A négy frontemberrel, Senával, MC Columbóval, Busa Pistával, MC Kemonnal felálló Irie Maffia erősen a jamaicai zene, azon belül is elsősorban a reggae — na meg a dancehall és a dub — hatása alatt indult hajdan. Persze időközben az ország egyik legnépszerűbb, sokszínű popzenekarává nőttek, de a gyökereiket soha nem feledték, szeptember 21-én pedig egy egész estét szentelnek annak, hogy visszatérjenek a reggae-s alapokhoz.
Az Irie Maffia lényegében azt kérdezi műsora címével, hogy szeretjük-e a reggae-t, és hát nehéz lenne nemmel felelni, nem szeretni ezt a szívmelengető műfajt. Esetükben pedig a válasz úgy hangozhat, hogy igen, az Irie Maffia tősgyökeres reggae-zenekar, amely legalább szellemiségében mindig is sokat megőrzött a jamaicai zenéből, annak szeretetéből. A 2005-ben indult — nemcsak a mikrofonok mögött, de a hangszereseket tekintve is igazi szupergrupnak számító — formáció első nagylemezén, a 2007-ben megjelent Fel a kezekkel! című albumon még döntően reggae-s és dance-hallos dalok váltották egymást. A későbbiekben aztán ahogyan bővült a felállás, úgy színesedett a repertoár, és lett az egyik legnépszerűbb, nagyszínpados zenekar Senáék családias együttese. Jamaica, a reggae, a dancehall, a dubos visszhangzás, vagy épp a toastolás persze alapelem maradt az együttes zenei készletében, remek dalok (Black Express, The Journey, Go Home Soundboy, Slave Song, Bacardi Cola, Fever In Her Eyes, Cross The Roads stb.) egész sora bizonyítja ezt.
Ezúttal, egyetlen este idejére a címben szereplő műfaj kerül a fókuszba: az Irie egy teljes műsort szentel a reggae-nek — változatos megközelítéssel. Egyrészt ott vannak saját reggae-dalaik, amelyek közül sokat hosszabb idő után tűznek újra műsorra, de várható az is, hogy reggae-sítenek néhányat ama slágereik közül, amelyek nem a műfaj jegyében születtek. Valamint biztosan lesznek feldolgozások is, ahogyan vendégelőadók (a Margaret Islandből ismert Lábas Viki, továbbá a Ladánybene 27-frontembere, László M. Miksa, és a fiatal énekes-dalszerző, Azahriah) bizonyára szintén szórakoztató reggae-hullámzást idéznek majd elő.
Reggae-vibe-ok, toastolás, „are you reggae?” — vagy ahogyan Sena fogalmaz a műsorral kapcsolatban:
„Ez a koncert egy kis hommage lesz a zenei gyökereinkhez és a saját múltunkhoz, és nagyon remélem, hogy meg tudjuk mutatni azt is, hogy a reggae egy élő műfaj, és persze azt, hogy milyen benne a progresszió, hogyan változik és fejlődik a zsáner.”
Úgy legyen!
