A Haydneum Nyitófesztivál minden fellépője nevében mondhatjuk, rendkívüli izgatottsággal várják a koncerteket és a találkozást a közönséggel. Hiszen az is minden alkalommal különlegesség egy művész számára, ha „egyszerűen csak” hangversenyt adhat, amelyre eljön a kíváncsi publikum, de még izgalmasabbá teszi az előadást a tudat, hogy mindez egy hatalmas kezdeményezést útjára indító sorozat része.
A fesztivál a mai estén, október 4-én, hétfőn, a Haydneum két rezidens együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar koncertjével kezdődik, a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Ha személyesen nem jöhetnek el, de kíváncsiak, megnézhetik az előadást az online térben, vagy meghallgathatják a Bartók Rádióban.
Három kiváló kortárs egyházzenéi csendülnek fel az esten. Johann Georg Albrechtsberger, aki Michael Haydn osztálytársa, Joseph Haydn kedves barátja volt, a bécsi udvar orgonistájaként szolgált, amikor megírta h-moll Miserere című művét, és az ifjabb fivér, Michael Haydn is a bécsi udvartól kapta a megbízást, amelynek eredményeként megszületett Szent Ferenc miséje. Utóbbi mű első, történelmileg megalapozott modern előadása is Magyarországon volt, 2017-ben, Vashegyi György együtteseivel. De a Haydneum Nyitófesztivál keretében elsőként megszólaló mű nem lehet más, mint a névadó, Joseph Haydn alkotása, aki a Te Deum szövegét kétszer is zenei köntösbe öltöztette, a mai estén a második, késői mű szólal meg, amelyet 1800-ban, halála előtt 9 évvel írt a zeneszerző, Mária Terézia császárné tiszteletére.
Ezt a koncertet már együtt hallgatja a közönséggel Franciaország egyik nagy régizenei büszkesége, a Les Talens Lyriques, hiszen nem csak koncertezni jönnek, hanem hallgatóként is tiszteletüket teszik a magyar kollégák estjén.
Egyébként a francia ének- és hangszeregyüttes művészeinek is igazán volt már idejük megszokni a rendszeres koncertezést, hiszen a kiváló csembalóművész-karmester, Christophe Rousset 1991-ben alapította az együttest. A csapat egyébként Jean-Philippe Rameau második opera-balettje, a Hébé ünnepe – Les fêtes d’Hébé, ou Les talens lyriques – alcíme után választotta nevét.
Mégis, amint a muzsikusok egyhangúan mesélik, bár jártak már Budapesten, kedd esti produkciójuk előkészítése különleges hangulatot ébresztett bennük, hiszen valami nagyszerű születésének lehetnek egy kicsit részesei. Számukra persze, nem újdonság az intézményes formában támogatott régizene, lévén honfitársuk az a Benoît Dratwicki, aki a Versailles-i Barokk Zenei Központ produkciós részlegének művészeti vezetőjeként vállalta, hogy tapasztalatait a Haydneum szolgálatába is állítja.
A francia művészek elsősorban a 18. század zenéjével foglalkoznak, de az évtizedek alatt repertoárjuk igazán nagymértékben bővült, mára a kora-barokk művektől kezdve a romantikáig rengeteg népszerű, és ritkán hallott alkotást is megismerhetett előadásukban a közönség. A Les Talens Lyriques hangszeresei korabeli és korhű hangszereken játszanak. Az együttes örömmel vette át alapító-vezetője operák iránti szenvedélyét, de Christophe Rousset újdonságok, ritkaságok felfedezése iránt érzett lelkesedését is. Márpedig ez utóbbi „rögeszme” szintén találkozik a Haydneum céljaival: keresni és megtalálni, rendszerezni és kiadni, no, és persze, előadni olyan műveket, amelyek talán évszázadok óta rejtőznek felfedezetlenül például könyvtárak eldugott szekrényeiben.
