Fenyő László gordonkaművész a hazai és a nemzetközi zenei élet meghatározó tagja, ráadásul nagyszerű csapatjátékos: nemcsak azért, mert majdnem focista lett (ahogy fia, az U17-es válogatott Noah is majdnem csellista), hanem mert szinte bármely formációban képes úgy zenélni, hogy alkalmazkodik is, de önmagát is adja. Nem véletlen, hogy a Fesztivál Akadémia Budapest visszatérő vendége a kezdetek óta.
– Milyen kapcsolat fűzi a Kelemen–Kokas házaspárhoz?
– Kis túlzással bölcsi óta ismerjük egymást. Na jó, a Zeneakadémia előkészítő osztályába jártunk együtt, 1987-től, amikor én 12 éves voltam. Először volt a közös zenész gyerekkor, de a koncertek, a közös zenélés csak később jött ehhez – szerencsére annál többször.
– Ha a Fesztivál Akadémiára hívják, könnyen mond igent?
– Magától értetődik. Már anno, az kezdeti Kaposfest óta mindig igent mondok, szívesen vagyok itt. Németországban élek, persze Magyarországon sok felkérés van, de Hozzájuk feltétlenül mindig nagy örömmel jövök. A Zeneakadémiára meg pláne, nagyon erős a kötődésem az intézményhez, a teremhez. A Kisterem is nagyon jó lett a felújítás után, itt is nagy élmény játszani.
Visszatérve a kapcsolatunkra: a Kokas-Kelemen házaspárral mindenféle formációban sokat játszottunk, Barnabással például számtalan Brahms Kettősversenyt adtunk elő. 2016 után pár évig a Kelemen Kvartett tagja voltam, ez szinte napi 24 órás együtt játékot jelentett. A nyár mindig a fesztiválok ideje, sokszor összetorlódnak a programok, így például tavaly nyáron kétszer repültem el egy másik fesztiválra az Akadémiáról – idén csak egyszer fogok… de így is boldogan vállalom a részvételt.
– A magánéletben is tartják a kapcsolatot?
– Közeli barátok vagyunk, két éve például családilag együtt voltunk egy EDDA-koncerten szilveszterkor, illetve kétszer meglátogattuk őket az Adrián a hajójukon, együtt nyaraltunk. Most éppen nemcsak magam miatt vagyok itthon: öt gyerekem van, közülük 3 fiú és a legnagyobb, Noah játszott az U17-es magyar labdarúgó válogatottban (3-0-ra vertük Waleset). Úgy tűnik, egyik gyerekem se lesz zenész, épp Noah léphetne a nyomdokomba – amiben az a vicces, hogy annak idején belőlem is lehetett volna focista, de én a csellista karrier mellett döntöttem, ő pedig fordítva.
– A Fesztivál Akadémián úgy variálódnak a fellépők, mint egy jam sessionben.
– Valóban tűnhet úgy, de a Fesztivál Akadémia egyáltalán nem rögtönzés: Kokas Katiék gondosan válogatják meg, ki, kivel tud a legjobban kamarázni. Lehet tehát, hogy egyetlen este három-négyféle „leosztásban” is színpadra lépünk, de csak a közönség érzi úgy, hogy ez csak a véletlen műve.
Ettől még vannak újdonságok, például van úgy, hogy egy-egy partnerrel jól ismerjük egymást, de még sose játszottunk együtt. Knut Erik Sundquist – a FAB visszatérő nagybőgőse – norvégiai fesztiválján például csak körülbelül tudjuk, mi lesz a műsor, sokszor ott derül ki: az a fesztivál tényleg improvizatív. A Fesztivál Akadémia nem, bár épp a rengeteg fellépő miatt sokszor nem lehet mondjuk fél évvel előre tudni a műsort, végül mégis végig gondolt, és rögzített program megy, jól együttműködni képes fellépőkkel. De nem baj, ha a közönség ezt jam sessionnek érzi – ami voltaképp annyit tesz, hogy egy koncerten belül sok a fellépő és változatos a program.
– Ön versenyművekben, szonátákban, trióban vagy kvartettben is gyakran szerepel. Van-e kedvenc formációja?
– Nincs kedvencem ezek közül. Ha az egyik túltengene, például ha nagyon sokat vonósnégyeseznék, akkor nem bánnám, ha másfajta kamarázás is jönne hozzá – de az élet leggyakrabban amúgy is így hozza, tehát ritkán teng túl valamelyik műfaj. Kedvenc formációm tehát nincs, kedvenc zeneszerzőm annál inkább.
– Brahms?
– Pontosan, de szinte kicsit „haragszom” is Brahmsra, amiért nem írt egy igazi csellóversenyt. A kedvenc csellóversenyem viszont gyakran változik, a Schumannt most éppen a Dvořák elé helyeztem, de ez függ az aktuális hangulattól, a kortól, sőt még az évszaktól is… Brahms Kettősversenye viszont szinte csellóverseny (másrészt persze egy szimfónia is), melyben a szólócselló ugyanolyan fontos, mint a hegedű.
– Ön szerint a világban sok olyan fesztivál létezik, mint a Fesztivál Akadémia Budapest?
– Nem. Ahol ilyen mennyiségben, ilyen töménységben vesznek részt a legnagyobbak, ráadásul úgy, hogy mindenkinek szívügye a FAB… És ahol – ennek következtében – ilyen szakmai és emberi minőség, ilyen hangulat van, ez teljesen egyedülálló.
