Fischer Iván a Budapesti Fesztiválzenekar alapítója és zeneigazgatója, a berlini Konzerthaus és a Konzerthausorchester tiszteletbeli karmestere. Az utóbbi években zeneszerzőként is tevékeny: műveit bemutatták az Egyesült Államokban, Hollandiában, Belgiumban, Magyarországon, Németországban és Ausztriában is. Nagy sikerű operaelőadások rendezője, 2018-ban megalapította a Vicenzai Operafesztivált. A Kossuth-díjas karmester a Magyar Mahler Társaság alapítója és a Brit Kodály Akadémia védnöke, Budapest díszpolgára.
Elismerései és díjai azonban itt még mindig nem érnek véget. A Magyar Köztársaság elnöke Arany Emlékérmével tüntette ki, a Világgazdasági Fórum a nemzetközi kulturális kapcsolatok érdekében tett szolgálatai elismeréseképpen Kristály-díjban részesítette. A Francia Köztársaság kormánya a Művészeti és Irodalmi Rend lovagja címet adományozta neki. 2011-ben Prima Primissima-díjat kapott, és elnyerte a Brit Királyi Filharmónia díját, valamint a holland Ovatie-díjat. 2013-ban a londoni Royal Academy of Music tiszteletbeli tagjává választotta.
2015-ben megkapta az Abu-Dzabi Fesztivál életműdíját, 2016-ban az Argentin Zenekritikusok Szövetsége a legjobb külföldi karmesternek választotta. Vendégkarmesterként több mint tíz alkalommal vezényelte a Berlini Filharmonikus Zenekart, minden évben két hetet tölt az amszterdami Royal Concertgebouw Zenekarral, és gyakran vezényli az Egyesült Államok vezető szimfonikus zenekarait. Zeneigazgatóként vezette a Kent Operát és a Lyoni Operaházat, vezető karmesterként a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekart.
Mindezeket olvasva nem meglepő, hogy Fischer Ivánt a világ legeredményesebb zenekarvezetői között tartják számon. Hírnevéhez a BFZ intenzív nemzetközi jelenléte mellett nagy szakmai visszhangot és közönségérdeklődést kiváltó hanglemezeinek sora is hozzájárult. Számos felvételét tüntették ki értékes nemzetközi díjakkal.
Budapesten született 1951. január 20-án. Szülei is zenészként tevékenykedtek, édesapja Fischer Sándor karmester, édesanyja Boschán Éva énekesnő. Fischer Iván előbb zongorázni, majd hegedülni tanult, később csellózni kezdett és a zeneszerzéssel is megismerkedett Budapesten. Bécsben karmesteri diplomát szerzett Hans Swarowsky tanítványaként. Intenzíven foglalkozott a régi zene előadásmódjával, két évig Nikolaus Harnoncourt asszisztense volt. 1974-ben a Premio Firenze, 1976-ban a londoni Rupert Foundation-BBC karmesterverseny győztese volt.
1975 óta koncertezik világszerte. 1976-ban a BBC szimfonikus zenekarait vezényelte. 1979-1982 között a newcastle-i Northern Sinfonia kamarazenekar zeneigazgatója volt. 1980-tól a Londoni Szimfonikus Zenekar karmestere lett. 1983-ban visszatért Magyarországra, rövidesen – Kocsis Zoltánnal karöltve – megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart. Számos reformot vezetett be az együttes irányításában, felkészítésében. Intenzív próbaidőszak mellett kötelezővé tette a kamarazenélést, segítve ezáltal az együttes művészeinek fejlődését.
Fischer Iván sok új koncertformát valósított meg. A közönség utánpótlását, nevelését hivatottak segíteni „Kakaó” és „Egy forintos” hangversenyei, ismeretterjesztő előadásai. Népszerű kezdeményezése az előzetes műsor nélküli „Titok koncert” is, de a Hősök terén tartott nagyszabású szabadtéri hangversenyei és a szcenikus elemekkel kibővített koncerttermi operaelőadásai is.
1984-1989 a kenti opera zeneigazgatója, 1990–1995 között a Cincinnati Szimfonikus Zenekar vezető vendégkarmestere volt. 1995 óta a Philips exkluzív szerződtetett karmestere. 2000–2003 között a Lyoni Nemzeti Opera zenei igazgatója. 2007-től a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekar vezető karmestere is. 2013. június 28-án a brit Királyi Zeneakadémia (Royal Academy of Music) tiszteletbeli tagjává választotta. Ugyanebben az évben megnyitotta Fischer Iván Lakásszínháza (FILC) néven 25 főt befogadni képes színházát az Andrássy út 27. harmadik emeleti lakásában, ahol gyerekkorát töltötte.
Fischer Ivánnal és a BFZ-vel kapcsolatos korábbi cikkeink között ide kattintva böngészhet.
(Fischer Iván életrajzának forrása: bfz.hu, Wikipedia)
