A tél közeledtével-beköszöntével mintha a minket körülvevő világ is fakóbb, szürkébb, homályosabb árnyalatokat találna, de ennek nem kell így maradnia: a Müpa családi és ifjúsági programjai által novemberben is új színek köszöntenek a hétköznapokba.
Tárkány Trió
Egy letűnt, mégis velünk lévő világ színeit kívánja egy régész pontosságával és elkötelezettségével élővé varázsolni Tárkány-Kovács Bálint, aki hosszú ideje dolgozik azon, hogy a Kárpát-medence cimbalomprímás hagyománya a köztudatban elfoglalja az őt megillető helyet. 2008-ban alapított csapata, a Tárkány Trió, melyben a cimbalom mögött helyet foglaló zenekarvezető mellett Fekete Márton brácsán, Molnár Péter bőgőn működik közre, a magyar népzenekincsre specializálta magát. Azt régóta jól tudjuk, hogy prímás, azaz első a népi zenekarokban általában és hagyományosan a hegedűs, de ebben a felállásban valami egészen más történik. A cimbalomprímás — a zenekar nemrég megjelent, hiánypótló első lemezének is okkal ez a címe — viszi itt a prímet, hűséges társai pedig odaadóan követik az általa kijelölt úton.
November 16-án a Zászlótérben nagy örömmel csapnak a húrok közé a Tárkány Trió tagjai, hogy szöveges-zenés ízelítőt adjanak abból a lenyűgöző nagyságú és minőségű zenei kincsesbányából, amelyet csak egy cimbalom-brácsa-bőgő összeállítású zenekar képes megmutatni. Tárkány-Kovács Bálint gazdag, sokrétű munkásságának kulcsa a tegnap hagyománya és a jelen valósága közötti termékeny ingázás és kapcsolatteremtés. A cimbalom és a városi folk alcímet viselő esemény a két, látszólag egymástól fényévnyi távolságra eső terület közös pontjait is feltérképezi, miközben vonzóvá teszi a páratlanul gazdag magyar cimbalmos hagyományt.
Alapérzelmek a zenében
A Müpa ifjú látogatói már jól ismerik és a visszajelzések alapján nagyon várják is az Alapérzelmek a zenében című sorozat újabb epizódjait. A minőségi zene folyamatosan hatással van ránk, és talán nem is olyan nagy baj, ha elsősorban nem az értelmünkre, hanem az érzelmeinkre hat.
A népszerű széria azt vizsgálja, hogy a pszichológia által azonosított alapérzelmek vajon hogyan születnek, fejlődnek és jelennek meg a komolyzene régebbi és újabb mestereinek muzsikájában.
Az eseményeken közreműködő Szélpál Szilveszter természetesen jóval több egyszerű műsorvezetőnél: a jeles operaénekes maga is részt vesz a kiválasztott zeneművek értő interpretálásában.
November 20-án a félelem és meglepetés áll a középpontban: talán nem a legkedveltebb, mégis alapvető emóciók, amelyeket valamilyen inger vagy egy váratlan esemény vált ki belőlünk. Korántsem minden meglepetés kellemes, gondoljunk csak a Don Giovannihoz betoppanó kőszobor hátborzongató históriájára! A félelem ennél alattomosabb, nehezebben körvonalazható, megfoghatatlan érzés: Schubert A halál és a lánykában, Muszorgszkij az Éj a kopár hegyen című szimfonikus költeményben gondolkodik különböző aspektusairól.
Közeleg az év vége, karácsony előtt két héttel, december 11-én mi más kerülhetne sorra az alapérzelmek közül, mint az öröm. Az ünnep kapujában természetesen nem maradhat ki vizsgálódásunkból Csajkovszkij Diótörő-szvitjének több szívmelengető részlete, de a zeneirodalom egyik legvidámabb nagyságaként számon tartott Mozart műveiből is kapunk ízelítőt, sőt még a komoly Beethoven Sors-szimfóniájának is felcsillannak az örömteli aspektusai…
A zene színei
Ha már szóba kerültek a színek, természetesen nem maradhat ki a felsorolásból a Hangulat Junior méltán népszerű sorozatának A zene színei című epizódja sem. Előbb magáról a szériáról: a Müpa közismerten számos módon törekszik a következő generációk megszólítására, de a leendő zeneértők és -művelők bevonásának alighanem egyik legizgalmasabb módja ez a felállás.Itt ugyanis a színpadon és a nézőtéren ülők közötti életkori olló nem nyílik túl szélesre, sőt éppen ellenkezőleg. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem új tehetségek gondozására szakosodott oktatói tanítványaiknak bemutatkozási lehetőséget biztosítanak, és a játékos-zenés ismeretterjesztés során talán a közönség tagjai közül is többen kedvet kapnak, hogy hamarosan hangszert vegyenek a kezükbe.
A zene színei fókuszában a két világháború közötti francia zene nálunk talán kevésbé ismert, mégis jelentékeny alakja, a fuvolavirtuóz—karmester—zeneszerző Philippe Gaubert háromrészes műve áll. Az éppen száz éve fuvolára, csellóra és zongorára komponált Három akvarell kapcsán a sorozat egyik állandó moderátora, Fülei Balázs zongoraművész arra kíváncsi, vajon a komponisták palettáján milyen színek találhatók meg? Hogyan lehet kikeverni sötétebb kéket, netán világosabb zöldet hangokkal és hangokból? És mi a helyzet a lágy vagy éppen vaskosabb kontúrokkal? Egyetlen zeneművön belül hogyan jutunk el a széles jókedvvel meghúzott ecsetvonásoktól a múló idő fölött érzett nosztalgia finom részletekkel megrajzolt képéig? Ilyen és hasonló kérdésekre kapunk választ november 22-én az Üvegteremben.
