2022 októberétől — Kocsis Zoltán halála óta először — ismét van főzeneigazgatójuk a Nemzeti Filharmonikusoknak. A nemzeti kultúra szempontjából stratégiai jelentőségű együttes egyszersmind a Müpa rezidense is. Vashegyi György távlati terveiről kérdeztük.
– Mi különbözteti meg más együttesektől a Nemzeti Filharmonikusokat?
– Magyarországon szerencsére szinte felfoghatatlanul sok zenekar működik — óriási érték, hogy egy kis ország ilyen jelentős kulturális infrastruktúrával rendelkezhet! Azonban a tisztán állami fenntartású együtteseket érdemes külön szemlélni, itt három nagyszerű zenekarról van szó. Kiemelkedik ezek közül a Nemzeti Filharmonikusok, amely a százéves hagyományú zenekaron kívül az énekkart és a kottatárat is magába foglalja. A komolyzenei repertoár területén ez a legnagyobb állami fenntartású együttes Magyarországon. Mellette a Concerto Budapest és a Szent István Filharmonikusok tartozik még a kizárólag állami forrásból gazdálkodó zenekarok közé. A Nemzeti Filharmonikusok száz évét nagy nevek fémjelzik, Ferencsik Jánostól Kobajasi Kenicsirón át Kocsis Zoltánig. Páratlan lehetőségeket magában rejtő zenei műhely ez, rendkívül széles repertoárral. Óriási megtiszteltetés, hogy ezeknek az együtteseknek a főzeneigazgatója lehetek. Egy ilyen, kiemelt intézménynek nyilvánvalóan fontos feladata a magyar zenei örökség ápolása.
– Több mint húsz éve dolgozik a Nemzeti Filharmonikusokkal, mégis egy tavaly decemberi hangverseny, a Herculanum hozta meg a fordulatot: a felkérést a közös munkára.
– Az együttműködés összefügg a francia zene iránti érdeklődésemmel. Együtteseimmel, a Purcell Kórussal és az Orfeo Zenekarral nemzetközi kooperációban dolgozunk a Versailles-i Barokk Zenei Központtal, illetve a velencei Palazzetto Bru Zanéval, amely jelentős részben felfedezetlen francia romantikus nagyopera-repertoárral foglalkozik. Régóta kerestem a hazai együttműködés lehetőségeit, hogy azon a zenetörténeti határvonalon — Mendelssohn halálán — túl, ahol a mi együtteseink már nem, vagy csak alig játszanak, más zenekarokkal mutassunk be nagy romantikus operákat.
A Nemzeti Filharmonikusokkal az együttműködés első lépése volt az említett, 2021. decemberi hangverseny, amelyből azonban nem készült lemezfelvétel, viszont 2023 februárjában lemezre vesszük Jules Massenet operáját, a Werthert, 2024-ben pedig Édouard Lalo ritkán megszólaló alkotását, a Le Roi d’Ys-t (Ys királya), amelyet aztán az amszterdami Concertgebouw-ban is bemutatunk. Azért tartottam fontosnak, hogy beiktassunk egy nulladik lépést a felvételek előtt, hogy lássuk, hogyan működik a zenekar számára ez a repertoár, és miként tudunk együtt dolgozni. A koncert csodásan sikerült, számomra örömteli felfedezés volt Félicien David műve — de az együttessel végzett kiváló munka is. Ez a koncert döntőnek bizonyult, egyben kijelölte az együttműködés egyik fontos irányát is.
Abban hiszek, hogy mindenki azt csinálja, amihez legjobban ért.
Kocsis Zoltán fantasztikus Bartók-előadó volt. Én inkább máshoz értek — bár remélem, hogy egy napon Bartókot is fogok vezényelni a Nemzeti Filharmonikusok élén, hiszen nagyon vágyom erre.
– Az a repertoár, amely az Ön otthona, csak részben illeszthető be a Nemzeti Filharmonikusok profiljába.
– Az én repertoárom elég széles, és valóban, ennek jelentős hányada nem illeszkedik egy nagy létszámú, modern együttes profiljába, így nem is áll szándékomban ezzel kísérletezni. Azonban titokban azt remélem, talán még a barokk zenében is fogok kellemes meglepetést szerezni nekik. Rameau zenekari zenéjét például egy modern szimfonikus együttesnek is érdemes olykor műsorára tűznie, mert Rameau a hangszerelés egyik első igazán nagy mestere volt. Az operajátszást is fontosnak tartom: a nemzetközi palettán a Bécsi Filharmonikusok az egyik kedvenc zenekarom, és biztos vagyok abban, hogy játékukat jelentős mértékben fejleszti, hogy rendszeresen játszanak az operaház zenekari árkában. Így a zenészek olyan rugalmasságra tesznek szert, amely máshol is jól hasznosítható.
Most arról egyeztetünk a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, hogy milyen a fogadókészség az ajánlataimra. Jól haladunk, remélem, májusra a következő két évad terve is készen lesz — ez szükséges is ahhoz, hogy neves külföldi vendégművészekkel kössünk le fellépéseket. Folyamatosan egyre több koncertet vállalok majd karmesterként, ez a mostani évad — három és fél koncerttel — csak az átmenetiség okán alakult így, az építkezés első lépése.
– Ahogyan említette is, a vezető személye kétségkívül fontos. Az Ön által képviselt értékek milyen irányba terelhetik a Nemzeti Filharmonikusokat?
– Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója leszek, nagyon meglepődöm. Akkoriban nem is vállalhattam volna jó lelkiismerettel a feladatot, hiszen még két év volt hátra számomra a Magyar Művészeti Akadémia elnöki megbízatásából. Most kevesebb, mint egy esztendő maradt, ez a párhuzamosság már végigvihető. Nagyon megtisztelőnek, egyben fontosnak tartom, hogy személyemnek — titkos szavazáson — 98 és 95 százalékban szavazott bizalmat a zenekar és az énekkar. Munkámban kizárólag a minőség érdekel: az, hogy zseniális alkotásokat szólaltassunk meg, a lehető legmagasabb színvonalon: remélem, ehhez hozzá tudok járulni.
Egy zenekar színvonalát nem az a pillanat szabja meg, amelyben valami nagyon jól sikerül, hanem az a szint, amelyből semmilyen körülmények között nem hajlandóak engedni.
– Mik a tervei a zenekar repertoárjának bővítését illetően?
– Szeretnék elindítani a zenekarral egy bécsi klasszikus sorozatot, Beethoven előtti művekből. A Haydn—Mozart—Beethoven felsorolás azért félrevezető, mert Haydn-Mozart és Beethoven között húzódik a legnagyobb törésvonal az európai zenetörténetben. Mindkét időszak zeneműveit nagyon szeretem, de ezeket nem érdemes egy programba szerkeszteni. A magyar nemzeti romantika területén is sok az adósságunk. Az Erkel-összkiadáson dolgozó kollégákkal is beszélgettünk már arról, hogy érdemes lenne a ma már kevésbé reprezentált, ám a 19. század második felében nagy népszerűségnek örvendő műveket ismét műsorra tűzni — nemcsak Erkelre, hanem kevésbé ismert kortársaira is gondolok.
– Említette a francia romantikus operák tervezett lemezfelvételeit. Mik a tervei a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar lemezkészítő tevékenységével kapcsolatban?
– Nagyon fontos, hogy rendszeresen készítsünk jó lemezfelvételeket, amelyek szakmai referenciaként hírét vihetik a világban egy-egy együttesnek. A Purcell Kórussal és Orfeo Zenekarral az elmúlt több mint húsz évben hetvennél több lemezt készítettünk. Művészi, szervezeti és és anyagi erőforrásainkból a maximumot kell kihoznunk.
– Kocsis Zoltán nagy projektje volt a Bartók Új Sorozat lemezösszkiadása, amely halálával tragikusan félbeszakadt. Tervezi-e, hogy befejezik a sorozatot?
– Feltétlenül, ám ezeknek a felvételeknek valószínűleg nem én leszek a karmestere: mindenre a legalkalmasabb művészt kell hívni.
– Fontosnak tartja a kortárs művek bemutatását? Tervezi, hogy a Nemzeti Filharmonikusok műveket rendeljen hazai komponistáktól?
– A kortárs művek bemutatása fontos feladatunk még akkor is, ha akadnak kisebb együttesek, amelyek ebben inkább élen járnak. Művek rendelését nem tervezem, hiszen a Müpa két évvel ezelőtti Zeneműpályázatán kedvezően elbírált alkotások jelentős része bemutatásra vár, s ezek között számos izgalmas, színvonalas mű akad: van tehát miből válogatni.
– A Zenemánia beavató sorozaton kívül hét éve edukációs programja is van a zenekarnak. Mik az elképzelései az ifjúság megszólítására?
– Ahogyan Kodály vallotta: „a gyermeknek a legjobb éppen elég jó”. Ha nem sikerül megragadnunk az érdeklődését mindjárt az első alkalommal, talán soha nem fogja igazán megérinteni a klasszikus zene. A minőséget most, a nehéz körülmények között csak összefogással lehet létrehozni.
Együttműködésekben gondolkodom: minél több partnerséget szeretnék létrehozni, a már említett három tisztán állami fenntartású intézménnyel. A Szent István Filharmonikusok ifjúsági programja rendkívüli, így érdemes rájuk is építeni, valamint a Müpával is szoros együttműködésben gondolkodunk, ezen a téren is. Nem hiszek abban, hogy mindenki csak a maga várfokán legyen úr: szerintem összefogva, a feladatok átgondolásával és megosztásával előbbre juthatunk.
– Külföld és vidék: két fontos terület, amellyel egy nagy szimfonikus zenekarnak foglalkoznia kell. A Nemzeti Filharmonikusok mindkét téren nagy hagyományokkal rendelkezik. Milyen tervei vannak ezzel kapcsolatban?
– Az lenne optimális, ha minden kiemelt fontosságú produkcióból legalább három koncertet adnánk: egyet Budapesten, egyet vidéken és egyet külföldön. Vidéken limitált a magas színvonalú koncerttermek száma, az adottságok figyelembevételével kell tehát kialakítanunk fellépéseink programját. A Filharmónia Magyarország megerősítésében hiszek. Optimális esetben e szervezet olyan címzett források szétosztásában segíthet, amelyek elősegítik az együttműködések létrejöttét.
– A Nemzeti Filharmonikusok kezdettől fontos szerepet játszott a Müpa életében, mindmáig rezidens zenekara. Hogyan látja a Müpa és az NFZ kapcsolatát, együttműködését?
– Mint mondtam: együttműködésekben gondolkodom, s partnereink között kiemelten fontos a Müpa, amellyel közös koncertekben, szcenírozott opera-előadásokban gondolkodunk, valamint az ifjúsági programok bővítése is közös szándékunk. A két fesztivál: a Bartók Tavasz és a Liszt Ünnep kiemelt programjait tekintve is közös elképzelésekről egyeztetünk. Jelenleg formálódik egy új megállapodás is a Müpa és a Nemzeti Filharmonikusok között. Amikor ennek részletei kikristályosodnak, és a megállapodást megkötjük, arról a nyilvánosság is tájékoztatást kap majd.
