2022-ben Pellet Sebestyén fiatal zongoraművész is átvehette az MVM Zrt. által támogatott magyar zeneművészet kategória Junior Prima Díját. A bázeli Zeneakadémia hallgatójával eddigi pályájáról, a díjról és a példaképekről beszélgettünk.
– Hogyan fogadtad a Junior Prima Díjat?
– Az elismerést egy mérföldkőnek gondolom az életemben, és még most sem igazán hiszem el, hogy megkaphattam. Nagyon hálás vagyok a tanáraimnak és mindenkinek, aki segített, hogy idáig eljussak. Bízom benne, hogy a díj új ajtókat, új lehetőségeket nyit meg számomra.
– Mikor kötelezted el magad a zongora mellett?
– Franciaországban születtem, a családommal egy provance-i kisvárosban éltünk, ahol a szüleim beírattak egy kurzusra, amiről később kiderül, hogy elég komolytalan, de arra tökéletes volt, hogy megismerkedjek a zongorával. Később a váci zeneiskolában már ennek alapján választottam hangszert, igaz, eleinte nem éreztem magam igazán elkötelezettnek. Úgy 10 éves lehettem, amikor az akkori tanárom, Skripeczky Mariann korosztályos versenyekre kezdett benevezni engem, amik végül egyre inkább motiváltak. Rendre második díjakat kaptam, aminek utólag nagyon örülök, mert fenntartotta bennem a küzdőszellemet.
Innen igazából már egyenes út vezetett. Tizennégy évesen bekerültem a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumba, ahol Monostori Gábor tanított, majd a Zeneakadémián Kemenes András és Némethy Attila vezetett tovább. Jelenleg Fejérvári Zoltán a mesterem a bázeli Zeneakadémián.
– Fejérvári Zoltánnal kapcsolatban tudatos volt a választásod?
– Már egy ideje példaképként tekintettem rá, követtem a munkásságát és sokat jártam a koncertjeire. Lenyűgöz a játéka, emellett olyan művészi attitűddel rendelkezik, amire fel tudok nézni. Miután megtudtam, hogy Bázelben kezdi meg a tanítást, egyértelmű volt, hogy megpróbálok felvételizni az osztályába. Hálás vagyok, hogy ő lehet a tanárom.
– A repertoár kapcsán mi az, amit a magadénak érzel és mi, ami felé nyitni szeretnél?
– Én magam nem vagyok a specializáció híve, nagyon fontosnak tartom, hogy egy zongoraművész átfogóan lássa a különböző korok repertoárját. Alapvetően a romantika, ami eddig foglalkoztatott, az utóbbi időben egészen sok Lisztet játszottam, köztük a három zongoraversenyt, de az alapok nélkül ez nem ment volna. Mostanában törekszem arra, hogy egy kicsit elvonatkoztassak ettől az időszaktól. Egyre inkább foglalkoztat Bartók zenéje, illetve a kortárs felé is nyitni kezdtem, itt Bázelben egyébként is erős ennek a jelenléte. Összességében igyekszem bővíteni a repertoáromat és minél több irányba fejlődni.
– Példaképként tekintesz jelenlegi mesteredre. Mit jelent számodra ez a szó?
– Én azokra az emberekre tudok példaként tekinteni, akik a közelemben vannak, ők pedig mindenekelőtt a szüleim. Az ember nagyon könnyen túlidealizál számára ismeretlen személyeket. A két dolgot nem szabad összekeverni. Vannak megkérdőjelezhetetlen művészi teljesítmények, olyan emberek, akiktől sokat lehet tanulni, de ők számomra nem feltétlenül példaképek. Egyértelmű orientációs pontként tekintek például Kocsis Zoltán és Schiff András életművére, az pedig magyarként különösen fantasztikus érzés, hogy bázeli mesterkurzusokon a legkiválóbb művészek, úgy mint Leonidas Kavakos, vagy Stephen Isserlis hivatkoznak Rados Ferencre, vagy éppen Kurtág Györgyre.
– Mik számodra a közeljövő kihívásai?
– A Los Angeles-i Nemzetközi Zongoraverseny hozadékaként januárban amerikai turnéra indulok, három koncertet adok New Yorkban, egyet pedig Kaliforniában. Májusban lesz a diplomakoncertem, Bázelben, ahol többek között Bartók kétzongorás szonátáját adjuk majd elő. Budapesten is fellépek, meghívtak a Bartók Emlékházba egy szólókoncertre, amit szintén nagyon várok. A tanulmányaimnak köszönhetően sokat kamarázom, de a legnagyobb kihívás és megtiszteltetés az, amikor egy szimfonikus zenekar szólistájaként léphetek fel. Eddig a Szent István Filharmonikusokkal, a Bázeli Szimfonikus Zenekarral és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral dolgozhattam együtt.
– Hogyan tudsz kikapcsolódni? Akkor is része az életednek a zene?
– Fontos a kikapcsolódás, a feltöltődés, amikor az ember valami egészen mást csinál, mint az év többi részében. Az elmúlt években például előfordult, hogy nyáron egy, vagy akár két hónapra is félretettem a hangszert, de ez mostanában változik.
További információ ide kattintva.
Támogatott tartalom.
