A Liszt Ferenc-díjas Balog József a legkeresettebb magyar zongoraművészek közé tartozik. Miközben az egyik legsűrűbb évadára készül, mellette elkezdett vezénylést tanulni, amely már régóta erősen foglalkoztatta. A művésszel a karmesteri képzés témáján kívül közelgő koncertjeiről és lemezmegjelenéseiről, illetve a kortárs zenéhez való viszonyáról is beszélgettünk.
– Október 16-án és 17-én mutatjátok be Wolf Katival Wolf Péter legújabb művét, a Sommerreise című dalciklust. Milyennek találod ezt a darabot?
– Péter több zongoraversenyét én mutattam be, sőt mindkét Wolf-temperiertes Klavier sorozatot is, így a zenei nyelvezete nagyon ismerős. Nem hazudtolja meg magát Péter abban sem, hogy ismét zseniális művet alkotott. Nagyon izgalmas nekem ezzel foglalkozni, mert ez egy kirándulás a klasszikus zenéből egy olyan stílus irányába, ami ugyan strukturálisan klasszikus módon van leírva, de Kati sem klasszikus énekléssel adja elő. A zongorának sokkal több mozgástere van, mint például egy Mozart-szonátában.
– Mennyiben kísér a zongora?
– A dalirodalom nagy részében a zongora nem kísér, hanem egyenrangú az énekszólammal. Itt is nagyon fontos a szerepe, nem nevezném kíséretnek. Az alapvető zenei karaktereket Péter a struktúrába is beleírta, vagyis már a zongora bevezetőjében lehet érezni, hogy miről lesz szó egy-egy dalban. Nagyon komoly együttállásnak érzem a Katival való közös munkát, és biztos vagyok benne, hogy lesz folytatása.
– Nemrég elkezdtél vezénylést tanulni. Honnan jött a motivációd?
– Azóta foglalkoztatott ez a gondolat, mióta először játszottam zongoraversenyt, és megtapasztaltam, milyen együtt dolgozni egy karmesterrel és zenekarral. De mindig annyira elfoglalt voltam, hogy nem tudtam elkezdeni. Mit hoz az élet, épp most, a legsűrűbb évadomban döntöttem úgy, hogy belevágok. (nevet)
Tíz évig korrepetitor voltam, nagyon sokat dolgoztam énekesekkel, és akkor is erős késztetést éreztem, hogy egyszer operát dirigáljak. De nagyon vonz a Kortárs Ensemble vezénylésének gondolata is, mert zongoristaként abban is sokat játszottam már, és kíváncsi vagyok, milyen irányítani egy ilyen együttest. Illetve arra is nyitott lennék, hogy a zongora mellől vezényeljek egy Haydn-, Mozart- vagy Beethoven-zongoraversenyt.
– Milyen képzést választottál?
– Úgy döntöttem, hogy ha már elkezdem, akkor professzionális módon szeretném csinálni, úgyhogy beiratkoztam Hamar Zsolthoz a Collegium Symphonicum Hungaricumba (Cosyma), ami Magyarországon egy egyedülálló karmesterképző iskola. Mindent az alapoktól kezdünk, megtanuljuk az ütéstechnikát, de a zenéről is rengeteget beszélgetünk. Most kifejezetten szerves részét képezi ez a mindennapjaimnak, partitúrákat bújok, és próbálom megismerni a repertoárt.
Nem kapkodok semmivel, szeretnék maximálisan felkészült lenni. Volt már rá példa, hogy felkértek egy zongoraverseny vezénylésére, de nemet mondtam, mert nem értettem hozzá. Visszatartottak a sztereotípiák is, hiszen rengeteg hangszeres zenész kezd el vezényelni tanulás nélkül, és én nem akartam közéjük tartozni.
– Mitől lesz jó egy karmester?
– Azt hiszem, erre a kérdésre minimum 10 év múlva fogok tudni hitelesen válaszolni…
– Ebben az időszakban több lemezfelvételed is megjelent vagy hamarosan megjelenik. Mesélnél ezekről?
– Összesen négy felvételem jelenik meg az ősz és a tél folyamán. Ebből kettő promóciós jellegű, egy-egy zenekart mutat be. A Miskolci Szimfonikus Zenekar jubileumi évadára jelent meg egy olyan felvétel, amit már két éve rögzítettünk. Ezen Mosonyi Mihály zongoraversenye szólal meg Antal Mátyás vezényletével. A másik hasonló anyagot a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekarral vettük fel, amelyen Bartók 3. zongoraversenyét játszom.
November elején Szabó Csaba összes zongoraművéből jelenik meg szólólemezem a Brilliant Classicsnál. Óriási dolognak tartom, hogy egy szinte kortárs magyar zeneszerző darabjait nemzetközi kiadásban lehet meghallgatni. Szabó műveiben egyszerre érzékelhető az expresszionizmus és a népzene hatása, de az avantgárd irányába is elkalandozott, ilyen például a két preparált zongorára írt darabja vagy a Parlando, giusto e corale című műve.
– És a negyedik lemez?