Talán kevesen tudják, hogy az 1994-ben készült mozi, a legendás 18. századi énekes, Carlo Broschi, vagyis Farinelli életét bemutató film zenéjének felvételéhez is az akkor még csak három éve alapított Les Talens Lyriques együttest szerződtették. Ez volt az egyik első lépésük ahhoz, hogy szélesebb publikumot is találjanak a régizene számára. 2007 óta egészen komoly formában végzik ezt a nem mindig könnyű tevékenységet, és ifjúsági projektek egész sorát valósították meg, manapság pedig megpróbálnak minél innovatívabb ötletekkel fordulni a fiatalok felé annak érdekében, hogy a zene iránt érdeklődő, de a „furcsa” korhű hangszerektől talán kissé ódzkodó legifjabb generációkat is meggyőzzék a barokk zene szépségeiről. A gyerekek megnyilvánulásai alapján kiderült például, hogy őket sokkal inkább leköti egy zenekar próbája, mint a számukra gyakran szigorú hangulatúnak érzett koncert. A karmester instrukciói, a zenészek egyeztetései, ötletelései – különösen, ha figyelnek arra, hogy gondolataikat érthetően fogalmazzák meg – észrevétlenül bevezetik a gyerekeket is a művek titkaiba. A fiatal nézősereg pedig természetesen arra is lehetőséget kap ezeken az alkalmakon, hogy beleszóljon, további kérdéseket tegyen fel a darabokkal vagy akár a hangszerekkel kapcsolatban. Ifjú muzsikusok számára is meghatározó élmény, amikor egy-egy különleges koncerten ők is ott ülhetnek a Les Talens Lyriques zenészei között, és részesei lehetnek az előadásoknak.
De most térjünk vissza ahhoz, amelynek a budapesti közönség lehet részese a francia csapat estjén, a Karmelita Rendezvényteremben. Haydneum Nyitófesztivál ezen a koncertjén együtt lép színpadra a Purcell Kórus és a francia együttes. Gregor Joseph Werner zenéjét halljuk tőlük, és jegyezzük meg ennek a mára sajnos, meglehetősen elfeledett alkotónak nevét, hiszen ő volt Joseph Haydn elődje az Esterházy-család szolgálatában. 1728. május 10-én kezdte munkáját a herceg zenekarának karmestereként, és 1761-ben kapott maga mellé asszisztenst, a 29 éves Joseph Haydn személyében. 1762-től Werner átvette az egyházzene irányítását, hiszen ez a terület állt zeneszerzői munkásságának középpontjában is. A mai napig nem került elő egyetlen portré sem az egykori mesterről, és életéről sincs túl sok információ. Azt viszont tudjuk, hogy amíg Werner nem tartotta túl sokra az ifjú „tanoncot”, Haydn nagyon is tisztelte őt. 1804-ben – 8 évvel elöljárója halála után – például kiadott egy gyűjteményt Werner oratóriumainak 6 prelúdium és fúgájából vonósnégyesre hangszerelve a következő felirattal: „különleges tisztelettel a híres mester iránt”. Werner fennmaradt életművében néhány világi darab mellett nagyrészt egyházi műveket találunk, csaknem félszáz misét, Te Deumot, vesperást, litániát és lamentót komponált, de jelentősek német nyelvű oratóriumai is, amelyek közül az 1748-ban írt Jób című művet hozta Budapestre a Les Talens Lyriques, a Purcell Kórussal és kiváló szólistákkal karöltve.
Ezt követi a 24 éves Joseph Haydn első, igazán jelentősnek tartott műve, az 1756-ban írt, E-dúr Salve Regina. A mű szólistája a kiváló szoprán, Kovács Ágnes lesz, aki bár Németországban él és tanít, egyáltalán nem ismeretlen a magyar közönség számára, hiszen ha csak teheti jön, és megosztja velünk művészetét. A Haydneum rezidens együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar állandó szólistái közé tartozik a Purcell Kórusból indult világjáró énekesnő.
Kismarton két nagy formátumú egyéniségének zenéje izgalmas és hiteles képet ad az Esterházy-udvar kivételes kulturális közegéről és szellemi örökségéről.
