Ezelőtt három hónappal, épp egy erdélyi zongorakoncert-körúton voltunk párommal, Erikával, amikor az egyik legfelkapottabb európai zongoraművész, Goran Filipec írt nekem, hogy szeretne megkeresni „egy fontos dologgal kapcsolatban” – a múltévi nagyváradi fellépése alkalmából ismerkedtünk meg személyesen. Végül kapcsolatba léptünk, és elmondta, hallott játszani, de a legnagyobb hatást a két lemezem tette rá, ezért úgy döntött, egy olyan komolyzenei projektbe hív, amely azt tűzte ki célul, hogy Eszéken egy nap alatt több neves, fiatal európai zongoraművész közreműködésével játsszuk el Beethoven mind a 32 zongoraszonátáját.
Goran Filipec tudta, hogy Beethoven 32 zongoraszonátájából 26-ot a repertoáromon tartok, sőt, azt is, hogy idén tervem volt ezeket külföldön eljátszani egy hétvége alatt – amit a járvány sajnos megakadályozott –, mivel idén ünnepli a komolyzenei világ Beethoven születésének 250. évfordulóját.
Az eszéki Beethoven-maraton elsősorban egy hatalmas komolyzenei projekt volt, amelyre nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy résztvevőként felkértek, így egyedüli zenészként képviselhettem Magyarországot és Romániát, és természetesen Nagyvárad hírét is mgammal vihettem. Ennek kapcsán sok riportot adtam a fellépésemet megelőzően 2 napban. Rengeteget meséltem a zongorista kollegáknak is, de minden más érdeklődőnek is nemzetünk, országunk és Nagyvárad kulturális életéről, történelméről, jelenéről.
Ezen az egynapos maratonon, mely reggel kezdődőtt 10 óra 10 perckor, és éjszaka fejeződött be 23.30-kor Eszék város Régészeti Múzeumában, amely az eszéki várban található, a régi óváros szívében, felléptek mellettem horvát, szerb, osztrák, francia, orosz, görög és angliai zongoraművészek is. Világversenyeket nyert csapathoz csatlakozhattam, nem csoda, hogy a nemzetközi sajtó is felkapta az eseményt. A főtéren sorakoztak a TV- és rádióközvetítők kamionjai, a hangmérnökök serényen pakolták a technikai felszereléseket, gyakorlatilag egy kisebb hadsereg sürgött-forgott a Régészeti Múzeum körül, kint és bent is. Az eseményről mindent online közvetítettek.
Miután már minden résztvevő megérkezett Eszékre és a reggeli kávé mellett megismerkedtünk, megkaptuk a gyakorlási időbeosztást. A Régészeti Múzeum tőszomszédságában van a helyi zeneiskola valamint a Zeneakadémia is. Mind a három helyszínen gyakorolhattunk – a koncerthelyszín gyakorlatilag másodpercre pontosan volt beosztva, de szerencsére egyénenként több órás gyakorlási lehetőséggel.
A csodás helyszín és nemes alkalom mindenkit inspirált.
Szerencsésnek mondhatom magam abban a tekintetben, hogy bent az akusztikai körülmények templomi hangzásvilágban mozogtak, és mivelhogy évekig szerveztem Nagyváradon koncerteket a Szent László plébániatemplomban – így rögtön tudtam alkalmazkodni ezekhez az adottságokhoz. Mindenki olyan felkészülten érkezett az eseményre, hogy gyakorlatilag 15 perces bemelegítést követően akár CD felvételt is készíthettünk volna. Én itthon napi 6-8 órás gyakorlással készültem a Beethoven-maratonra. Ez a gyakorlási átlag a többieknél is nagyjából ugyanígy alakult.
A Beethoven-maratonra 3 szonátával érkeztem: Op.14 nr.1, Op.22, Op 53. Október 10-én kora este, 8 előtt valamennyivel került rám a sor. Közel 75 percet játszottam – így az egyik leghosszabb produkciót én nyújthattam. Elmondhatom, hogy nagy sikert értem el ezen a maratonon, és úgy érzem, hogy méltó módon képviselhettem ebben a nemzetközi mezőnyben szülővárosomat, a magyar nemzetünkben rejlő zenei kincset és az általunk nagyra becsült értékeket.
