Tom McIntyre readingi feltörekvő művész munkáit a „hard edge” geometrikus absztrakció és az absztrakt expresszionizmus kombinációjaként képzelhetjük el. Interjúnk McIntyre 2021-ben Erasmus ösztöndíjjal Budapesten eltöltött féléve után készült.
– Van olyan konkrét élmény, amely miatt ezt a pályát választottad?
-Mindig is kreatív voltam, már egészen kicsi koromtól óta. Koncentráltabban alkotni viszont csak 2017 környékén kezdtem el. Felmondtam a munkahelyemen és egy barátom kertjében – egy fészerben – kialakítottam az első stúdiómat. Mindezt egy hosszabb felépülés előzte meg, egy 2016-os kórházba kerülést követően. Valódi figyelmeztetés volt.
– Mint művész, hogyan fejlődtél?
– Kitartó, és mindig nyitott voltam, soha nem akartam a tanulást abbahagyni. Továbbá nem fogok úgy tenni, mintha pontosan tudnám, mit is csinálok, és ezt bonyolult művészeti kifejezésekkel fenntartani. Egyszerűen: az alkotás folyamata volt a legkényelmesebb, és igyekszem nemcsak egy adott projekt idejére benne maradni, hanem ameddig csak lehetséges, amíg a művészeti gyakorlatomról és magamról fel nem fedezek valami újat.
– Miből merítesz ihletet?
– Igyekszem a tapasztalataimat nem elhanyagolni. Úgy gondolom, hogy általában véve tisztában kell lennem azzal, mit érzék, és mi köti le a figyelmemet. Ha ez a két dolog egy ponton átfedésbe kerül, az általában jó jelzés, hogy ebből projekt legyen.
Ugyanakkor tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy egy túlstimuláló világban élünk. Így nem idegen, hogy napokig kikapcsolom a telefonomat, és a szükségtelen információk tömkelege nélkül létezem. Olyan ez, mintha újrakalibrálnám magam: rengeteg ihletet merítek ezekből az időszakokból, azok kárára, akik el akarnánk érni, de nem tudnak.
– Hogyan határozod meg a saját művészeti gyakorlatodat? Melyek azok a médiumok, technikák és témák, amelyek foglalkoztatnak?
– Műfajilag a munkámat geometrikus absztrakcióként határozhatnánk meg. Ezen még nem gondolkodtam túl sokat, de van egy sajátos vonzódásom az absztrakt mérnöki kifejezéshez (ezt most hallod először!). Édesapám mérnök volt, így tudom, az, hogy fiatal korom óta ki vagyok téve ennek a fajta gondolkodásnak, közvetlenül meghatározta, hogyan is dolgozom ma.
– Művészként hogyan használod a közösségi médiát? Mi a véléményed a művész online jelenlétéről?
– Bármennyire egyértelmű előnyei is vannak a közösségi média művészként való használatának, könnyű elfelejteni, hogy ezek a felületek csak eszközök, és nem az identitásunk részei.
Érdekes lehet megtalálni azt a módot, ahogyan ezek a felületek a művészekért dolgozhatnak, nem pedig ellenük. Ugyanakkor azt gondolom, ha arra összpontosítok, művészként hogyan tekintenek rám az interneten, ahelyett, hogy ténylegesen bármit is alkotnék, az a social média használat szélesebb kérdéseinek mellékterméke.
Nekem, személy szerint, mindig is a műalkotásról és azokról az emberekről fog szólni, akik valódi kapcsolatban kerülnek velük.
– Min dolgozol most, milyen projekteid futnak?
– Nemrég a különféle nyomtatási technikákat kezdtem felfedezni, különösen a szitanyomat és a linómetszés foglalkoztat. Nagyon élveztem a folyamatot, érdekes volt olyan módszerekkel kísérletezni, amelyeket általában a projektjeim során nagyméretű vászonmunkákra alkalmazok.
– Vannak jövőbeli terveid?
– A jelenben lenni!
Ugyanakkor, érdemes picit a jövőbe is tekinteni, hiszen McIntyre november 11-én önálló kiállítással mutatkozik be az oxfordi Old Fire Station kiállítóterében. További információk: Primary Conditions.
