Fischer Ádám karmester volt Szatmári Róbert vendége a radiocafé Enyhe katarzis c. műsorában. A Kossuth-díjas karmesterrel szóba került, hogy miért aktuális ma is Wagner, miért akarják sokan a hatalmat és miért érzi elkerülhetetlennek egy világméretű háború kialakulását. Fischer Ádám ezek mellett arról is beszélt, hogy miért éri meg kedvesnek lenni a zenészekkel, és miért nyugodtabbak az emberek Dániában, mint itthon.
„Amit Wagner megírt a A Nibelung gyűrűjében szinte minden világra és korra alkalmazható. Jelen korunkra is. Az a tény, hogy mindenki a hatalom gyűrűjét akarja, miközben az mindent tönkretesz, elpusztít, leginkább annak birtokosát, elgondolkodtató. És mindezek ellenére akarja mindenki. Ez az akarás minden bajnak az oka” – mondja Fischer Ádám. A marxizmus is merített a Ringből, és aztán később a náci Németország is hivatkozott rá. Ez is mutatja, hogy milyen fontos és végletes problémákról szól a mű.
A karmester úgy gondolja, hogy az egyik legégetőbb kérdés az, hogy az emberiség tönkreteszi-e magát.
„Épp mostanában olvastam egy cikket a közelgő klímakatasztrófáról, nagyon pesszimista vagyok. Lehetséges, hogy a elpusztul a világ, majd újjászületik, ahogy a Ringben is szerepel. Sőt az is lehet, hogy már többször elpusztult és többször újjászületett.”
Fischer szerint annak, akinek unokái vannak, aggódnia kell, hiszen a kiélezett globális politikai konfliktus akár világméretű háborúhoz is vezethet.
A teljes beszélgetés itt nézhető meg:
„Egy illúziónk volt, hogy Európában nem lesz többet háború, mert az nem old meg semmit. A kisgyerekeket is megpróbáljuk arra tanítani, hogy ne pofozkodással oldják meg a problémáikat, hanem találjanak más megoldást.”
A karmester szerint az ő generációja kiváltságos volt, hiszen ilyen hosszú időt háború nélkül talán még senki nem élt le. De most azt látja, hogy ugyanazok a mozgatórugók állnak a különböző oldalakon, mindenki hisz a saját igazában és ezt az utolsó csepp vérükig is hajlandóak megvédeni.
„Sokkal több migráns lesz, sokkal több élhetetlen hely lesz, sokkal kevesebb élelmiszer lesz. Azt hiszem, és nem szeretném, ha igazam lenne, hogy nem ússzuk meg egy általános háború nélkül” – teszi hozzá Fischer.
Szót ejtenek a karmester szerepéről is. Fischer meggyőződése, hogy inkább az erényeket érdemes kiemelni egy-egy zenész játékánál, és nem a hiányosságokra kell koncentrálni, ezt a szemléletet még Ferencsik Jánostól tanulta. Fischer vezénylés közben mindig az adott darab pozitívumaira összpontosít, akár egy ügyvéd a tárgyaláson. „Már abban a helyzetben vagyok, hogy megengedhetem magamnak, hogy nem vállalok el minden bűnügyet, csak azt, amiben hiszek.”
Wagner közel áll hozzá, de nem tartja magát wagneriánusnak, aki csak azt hallgatja. Verdit is éppúgy szeret vezényelni, mint a német szerző műveit. „A 19. század tulajdonképpen arról szólt, hogy Verdi vagy Wagner. Ez volt akkoriban a politikai jobb és baloldal.”
Szerinte a legegyszerűbb zene is kap értelmet, ha hiszünk benne. „A mi feladatunk, hogy higgyünk benne és közvetítsük azt, hogy szeretjük a zenét.” – teszi hozzá.
A beszélgetésben még szó esik arról, hogy milyen az együttműködés a rendezőkkel, arról, hogy milyen az élet Dániában, miért áll nagyon közel a szívéhez Haydn és hogyan érhető tetten Milánóban a Verdi-lelkesedés, Bécsben a Mozart-lelkesedés és Bayreuthban a Wagner-lelkesedés.
Az Enyhe katarzis következő adásának vendége szeptember 4-én 21 órától Rost Andrea lesz.
