Október 25-én kiosztották a második alkalommal megrendezett eSzínház Fesztivál díjait a Katona József Színházban tartott gálán. A 2022. szeptember 16–25. között megrendezett online színházi seregszemlén a Candide és a Szólít a szörny című előadások bizonyultak a legjobbnak, a Papageno különdíját pedig a Torkolat és a Mennyekbe vágtató prolibusz című produkciók kapták.
Magyarország egyetlen online színházi fesztiváljának keretében tíz nap alatt 18 színház és társulat 19 produkcióját nézhette meg a közönség. A legjobb előadásokat és alakításokat szakmai zsűri választotta ki, a Papageno és a CultureCrane különdíjakat ajánlott fel, de a nézőknek is lehetőségük nyílt szavazni a kedvenceikre. (A fesztivál díjazottjainak teljes listája ebben a cikkünkben érhető el.)
A Papageno egyik különdíját a Freeszfe Egyesület Torkolat című előadás kapta, amely Al-Farman Petra és Holczer Sára közös munkája. A Torkolat egy helyszínspecifikus produkció, amely nagyon erőteljesen kapcsolódik a Király Gyógyfürdő térérzeteihez, de egy előadásra csak 55 ember juthat be.
„A fesztivál előtt nem is gondoltam rá, hogy vidékről vagy akár külföldről is láthatják majd az előadást, ebben a filmváltozat elkészülése és az eSzínház Fesztivál teljesen új távlatokat nyitott – mondta el Al-Farman Petra. – A filmes eszköztár segítségével bizonyos szempontból még közelebb tudtuk hozni a nézőkhöz a megjelenített hangulatokat és érzelmeket.”
A fiatal alkotó a Freeszfén, diplomamunkaként kezdett el foglalkozni a Torkolattal, és eleinte abban volt biztos, hogy a saját otthonosság megtalálásának problémája érdekli. Innen jutott el Holczer Sárával, az előadás dramaturgjával a szülés- és születéstörténetekig.
„Ez a különdíj arról is szól, hogy az én korosztályom színházas alkotói már valójában inkább színházcsinálók. Nem kell ráfeszülnünk arra, hogy ki dramaturg, ki rendező, ki színész, hogy egy dokumentarista szöveg miként lesz dráma. A független színházi szférában és a Freeszfén megtehetjük, hogy kísérletezzünk, és most ez a legtöbb” – vélekedik Al-Farman.
Szintén különdíjban részesült a Katona József Színház Mennyekbe vágtató prolibusz című előadása, amelyben Weöres Sándor-versek szólalnak meg Fekete Ernő előadásában. A színművész kérdésünkre elmondta, hogy pályája során fontos állomás volt a produkció.
„Hét éven át szerették a nézők, és a 101. előadás után került le műsorról, 2017-ben. Az, hogy öt évvel később – Tarnóczi Jakabbal és Török Marcellel közösen – kicsit újragondolva, online is elérhetővé vált, majd a fesztivál programjába is bekerült, lehetőséget teremtett arra, hogy azokhoz is eljusson, akik a kezdetekben nem látták” – hívta fel a figyelmet a fesztivál jelentőségére a színművész.
Az eSzínház Fesztivál szakmai zsűrijét Fullajtár Andrea színművész, Béres Attila igazgató-rendező, Göttinger Pál rendező, Kelemen Kristóf dramaturg és Tóth Barnabás filmrendező alkotta. A grémium munkájában részt vett Légrádi Gergely, az eSzínház Fesztivál megálmodója is.
Fullajtár Andrea az online fesztivál kapcsán rámutatott, hogy a stream új műfajt hozott létre. Nem színház és nem film, mégis ötvözi a két műfajt, és a színészi játéknak ehhez kell idomulnia.
„Azok a produkciók működtek, amelyekben az alkotók ezt ösztönösen jól keverték” – állapította meg. A színművész úgy látja, a streamelés elsősorban a pandémiás helyzetben tartotta fenn jól a kommunikációt a színházba járó közönséggel, de megkerülhetetlenül beépült a kulturális életbe, és innentől szerves része lesz az életünknek. „Magára valamit adó produkció biztosan rögzíteni fogja így egy-egy előadását” – tette hozzá.
