Edita Gruberová szlovák operaénekes 1946. december 23-án született Pozsonyban és 2021. október 18-án hunyt el Zürichben.
Edita Gruberova Gruberova 1946-ban született Pozsonyban meglehetősen egyszerű körülmények közé. Egy lelkipásztor biztatására iratkozott be a pozsonyi konzervatóriumba, és 1961 és 1968 között ott tanult. Ezt követően gyorsan ívelt fel karrierje: a Bécsi Állami Operában debütált 1970-ben Mozart Varázsfuvolájában, az Éj királynőjének szerepében.
A Bajor Operában 1974-ben énekelte el először ezt a szerepet. A nemzetközi hírnevet 1976-ban Richard Strauss Ariadné Naxoszban című operájával szerezte meg, rövidesen már Milánó, New York, Madrid és Párizs operaszínpadain aratott sikert, és Budapesten is többször fellépett.
Rendkívüli tehetsége miatt az operarendezők bátran bíztak rá ritkán előadott operákból technikailag nehéz szerepeket is.
A „Koloratúr Királynőjének” is nevezett szoprán több mint 50 éves karrierrel a háta mögött mondott búcsút a színpadnak. 1968-ban kezdte pályafutását és 2019 márciusában búcsúzott a színpadtól, éppen Budapesten. Edita Gruberova az operaszínpadtól egyik legfontosabb alakításával, a Lammermoori Lucia címszerepében köszönt el, a búcsúkoncert-sorozatát a vírushelyzet miatt el kellett halasztani.
Az Opera Magazinban jelent meg interjúban kérdezték Edita Gruberovát, mit tart legkomolyabb szakmai sikerének.
„Mindennél jobban vágytam arra, hogy Salzburgban énekelhessem az Éj királynőjét, és megkaptam.
„Csodálatos volt, amikor Zerbinettát formáltam meg, szintén Salzburgban, Karl Böhm irányításával. Újabb csúcspont volt a Traviata Carlos Kleiber mellett. Nagy ajándék volt Jean-Pierre Ponnelle-lel dolgozni a Manonban. Meg persze ott van Lucia, akivel utoljára talán épp önöknél, Budapesten volt lehetőségem találkozni.
Nehéz ezt abbahagyni, de muszáj lesz. Az éneklés nekünk olyan, mint a kábítószer. De ugyanakkor gyógyszer is.
„Egy zürichi rajongóm sok évvel ezelőtt súlyos beteg lett, és megírta, hogy rengeteget segített neki, hogy a lemezeimet hallgatta. Egyébként tudja, mi akartam lenni 13-14 éves korom körül, amikor pályát kellett választani? Sokat betegeskedtem, ezért biztos voltam benne, hogy ápolónő leszek. Aztán jött a plébános, és közölte, hogy muszáj énekelnem. A folytatást ismeri. És mindenen túl, azt hiszem, valahol mégis ápolónő lettem, aki képes a zenével segíteni…”
