A jövő művészei, a legelsők és a nagy kollégák – talán valahogy így lehetne röviden összefoglalni a Haydneum Nyitófesztivál október 6-i programjainak lényegét. Érdekes egyébként, hogy Európa, sőt, a világ vezető régizenei együttesei ifjonti lelkesedésből alakultak. Általában középiskolás vagy egyetemista fiatalokban éled a vágy, hogy amint elkezdik a profi zenészek életét, valami újat is mutassanak a kollégáknak, de természetesen, elsősorban a közönségnek.
Október 6-án 16 órakor a Budapesti Egyetemi Templomban a Budapest Bach Consort ad koncertet. Szokos Augustin, akit egyébként az Orfeo koncertjein is gyakran hallunk continuózni, 17 évesen alapította együttesét, és – hasonlóan a Purcell Kórushoz – ő is Purcell Dido és Aeneas című operájának előadására készítette fel barátait, iskolatársait, akik végül úgy döntöttek, együtt maradnak.
A szerencse mellett komoly munkára is szükségük volt, de a szakma lassan felfigyelt a fiatal csapatra. Egymást érték a hangversenyek, amelyeken rátermettségüket és biztos tudásukat igazolták a zenészek. Hozzáállásukkal és hitvallásukkal pedig a közönség is azonosulni tudott. Szokos Augustin szerint ugyanis
„a historizmus nem igazán korabeli hangszereket, vagy felülről kezdett trillákat, hanem egy zeneműhöz történő sajátos hozzáállást, gondolkodásmódot jelent. Ha elfogadjuk a zeneszerzőt, mint tekintélyt, akkor meg kell próbálnunk minél közelebb férkőzni a gondolataihoz. Ehhez eszközöket nyújt a zenetudomány: a szerző életműve, a darab keletkezésének története, a feltételezhető előadók, ezek játékstílusa, hangszerei, az előadás célja, egyéb paraméterei – mindezt számításba kell vennünk, ha egyáltalán valamiféle homályos képet szeretnénk kapni a darab mivoltáról. De ami a legfontosabb: a historikus előadás nem zenei múzeum!
A Budapest Bach Consorttal 2017-ben alapítottunk egy zenekari mesterkurzust, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy felnőtt egy olyan muzsikus-generáció, amelynek számos képviselője már az Orfeo Zenekar művésze, mások pedig sikeres külföldi karriert építenek. A másik, amire nagyon büszke vagyok, hogy mi voltunk az első, és tudomásom szerint mai napig az egyetlen magyar együttes, amelynek koncertjein eredeti, 18. századi csembalót hallhat a közönség, a „Culliford-koncertek” című sorozatunkban. És mit kívánok a Haydneumnak? Minél több munkát, és felfedezésre váró kincset, amely a következő évtizedekben bizonyosan bőven elegendő munkát ad majd a központ munkatársainak.”
A kincseket nem hiányolhatja a közönség a Budapest Bach Consort mai koncertjén sem, hiszen nemigen tudnánk kapásból megnevezni Gregor Joseph Werner-, vagy Francz Wenzel Zivilhofer-műveket. Korábbi cikkünkben meséltünk már Wernerről, aki az Esterházy-udvar zenekarának Haydnt közvetlenül megelőző karmestere volt, sőt, évekig Haydn felettese is. Francz Wenzel Zivilhoferről pedig először 1714. augusztus 8-án tesz említést egy dokumentum, mint Franz Anton Payr karmester utódja az Eszterházán működő zenekar élén.
Nézzük meg még egyszer az évszámot. 1714-ben Haydn még nincs a világon, ő 1732-ben született. Zivilhofernek köszönhető, hogy az Esterházy-udvarban meghonosodott a zenés színház tradíciója, hiszen az ő névnapi kantátájának daljáték szerű előadása volt ehhez az első lépcsőfok. De a koncerten megjelenő két magyar zeneszerzőt sem ismeri mindenki. Talán Esterházy Pál herceg ismertebb a nagyközönség előtt, akinek Harmonia caelestis című, 55 kantátából álló gyűjteménye a magyar barokk zenetörténeti jelentőségű alkotása. Istvánffy Benedek pedig a 18. századi késő barokk, kora klasszicista zeneművészet egyetlen európai színvonalú magyar képviselőjének számít, aki 33 éves korától haláláig a győri székesegyház orgonistája és karnagya volt. A Budapest Bach Consort hangversenyét a Szent Benedek-mise Kyrie és Gloria tétele zárja, amely mű a korszak magyarországi egyházzenei termésének legjavához tartozik.
