Világjáró karmesterünk, Nánási Henrik újra az Ybl-palota színpadán: Verdi Requiemjét novemberben három ízben vezényli. Vonzásokról és választásokról, karmesteri krédóról meg százalékszámításról is beszélgettünk.
Nánási Henrik sűrű karrierjének talán legismertebb etapja a berlini Komische Oper főzeneigazgatói pozíciójában eltöltött öt év volt. 2017 óta szabadúszó karmester, akinek a naptárja jó előre tele van. Vajon hogyan válogat a felkérések között? „Ez többtényezős folyamat, de olykor akár egyetlen szempont is dönthet. Vonzó lehet egy darab, egy zenekar, vagy egy énekes, akivel szoros munkakapcsolatom alakult ki. Ha közeli a viszony, természetes, hogy a válasz igen. Sok más összetevő is dönt, a magánélettől egészen addig, hogy mennyi szünetnek kell eltelnie két felkészülés, illetve fellépés között.”
Huszonöt éve tartó pályája során sosem zárta magát egyetlen műfajba vagy stílusba: „Fontos az egyensúly: egy karmesternek otthonosan kell mozognia a szimfonikus repertoárban éppúgy, mint az operák között. Ez nem jelent megalkuvást a minőséget illetően. Thomas Mann mondja, hogy egy művész akkor tudja eldönteni, hogy mit dob el magától, ha tisztában van a teljes kínálattal. Ez minden fiatal művész számára kulcsmondat kellene, hogy legyen.”
Több interjúban beszélt arról, hogy az első és fő szerelem az opera. És hol a helye a szimfonikus koncerteknek az életében?
„A felkészülésben semmi különbség nincs: a karmester nem mehet úgy próbára, hogy nem tudja, mit akar.
Az energiák viszont teljesen mások, és máshogy is kell beosztani őket. Egy operaelőadás hat-nyolchetes próbaidőszakát nem lehet egyforma intenzitással végigcsinálni, ott lassan, rétegről rétegre épül fel valami. A koncert egészen más: néhány nap alatt kell ugyanoda feljutni, de rögtön a lényegre térve, mivel kevés idő van kísérletezni. Tegyük fel, hogy az ember százötven százalékot tesz minden munkába. A végeredményt illetően egy operánál jó esetben megvalósul ebből nyolcvan százalék, mivel olyan sok komponensből áll az előadás. Megfelelő csillagállás esetén egy szimfonikus koncerten viszont ez felugorhat akár kétszáz százalékra is.”
Verdi Requiemjét vezényelte már korábban is. Milyen az újbóli találkozás a művel? „Egyfelől könnyebbséget ad, ha ismeri az ember a darabot. Másfelől mindig a nulláról kell kezdeni… Számtalan partitúrámat évekkel később újra elővettem, és meglepődve álltam saját egykori interpretációm előtt. Nem azért, mert rossz lett volna, hanem mert változom, a világ is, és másképp érzek és tapasztalok dolgokat.”
Hogyan szabad hozzányúlni egy olyan, komoly előadási hagyománnyal rendelkező műhöz, mint Verdi remeke?
„A komponistának a saját darabja olyan, mint a gyereke. Fontos a zeneszerző szándékaihoz ragaszkodni, de nem szabad elfelejteni, hogy ma más a közönség, mint annak idején. Azt az intimitást, érzékenységet, azt a szenvedélyt kell átadni, amit Verdi a saját hallgatóságának szánt, de úgy, hogy a mai közönségre is ugyanolyan intenzitással hasson.”
Nánási Henrik Budapesten három estén vezényli a Requiemet. Az OPERA Zenekarával tavaly már dolgozott az Ybl Miklós 208 koncerten: „Rendkívül muzikális, flexibilis, a szó legjobb értelmében véve rutinos csapat. Pontosan tudják, hogy mit csinálnak, nagyon gyorsan reagálnak, jól értik, hogy mit akarok.” És vajon más érzés az Operaházban vezényelni, mint a MET-ben vagy a Scalában? „Hogyne volna más! Magyar vagyok, ide kötnek a gyerekkori emlékeim, az itt látott bérleti előadások. A felújított épület pedig különösen csodálatos, izgalmas helyszín. Az egészen rövid válaszom: igen!”
