Április 12-én, a Müpában lesz először látható a Tragœdia Temporis I. című, félig szcenírozott opera, Gyöngyösi Levente zeneszerző, Visky András dramaturg és Kiss Judit Ágnes szövegkönyvíró közös munkája. A darab Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményén alapul, és egy négyrészesre tervezett kompozíció első felvonásaként mutatják be a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében. A Tragœdia Temporis alkotói egyidejűleg merítenek és hagynak el bizonyos elemeket Madách művéből, miközben olyan újításokat is alkalmaznak, mint amilyen például az opera főszereplője, a Gyermek.
A darab megírásának ötlete 2018-ra nyúlik vissza, amikor Gyöngyösi Levente zeneszerző – aki nemrég Érdemes Művész címet kapott – témát keresett egy, a Magyar Művészeti Akadémia által kiírt ösztöndíjprogramhoz. A Budafoki Dohnányi Zenekar igazgatójának, Ortutay Rékának jutott eszébe a Madách-dráma, és bár Gyöngyösi eleinte túl nagy vállalásnak tartotta, később mégis elkezdett komolyan foglalkozni a Tragédiával. „Elsősorban a nagyszabású volta miatt tetszett meg a téma, másodsorban A Mester és Margarita című operám után ez egy logikus folytatásnak tűnt. Nagyon szeretem azt a kettősséget, amikor egy realista történethez misztikus elemek társulnak” – árulja el a zeneszerző.
Ez a kettősség az egész darabra jellemző, hiszen öt szereplője közül hárman, az Úr, a Gyermek és Lucifer természetfeletti lények, ugyanakkor emberi érzelmekkel és tulajdonságokkal is bírnak. (Az Úr például a történet egy pontján teljesen elkeseredik, mert úgy érzi, hogy tökéletlent alkotott.)
A Tragœdia Temporis legnagyobb újítása Madách művéhez képest az új szereplő, a Gyermek beemelése, amelyre van utalás a Bibliában.
„A Példabeszédek könyve szerint az Örökkévaló a gyermekként játszó bölcsességgel, ezzel a megszemélyesített különös jelenléttel együtt teremtette a világot – magyarázza Visky András. – A teremtés szelíd tett, olyan játék, amiben a gyermek otthon van, tevőlegesen részt vesz és teletűzdeli nevetéseinek szikráival.”
A Gyermek az alkotói szándék szerint egyrészt a néző tekintete, másrészt egy messiási előkép is. Ő és az Úr együtt hozzák létre a világot, amely az első felvonás Prológusában megy végbe. „Zeneileg ezt úgy kell elképzelni, hogy eleinte nincsenek konkrét hangmagasságok, hanem csak artikulálatlan zajok, amelyek szintetizátorokon szólalnak meg. Ezek fokozatosan átalakulnak zenei hangokká, amellyel párhuzamosan az Úr beszélni tanítja a Gyermeket. Amikor ketten együtt kimondják az első fontos szót, hogy »fény«, megszületik a zene is” – avat be az opera elejébe Gyöngyösi Levente.
A mű címe, amelynek jelentése ’az idő tragédiája’, hosszas tanakodás után született meg. „A munka során egyre távolabb jutottunk Az ember tragédiája kompozíciójától, és olyan mélyen belekerültek a műbe a saját, nagyon is személyes értelmezéseink, hogy a madáchi művet idéző, de mégis elkülönböző címet kellett találnunk. A mi értelmezésünk szerint a Tragédia megváltás-poéma, megváltás-dráma, legalábbis a megváltás hiányának és szükségességének a drámai költeménye” – mondja Visky András. Gyöngyösi Levente hozzáteszi,
noha a cím oratóriumra utal, a darab – erős színpadi mivolta miatt – inkább az opera műfaja felé mozdul el.
Szerkezetileg is vannak eltérések Madách drámájához képest, hiszen míg abban tizenöt szín szerepel, a Tragœdia Temporis négy felvonásában nyolc jelenik majd meg, köztük az ún. magyar szín is. Ennek Petőfi Sándor, a szabadság-szerelem mítoszának megtestesítője lesz a főszereplője, amely Visky András szerint „az egyik legtisztább és legszerethetőbb öröksége” a magyar kultúrának. „Petőfi a Tragoedia Temporisban azt a szabadságot vetíti elénk, amely megőriz, ha megőrizzük. És ez nem pusztán társadalmi vagy politikai értelemben vett szabadság, noha az is persze, hanem a Gyermek által képviselt megváltás-esemény, hiszen csak szabad emberek tudnak szabad társadalmat építeni” – véli a dramaturg.
A nagyszabású vállalkozás első részében a hazai operajátszás színe-java, Zemlényi Eszter (Gyermek), Cser Krisztián (Úr), Sándor Csaba (Lucifer), Balga Gabriella (Éva) és Megyesi Zoltán (Ádám) kelti életre a szereplőket. Az énekes szólisták mellett a Hollerung Gábor által vezetett Budafoki Dohnányi Zenekart, a Nyíregyházi Cantemus Kórust (karigazgató: Szabó Soma), illetve a Pro Musica Leánykart (karigazgató: Szabó Dénes) köszönthetjük a színpadon. A darab egyben a Müpa 2020-as zeneműpályázatának egyik nyertes munkája, amelynek jogán a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, a Bartók Tavasz és a 10. Színházi Olimpia keretében csendülhet fel első alkalommal.