A Haydneum Nyitófesztivál szerda este a Zeneakadémián folytatódik és ér véget. A programsorozatból kihagyhatatlan Magyarország legelső régizenei együttese, a nemzetközi hírű Capella Savaria fellépése. A szombathelyi illetőségű együttes fennállásának 10. évfordulóján, 1991-ben Liszt-díjat, 25. évfordulóján pedig Vas megyei Prima Primissima szakmai- és közönségdíjat kapott. Az együttes célja alapítása óta változatlan: a barokk és a klasszikus zene korhű előadása, felhasználva a kor dokumentumait. A Németh Pál alapította együttes jelenlegi művészeti vezetője Kalló Zsolt, az együttes koncertmestere. Hangszereik 18. századi mesterek eredeti munkái, vagy ezek másolatai. A mai koncertet, a Zeneakadémia Solti Termében, nyugodtan nevezhetjük egyfajta családias estnek is, amelyről egyrészt a régóta együttműködő zenészek gondoskodnak, másrészt a megszólaló zeneművek, hiszen fivérek alkotásait hallgatjuk.
Michael Haydn 5 évvel volt fiatalabb világhíres testvérénél, Joseph Haydnnál. Michael szinte egész életében hűséges maradt Salzburghoz, míg fivére Londonban, Párizsban is bemutatkozott, miután befejezte szolgálatait az Esterházy-udvarban.
A koncerten Michael Haydn A-dúr hegedűversenyét a Capella Savaria művészeti vezetője, Kalló Zsolt szólójával halljuk, míg a D-dúr fuvolaverseny szólistája az együttes fuvolaművésze, Bertalan Andrea lesz. Joseph Haydn művészete pedig az 1782-ben, Esterházy herceg udvarában írt 77. B-dúr szimfóniával jelenik meg a mai esten.
Ha a közönség mini-maratont szeretne hallgatni, akkor a Capella Savaria hangversenye után csak egy kicsit kell sétálnia a következőhöz, hiszen a Zeneakadémia Solti Terme után a Nagyterem ad helyszínt a fesztivál zárókoncertjének. A világhírű Freiburgi Barokk Zenekar gyönyörű műsorral érkezett Budapestre, bár a tervezett szólista, Berecz Mihály, zongoraművész betegsége miatt módosítani kellett az eredeti programot.
A Freiburgi Barokk Zenekar 1987-ben alakult egy olyan mottóval, amely azóta is irányítja a muzsikusok munkáját:
„vigyünk életet a világba a barokk zene új hangjaival”!
Valóban így is tesznek, hiszen az estet Carl Maria von Weber Preciosa című daljátékának nyitányával kezdi az együttes. Még ha ez nem is barokk zene, hanem már a romantika része, de nálunk mindenféleképpen újdonságnak számít, hiszen a nyitány sem sűrűn jelenik meg a koncertprogramokban, a daljátékot pedig még nem mutatták be Magyarországon.
Ezt követi Joseph Haydn 96. Csoda-szimfóniája, amelynek története ugyan nem erre utal (ráadásul a „csoda”, amiről a művet elnevezték, amikor is a közönség annyira örült a terembe lépő zeneszerzőnek, hogy mindenki a színpadhoz rohant, hogy láthassa, így a leszakadó csillár senkit nem ütött agyon, nem is a 96., hanem a 102. darab bemutatóján történt), mégis örömmel hallgathatjuk a hazai csoda, a Haydneum – Magyar Régizenei Központ megnyitásának alkalmából.
A fesztiválon eddig még nem jelent meg Mozart, de a német zenészek őt hívták segítségül, amikor újra kellett tervezniük a műsort, és a 26. Esz-dúr szimfóniát választották. Ez valójában nem is annyira szimfónia, sokkal inkább itáliai nyitány, amelyet 3 összefüggő tétel alkot, és nincs menüettje. Mozart szerint menüett-tételre a bécsi közönségnek van szüksége.
A Haydneum Nyitófesztiválon utolsóként felcsendülő darab pedig természetesen ismét Joseph Haydn műve lesz, ami lezárás is, de a jövőbe is mutat, hiszen az Esterházy-udvarban töltött évek utáni időszakból származik. A London-szimfóniák utolsó darabja ez, sőt, egyben az utolsó, 104. szimfónia Haydn életművében.
A nyitófesztivál tehát véget ér a mai estén, de elkezdődik az a hatalmas munka, amelynek irányítását vállalta a Haydneum, és amint Vashegyi György, a rezidens együttesek, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar alapító- művészeti vezetője elmondta, zenésztársaival mindent meg szeretnének tenni a kitűzött célok eléréséért.
„Művészet nélkül nincs emberhez méltó élet. Kodály Zoltán valamikor a hatvanas években így gondolta: ’Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg’. Ez tökéletes összefoglalása annak, amit én is gondolok – boldog és hálás vagyok azért, hogy a számomra elképzelhető legszebb dolgot csinálhatom…”
