Vannak olyan napok, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy Paul Simon a klasszikus popdal legnagyobb mestereinek is a legfelső elitjébe sorolható. A legtöbb nap ilyen nap. Aztán vannak olyan napok is, amikor a Kings Of Convenience norvég duó második albuma, a 2004-es Riot On An Empty Street a legjobb Simon & Garfunkel-albumnak tűnik. Ebből a fajta napból azért kevés van, de akárhogy is: nagy öröm, hogy végre eljut Magyarországra ez a kivételes duó, és szeptember 26-án fellép a Müpában.
A Kings Of Convenience persze bizonyára ki nem állhatja a Simon & Garfunkel összehasonlításokat, még akkor sem, ha sokat tettek érte, hogy a hallgatónak ez is eszébe juthasson róluk. Annál nagyobb bókot viszont nemigen lehet mondani rájuk, mint azt, hogy a legendás hatvanas évekbeli amerikai páros pazar lemezeit is lekörözi az egyik nagylemezük — bizonyos hangulati és fénytörési együttállások meglétekor. Szóval fifty-fifty. Ennyiből is egyértelmű: a 21. század hajnalán indult két norvég gitáros-énekes, Erlend Øye és Eirik Glambek Bøe duója az akusztikus popdalokra esküdött fel, és nem azért, mert Norvégiában mást úgysem lehet csinálni a hosszú, sötét téli napokon.
Ekkoriban éppen nemzetközi figyelem övezte az ország popzenei törekvéseit, a Röyksopp elektropopja és az északi kozmikus diszkó-revival lüktetései között a Kings Of Convenience szépen besorolt — vagy inkább szépen besorolták — az éppen divatos akusztikus dominanciájú gitáros zene (Belle & Sebastian, Travis), sőt egy önálló műfaj, a new acoustic movement további üdvöskéi, Badly Drawn Boy, a Turin Brakes, az I Am Kloot vagy épp a Kingsbury Manx közé. Mi több: ők nyújtották a zsáner definitív kinyilatkoztatását, a már címével is programadó, Quiet Is The New Loud című bemutatkozó albumukkal, 2001-ben.
Csakhogy hiába készítettek még ennél is jobb, a bevezetőben emlegetett albumot három évvel később, és hiába jellemzi páros tevékenységüket ez a zenei ihletettség (a hatvanas évek folktrubadúrjain kívül még a bossa nova erős hatását mutatva), valójában ennél színesebb egyéniségek hőseink. És ez már akkor kiderült, amikor a debüt után nem sokkal egy táncos — igaz, inkább szobadiszkós, mint klubos — remixlemezt adtak ki korai szerzeményeikből. Főleg Erlend Øye jeleskedett a színesítésben, hiszen ő szólóban is jelentkezett deep house-os, electropopos anyaggal, és egy még annál is jobb és eredetibb DJ-Kicks mixlemezzel, amelyen például Smiths-sorokat énekelt rá egy house-trackre.
De aztán amikor egyre szórványosabban visszatérnek a Kings of Convenience-szel, mindig biztos kézzel szállítják az újabb adag melanko-nyugizenét, amit annyira jóleső hallgatni, hogy mindenféle zsánerdefiniálás nélkül csak szimplán azt mondhatjuk róla: úgy jó, ahogy van. Most tizenkét év szünet után érkezett a negyedik ilyen válogatás Peace Or Love címmel 2021-ben, és ez a tartalom 2022-ben is elképesztően aktuális, de inkább így: béke ÉS szeretet. Ezen az estén ez garantáltan így lesz.