– A negyedik CD a Bécsi romantika címet kapta, és a Hungarotonnál jelenik meg november végén. Ez az anyag már régóta a fejemben volt, ezért nagyon örülök, hogy sikerült megvalósítani. Egy unikális műsort állítottam össze, hiszen a bécsi zeneszerzők közül általában a klasszikusokkal szoktak foglalkozni. Arra gondoltam, mi lenne, ha a bécsi romantikusoktól választanék darabokat. A csavar ebben az, hogy a lemezen játszom Beethoventől is hat kései bagatellt, amelyek szinte már romantikus stílusúak. Emellett Schubert, Schönberg és Berg darabjai szólalnak meg, illetve egy Grünfeld–Strauss Denevér-parafrázis.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nagyon sok idő telt el egy klasszikus és egy romantikus szerző műve között, pedig ez koránt sincs így. A lemez anyaga kevesebb, mint 90 évet ölel át, és nagyon érdekes megfigyelni, ahogy a darabok egymásra reflektálnak. Schönberg és Berg eleinte posztromantikus stílusban komponáltak, van olyan mű, amit akár Brahms is írhatott volna. A későbbi időszakok nagyon szépen visszautalnak Beethoven bagatelljeire és Schubert darabjaira. Azokra a karakterekre, melyeket ők ketten indítottak útjukra, de velük be is zárult a kör. Schönberg és Berg zenéjében lehet érezni, hogy ezt a formát már nem lehetett tovább fokozni, sem harmóniailag, sem ritmikailag.
– Tudatosan építed a repertoárodat, vagy inkább a felkérések alakítják?
– Ez mindig többrétű. Általában az ember a piacnak is zongorázik, hiszen ennek is meg kell felelni. Ha kapok egy felkérést, akkor megnézem, hogy tudom-e teljesíteni. Volt már olyan, hogy valamivel nem tudtam volna 100%-ban azonosulni, de ez ritkán fordul elő, alapvetően „mindenevő” vagyok. A lemezanyagokat általában én találom ki és vetem fel, hogy érdemes lenne felvenni őket. De időnként zenekarok is megkérnek, hogy ajánljak darabot.
– Szembetűnő, hogy mennyire elhivatott vagy a kortárs zene iránt is.
– Nagyon fontosnak tartom, hogy játsszuk ezeket a darabokat, hiszen enélkül a polcon maradnának. Ha valaki nagyon felkészült, akkor hitelesen tudja őket előadni, ami aztán odavezet, hogy egyre többen kapnak kedvet. Tartottam már olyan kurzust, amelyre a növendékek Wolf Péter-darabot hoztak, mert ismerték a felvételemet, és a kotta is megvolt nekik. Ez egy nagyon szép spirál. Most épp Tóth Péter írt nekem egy zongoraversenyt, amit remélhetőleg a jövő évadban be is fogunk mutatni. Nagyon örülök ezeknek a felkéréseknek, mert aktív kapcsolatot jelentenek a zeneszerzőkkel.
– Könnyebb ilyenkor a felkészülés azokhoz a művekhez képest, melyeknek a szerzőjét már nem lehet megkérdezni?
– Kettős dolog ez, mert egyrészt meg kell csinálnom, amit az adott szerző kér. Bár általában elfogadják, ha a saját meglátásaimat beleteszem a műbe, sőt jobbnak tartják, mint amire komponáláskor gondoltak. Sokszor eszembe jut, hogy a zongoristáknak egy idő után nemcsak zongoraórákra kellene járniuk, hanem el kéne vinniük aktív, nagy zeneszerzőkhöz klasszikus darabokat is. Biztos vagyok benne, hogy ők más szemszögből közelítenek egy Beethoven-szonátához például. A zongorista gondol valamit a kottaképről, de állandóan oda van kötve a hangszerhez, mert meg is kell szólaltatnia. Ha egy szerző segít megfejteni a kottában lévő utasításokat, az nagyon jó irányba tud elvinni.
– Milyen koncertjeid lesznek a közeljövőben?
– Ez az egyik legzsúfoltabb évadom eddig, nagyjából 45–50 koncertem lesz. A nagy része szóló- vagy kamaraest, de több mint 20 zenekari koncerten is fellépek. Összeszámoltam, hogy 12 különböző zongoraversenyt fogok játszani az évadban, ami nem kis feladat, napi 8–9 órát kell gyakorolni hozzá.
Nemrég Lengyelországban voltam, ahol Beethoven c-moll zongoraversenyét adtam elő Farkas Róbert vezényletével. A Sommerreiséból 16-án és 17-én lesz koncert, a Gödöllői Királyi Kastélyban pedig egy Liszt-szólóestet adok 22-én a szerző születésnapja alkalmából.
A Danubia Zenekarral lesz most nagyon sok koncertem, mivel náluk rezidens művész vagyok. Háromszor játsszuk Abrahamsen balkezes zongoraversenyét, a közös karácsonyi koncertünkön pedig Dohnányi Változatok egy gyermekdalra című műve lesz műsoron, amit egyébként az augsburgi színházban is előadok Héja Domonkos vezényletével. Illetve nem hagynám ki a sorból Wolf Péter másik szerzői estjét sem, ahol Wolf Katival és szólóban is hallhat a közönség.
