számára, amely látható utasításokból és a hangszerek mozgásából és rezgéséből fakad. A siketség talán lelassította, de páratlan mélységű alkotásokhoz is vezette őt. Beethoven alkotó életének története fonódik össze a könyvben Barbara és szerettei tapasztalataival, olyan szempontokat ismertetve meg velünk, olvasókkal, amelyeket csak a siketséggel élők mutathatnak meg. E szempontok könnyebben elérhetővé, érthetőbbé és átélhetőbbé teszik Beethoven zenéjét is, és segítenek megérteni, hogy egy fogyatékosság miként járulhat hozzá az élet teljességének megéléséhez és a fejlődéshez.” Az elhangzott ajánló az Európa Kiadó nemrég megjelent könyvéhez, a Beethovent hallani – A zene elvesztésének és újra megtalálásának története című kötethez készült, amelynek kapcsán Rácz Judittal, a könyv fordítójával beszélgünk.
A sok zenei csemegével szolgáló műsor szombat reggel 10-től 12-ig hallható a Klasszik Rádió 92.1-en, ismétlésére 2020. november 8-án, vasárnap este hét órától kerül sor. Az interjúk megtalálhatók a Papageno Klasszik blogban is. A rádió a műsorváltoztatás jogát fenntartja.
