Az idén 150 éve született orosz zeneszerző, Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin életművére fókuszál az október 7. és 15. között zajló Orosz Zenei Fesztivál. Szabó Marcell művészeti vezető nem titkolt célja, hogy eloszlassa a szerzőhöz kapcsolódó tévhiteket, megmutatva Szkrjabin romantikus és misztikus, azaz korai és kései arcát.
– Idén már 5. alkalommal jön a fesztivál. Hogyan jellemeznéd az eddigi éveket?
– Ahhoz tudnám hasonlítani a fesztivált, mint ahogy egy gyerek felnő. A szülőnek vannak elképzelései, de a gyerek folyamatosan változik, fejlődik, amihez alkalmazkodni kell. Az OZF-nél is voltak célkitűzéseim, melyek közül sok meg tudott valósulni, de vannak dolgok, amiket át kellett alakítani, főleg mentálisan.
A fesztivál múltját nézve nagyon örülök, hogy a kezdetekhez képest már három helyszínen vagyunk jelen: Budapesten, Debrecenben és Tihanyban. Minden évben teltházasak az előadásaink, és azt vettem észre, hogy nemcsak magára a komolyzenére nyitottak emberek, hanem az újdonságra is. Nálunk ugyanis célkitűzés, hogy a népszerű művek mellett kevésbé ismertek is megszólaljanak.
– Mi a vezérfonala az idei fesztiválnak?
– Idén januárban volt Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin születésének 150. évfordulója, így adta magát, hogy az ő személye köré épüljön a sorozat. Csak Szkrjabin zenéje lesz terítéken, ami hazai viszonylatban mindenképpen kuriózum. Szeretném elérni, hogy egy olyan fajta bizalom épüljön ki a fesztivál irányába, amikor már nem a zeneszerzők miatt jönnek el az emberek, hanem az itt tapasztalható minőség és hangulat miatt. Ha ez sikerül, akkor a jövőben olyan ritkán hallott szerzőktől is választanék darabokat, mint például Nyikolaj Grigorjevics Kapusztyin vagy Nyikolaj Medtner.
– Szerinted miért játsszák ritkán Szkrjabin műveit?
– Azt gondolom, hogy ennek két oka is lehet. Ha megnézünk más orosz zeneszerzőket, például Csajkovszkijt vagy Rachmaninovot, náluk is a szimfonikus művek is népszerűek, van is miből választani. Szkrjabin viszont nagyrészt szólózongorára írta a darabjait, és csupán néhány szimfóniája, szimfonikus költeménye és egy darab zongoraversenye van. Ezekből kap is egy kis ízelítőt a közönség a debreceni szimfonikus koncerten.
A másik ok, hogy volt egy erős törés az életében, amikor modernebbé, merészebbé és nehezebben befogadhatóvá alakult át a hangzásvilága.
Szkrjabin nevét meghallva sokan erre a „vadabb” vonalra gondolhatnak, és nincsenek tisztában azzal, hogy eleinte – Rachmaninovhoz hasonlóan – későromantikus műveket is írt. Tehát Szkrjabin kapcsán valószínűleg él egy tévképzet is a fejekben.
– Erre a kettősségre utal a Szkrjabin két arca című koncert is?
– Igen, a két különböző korszakra szeretnénk rávilágítani. A korai műveket Palojtay János, a késeieket pedig Csalog Gábor előadásában hallgathatjuk meg. A debreceni szimfonikus koncert műsorát (a zeneakadémiai nyitókoncert elmarad – a szerk.) is ez alapján állítottam össze. Először a könnyedebb fisz-moll zongoraverseny és a II. szimfónia hangzik el, majd megmutatjuk Szkrjabin elvont, misztikus oldalát is a Prométheusz – A tűz költeménye című szimfonikus költeménnyel. Az ebben található zongoraszólót Balogh Ádám játssza, akinek (legnagyobb örömömre) egy korábbi nagy vágya teljesül ezzel.
– Milyen koncertekkel, programokkal készültök még?
– A Tihanyi Bencés Apátságban és a debreceni Kölcsey Központban is lesznek előadásaink, utóbbi helyszínen Anton Saburov karmesterrel és a Kodály Filharmonikusokkal dolgozunk együtt. Ezenkívül idén is rendezünk gyerekműsort az Orosz Kulturális Központban és Tihanyban, valamint kiállítás is érkezik az Orosz Nemzeti Zenei Múzeum jóvoltából.
– Visszatérve Szkrjabinhoz, nálad hol foglal helyet az ő zenéje?
– Bár nálam Rachmaninov áll az első helyen, Szkrjabin is abszolút előtérben van. Az ő zenéje egy fokkal különlegesebb is és kevésbé konzervatív, mint Rachmaninové. Nagyon örülök a kerek évfordulónak, mert így lehetőség nyílik a Szkrjabinnal kapcsolatos tévhiteket eloszlatni, ráadásul én is jobban el tudtam mélyedni a zenéjében, amit mindig is akartam.
– A fesztiválon a fisz-moll zongoraversennyel lépsz fel. Milyen a viszonyod ehhez a műhöz?
– Tavaly játszottam először a darabot a MÁV Szimfonikus Zenekarral, ami egy nagyon jó apropó volt arra, hogy megtanuljam. Sajnos ritkán hallható itthon, pedig az orosz repertoáron belül méltó párja Csajkovszkij b-moll vagy Rachmaninov zongoraversenyeinek.
A második tételt különösen ajánlom mindenki figyelmébe!
Nemrég a Pannon Filharmonikusokkal is eljátszhattam a művet, miután Farkas Gábor betegség miatt lemondta a koncertet. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen ritkán játszott darabot egy év alatt háromszor is előadhatok. Csupa pozitív visszajelzést kaptam, mindkét alkalommal rácsodálkozott a közönség, hogy milyen fantasztikus zongoraversenyről van szó.
– Az OZF után milyen koncertek várnak rád az idei évadban?
– Lesznek kamarakoncertjeim a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának művészeivel, az Ötpacsirta Szalonban kortárs műveket fogok játszani, és a Budaörsi Sapszon Ferenc Kórust is kísérem majd. Nagyon várom a folytatását a Kaleidoszkóp – Hommage á Bartók Béla című előadásnak, amelyet közösen alakítottunk ki az Idéző 1.84 társulattal. Ez egy népzenét, néptáncot és Bartók zenéjét ötvöző projekt, amely nekem azért is különösen izgalmas, mert a zongorázás mellett színészként is kipróbálhatom magam.