Göttinger Pál megkeresésünkre hosszan értékelte az eSzínház Feszitvál zsűrizése során szerzett tapasztalatait, valamint az online közvetített színházi előadások jelenlegi állapotát. „A legfontosabb tanulság, amit eddig is tudtam, de a saját nehézkes időbeosztásom miatt nem volt módom elégszer megmártózni benne: nagyon izgalmas, ezerfelé csalinkázó, a legváltozatosabb művészi vállalásokat tevő előadások készülnek országszerte, és ezekhez most kényelmesen, ráérősen, a saját időbeosztásom szerint juthattam hozzá.
Nagyszerű kezdeményezésnek találom ezt a fesztivált, még így is, hogy gyerekcipőben jár. Maga a fesztivál is, de a műfaj (az online színház) is, hát ez nem csoda, pár éve még eszünkbe sem jutott volna, hogy ilyen létezik, és hogy forgalmazható termékek állnak elő belőle. Ugyanakkor ez egyben egyelőre a gyenge pontja is – a kényszer szülte (vagy legalábbis helyezte a figyelem középpontjába világszerte), nem organikusan alakult ki, és így olyan műhelyek állították elő ezeket a felvételeket, akiknek nem ilyesmi a fő profiljuk, és akik a saját működésük lehetetlen feladványaival zajló folyamatos küzdelem mellett, a saját alap tevékenységükkel párhuzamosan dolgoztak a pandémia alatt.
Na most ez hál’isten nem minden esetben jelentett egyben igénytelenséget is, de az nagyon látványos volt, hogy külön-különféle stáboknak mennyire különböző megoldások jutottak eszébe erről a műfajról – így a szórás is elég nagy. A belőle kialakuló kínálat így tehát kiforratlan – ha valaki keresi a lehetőséget, hogy ilyesmire költse a pénzét, az valószínűleg nagyon tanácstalan, hogy hol kezdjen neki, és minden bizonnyal sok csalódás is éri majd.
Van köztük dokumentációs célú előadásfelvétel (változatos minőségben, közönséggel vagy anélkül – utóbbi kifejezetten nehéz néznivaló szerintem), van a felvétel kedvéért kicsit átalakított formájú, de a lényegét tekintve változatlan előadás, afféle tévéjátékszerű előadásfelvétel, és van olyasmi, amely kimondottan a felvétel kedvéért találta meg a formáját, de az is egy korábbi, létező előadást feltételez. (Nem meglepő, hogy végül egy olyan előadás nyerte a legjobb digitális adaptáció díját, amelyik az eredeti, színpadi megfogalmazásban is tévés-filmes hatásokra épült.)
Ami nincs közte, az pont az, ami az újdonság lenne ebben: kimondottan erre a médiumra kifejlesztett műalkotás, ami azzal az igénnyel készül, hogy fizető nézőnek egy izgalmas, minőségi, a színház jelenidejűségét is felmutató, de otthonra szánt programot kínáljon. Hogy: „ez lesz a péntek esti programom, sokadmagammal”. Korábban is ez volt a benyomásom, és a fesztiválkínálat végignézése megerősítette ezt: ismeretlen terepen bolyong mindenki, sokkal nyugodtabb és tervezhetőbb munkakörülmények kellenének ahhoz, hogy a produktumok kifejezetten a pénzért magának programot kereső közönség számára készüljenek. Így sajnos egyelőre elég szűk, ínyenc réteg érezheti magát igazán megszólítva, színházszakmai, vagy mondjuk irodalmi érdeklődésből – pedig a hordozó alkalmas lenne a tömeges elérésre is.
De ez talán csak idő kérdése, ha lenyugszik valamelyest a világ, akkor biztos jönni fog egy olyan új alkotói generáció, aki kimondottan erre a platformra alkot. A streamelés nem egy elsöprő sikerágazat még tehát (nem mérhető a pandémia előtt még sokmilliós nagyságrendű eladott színházjegyek számával), de mivel előtte meg egyáltalán nem volt, így nincs okom mást mondani: fejlődik. Jobb a helyzet, mint volt, és csak jobb lesz. Feltűnően jobb viszont csak akkor, ha sikerült párunknak ráállni erre a formátumra teljes anyagi, technikai, művészi figyelemmel – esetleg kimondottan ilyesmivel foglalkozó vállalkozások, intézmények felállításával. Ez azonban már kultúrafinanszírozási kérdés, ami azelőtt sem volt valami túlságosan biztos terep, és a most közelítő téllel csak tovább ingoványosodik. De talán majd” – zárta gondolatait a rendező.
